Két maraton – két rövidtáv győzelem!
Remekül sikerült mindkét legutóbbi maraton versenyem, a Bakonyerdő maratonon és a Top maraton sorozathoz tartozó Szilvásváradi első fordulón is sikerült nyernem rövidtáv Master2 kategáriában.
Mindkét verseny különösebb megrázkódtatások és technikai gondok nélküli „sima” győzelmet hozott, mégis van mire emlékeznem, a vártnál kellemesebb menet volt mindkettő. Megkedveltem ezeket a rövid maratonokat, mert kiváló felkészülést jelentenek az XCO versenyekre. Tavaly 100%-os teljesítménnyel nyertem a Top maraton sorozatot, miért ne próbálhatnám meg ezt megismételni az idén is?
A Bakonybélből rajtoló IV. Kelly’s Bakonyerdő Maratonra érkezve minden megmaradó lelkesedésem szertefoszlott: az autó hőmérője 8 fokot mutatott, az ablakon kibámulva sötét esőfelhők, a hegyen pedig még köd is fogadott. Nem akartam elhinni, hogy májusban sikerül egy novemberi hangulatú versenyen indulni – pont amit legjobban utálok, hidegben, esőben és sárban. Leparkoltam és villámgyorsan kérdezősködni kezdtem, hogy a rövid távra milyen gumi kellene. Mindkét bringát hoztam ugyanis, a 26-ot felgumiztam az 1.5-ös sárgumikkal, a 29-est pedig a szokásos Rocket Ron papucsokkal. Mindenki megnyugtatott, hogy a rövid táv szinte végig murva, nem áll rajta a sár, nem kellenek a sárgumik. Szuper, a 29-es úgyis haladósabb, akkor legyen az! A hideg miatt alaposan bekentem a lábaimat zöld BenGay kenőccsel, majd rövid bemelegítést csináltam, egy kisebb dombon sprintelgettem fel és le vagy hat-nyolcszor.
Meglepően jól ment a verseny. A start után előre álltam, én akartam tempót menni, hogy ne lószolgassanak a fiatalok, jobb ha én állítom be a sebességet az egész brigádnak. Az első hosszú egyenesben kicsit félreborítottam, hagy húzzon valaki más is. Legnagyobb meglepetésemre a nagyobbik VAS gyerek váltott le a vezető pozícióból, Vas Balázs (Merida Team – CST) vette át a tempót én pedig beálltam szorosan mögé. Kicsit furcsa volt, tulajdonképpen röstelltem is a dolgot, hogy beállok egy gyerek szélárnyékába, de tényleg, egyrészt vigyáztam a pulzusra, a lehető legalacsonyabban akartam tartani, másrészt meg kíváncsi voltam hogy bírja a gyerek. Jól ment, nagyon szépen tempózott – igaz, sok szélárnyékot nem találtam mögötte… Aztán az aszfalt végén kettőt belerúgtam a pedálba, villámgyorsan lekerültem, mert a földútra már én akartam elsőnek bemenni.
Egyáltalán nem fáztam, az aggodalmakkal szemben alig volt nagy sár a pályán, remekül lehetett haladni. Fent a hegyen tényleg köd volt, de nem volt veszélyes, simán láttam az első kerék legelejét is. Ami a lényeg, óriási szerencsénk volt, mert nem esett az eső. Jól forogtak a lábaim, szépen „üzemi zónában” tartottam a pulzusom. Rövidesen összeálltunk néhány fiatallal és tempósan haladtunk. Egy aszfalt szakaszhoz érve gyorsan összerendeztem őket egy kis vonatozáshoz: mintaszerüen váltogava húztuk egymást. Fel is értünk Hernáth Marcira (ADRO-ALFA) aki az abszolút 3. helyen ment. Ám ismét murvára érve ő alaposan rákapcsolt. Én át tudtam venni a tempóját, de a többiek már nem. Marcival együtt haladtunk, szorosan egymás mögött, élveztük az utolsó technikás egynyomos DH ösvényt, majd begurultunk a célba. Őszintén szólva be akartam büntetni a cél előtt (lekerülni a befutónál), de a célegyenes előtt valahogy leesett a láncom. Nem is kellett megállnom, a váltóval vissza tudtam tenni menet közben is – de persze az abszolút 3. helyről ezzel lemondhattam. A kategóriát magabiztosan, 10 perccel (!) nyertem, ami rövid távon egyáltalán nem szokásos.
A következő hétvégén Szilvásváradon a Top maraton sorozat első állomása következett. Csodálatos idő fogadott, ami a tavalyi irtózatos és örökre emlékezetes sárdagonyázás után széles mosolyra fakasztott. Nagyon szeretem ezt a maratont, tavaly itt sikerült életemben először Top maratont nyernem, plusz gyönyörű környezetben egy nagyon élvezhető pályát sikerült kialakítani Tarnai Csabi főszervezőnek és a Specialized csapatnak. Holluby Andrissal együtt melegítettünk be és eljátszottunk közben a gondolattal: tudva, hogy mindhármunk felkészülése nagyon jól sikerült, akár elérhető közelségbe került egy Meditech Master2 triumvirátus is – én nyernék rövid távon, Holló közepen, Papp „fényevő” Dini pedig hosszún! Andris és én hoztuk is a „kötelezőt”, Dini viszont harmadik helyen végzett, úgyhogy a giga Master2 szőnyegbombázásra még várnunk kell a következő Top maratonig. De picit előre szaladtam…
Pontosan tudom, mennyire fontos a jó rajtpozíció, így már a rajt előtt 20-25 perccel ott sündörögtem a beszólítás környékén. A középtáv rajtja előtt jóval besoroltam a rövides srácokhoz és jópofáskodtam minden ismerőssel – persze kínosan ügyelve rá, hogy ahogy mozdul a csapat én is mozduljak, mindig az első sor környkén. Szuperül sikerült is a dolog, full első sorból rajtolhattam.
Az első hosszú aszfalt mindig megválaszt: a mezőny eleje közvetlenül a lassú rajt után elkezd lószolgatni, hogy „hulljon a gyenge”, tényleg csak azok maradjanak elöl, akik kemények, bírják a tempót. A fiatalok igen-igen komoly tempót mentek az abszolút győzelem (és az ezzel járó 33e forint pénzdíj) érdekében: PALUMBY Zsombi, D.KOVÁCS Dávid, KARL Dávid, VALTER Atti és ZÁRAY Laci egytől-egyig nagyon erősek. Próbáltam addig menni velük, amíg csak bírok – persze ésszel, tudtam pontosan, hogy a Master2 kategória versenyzői közül valószinüleg csak én fogom tudni tartani velük a tempót ideig-óráig. Meditech-es csapattársaimnak, Pásztor Karcsinak és Fellegi Gabinak szurkoltam, hogy tudjanak velünk jönni, de nekik hamar sok lett ez a tempó, leakadtak. Nagyon jó erőben voltam, majdnem felértem az élbollyal az aszfalt végéig (kb 10 km.), az első meredekebb mászásnál is még láttam az elejét. A szokásos módon hamar utólértük a középtáv csapat végét, akik 15 perccel indultak előttünk, folyamatosan előzgettem a közepeseket, nem volt gond, szó nélkül elengedett mindenki a meredek mászásnál a szokásos vezényszavakra: Bal! Jobbról! Középen!
Vigyáztam a pulzusomra de azért verettem derekasan, ahogy csak bírtam. Utól is értem HACSI Ákost (team3K), akiról tudtam, hogy felnőtt, tehát nem kategória ellenfél. Szuperül összedolgoztunk, felváltva húztuk egymást, nagyon jól haladtunk. Aztán a pálya utolsó harmadában, a hosszú lefelén elléptem tőle, kicsit bátrabban eresztettem a murván. IMRE Szabira (Merkapt) vigyáztam csak, hogy nehogy felérjen rám, ő volt tavaly a mumusom. Egyetlen versenyen sem sikerült elvernem előző évben, igaz, ő még csak Master1, de akkor is! Az idén végre sikerült. Olyannyira, hogy nem csak a Master2 kategóriát nyertem, de a Master1 versenyzőket is sikerült lezúznom!
A Strava GPS mérés szerint 26.2km/h volt az átlagsebesség és 72.7km/h volt a maximális sebességem lefelé a murvás szakaszon, ezzel őrzöm is azon a DH szekción a KOM címet (King Of Mountain). Abszolút 10. helyen érkeztem kb. 4 perccel a győztes mögött és több mint 6 percet adtam a következő két Master2 versenyzőnek, GYEVÁT Ferinek és LÁSZLÓFI Rudinak. Ez utóbbi már biztosan totál kivan velem, mert lassan másfél éve szorítom le őt a Top maraton dobogók legmagasabb fokáról…
Óriási gratula a többi Meditech dobogós versenyzőinek: Holluby Andris nyerte a Master1 közepet, Táncos Sanyi harmadik lett Férfi középen és Sass Józsi második Master1- , illetve Papp Dini harmadik lett Master2 hosszún. Bárcsak XCO versenyekre is járnátok velem, srácok!
Nézd meg a Bakonyerdő és Szilvásvárad maraton fotókat itt – nagy köszönet KeZso-nak, Hostya Zolinak (H.Z pictures), Káldy Tominak, Molnár Tibinek és Tirszin Janinak (Nutrixxion) a képekért!
2014 Bakonyerdő maraton végeredmény: 
2014_pannon_maraton.pdf (62 KB)
2014 Szilvásvárad Top maraton végeredmény: 2014_szilvasvarad.pdf (177 KB)