SuperCross CX negyedik futam, defekt, ezúttal Salgótarjánban
Úgy tűnik, a defekt-kálváriám még nem ért véget. Veszprémben is és Salgótarjánban is látszólag ugyanolyan defektet szenvedtem a versenyen. Mindkétszer új, piros, habkönnyű latex belső volt a Schwalbe Rocket Ron hátsóban és egyik defektnél sem ütöttem fel. Legalábbis nem látványosan, nem hibáztam, nem is éreztem semmilyen felütést. Mégis elfüstöltek a belsők. A latex belső nálam nem kap több esélyt.
Most épp Kenda Small Block Eight kűlsőt próbálgatok tubeless módon. Ha kicsi a nyomás benne (2.5 bar alatt), akkor bármikor ki tudom szisszenteni belőle a levegőt pl. füvön, egy élesebb, lendületesebb kanyarban. Szóval nekem több kell mint 2.5 bar, mondjuk inkább 2.7-2.8
Ezúttal semmit sem bíztam a véletlenre, vittem a 29”-es bicajt is tartaléknak. Plusz tartalék CX kerekek a depóban. Sajnos már elég hűvös van így november derekán, olyan 6 fok lehetett vasárnap. A pálya része volt két baromi hosszú és nagyon rossz minőségű murvás egyenes, előre borítékolható volt, hogy sok defekt lesz aznap. (Az én defektem persze nem ott történt.) Mindenki egy kicsit keményebbre fújta a gumikat a szokásosnál. De sokaknak ez sem segített. Pl. Zergének már az első kör első hosszú egyenes végén elszisszent a gumija, nagyon messze a technikai zónától, megértem, hogy nem futott tovább.
Remekül kaptam el a rajtot és ezúttal rajta tudtam maradni a Dina Dani – Zathureczky Márk duón! Ez volt az első alkalom, az eddigi versenyeken esélytelen volt tartani a tempójukat. Négy teljes körön keresztül mentem velük, egész addig, amíg a negyedik kör végén le nem eresztett a hátsó gumim. Pityikusz is tartotta a tempót velünk, Molnár „TomSolo” Tomi viszont csak két körig bírta – ezt örömmel konstatáltam menet közben.
Borzasztóan bosszantott a defekt, mert tudtam, hogy esélyem sem lesz ugyanilyen tempót menni egyedül. Viszont optimista voltam, mert ott volt a pótbicaj menetre készen és még pont be tudtam gurulni a depóba a leeresztett hátsón. Átültem és megkezdtem az „üldözést”. Ám ebből nem hogy üldözés nem kerekedett, hanem folyamatos leszakadás lett a dologból. Majd’ fél perccel (20 mp.-cel) rosszabb köröket mentem, plusz óriási energiába került a dózer úton hasonló tempót menni az S-Works léggömb-ballonokonjain, összehasonlítva a Cube virslikkel. Molnár Tomi nagyon hamar, egy körön belül felért rám és el is ment mellettem, mint a gyorsvonat.
Közben kereket cseréltek a CUBE-on, szóval két kör után visszakaptam. Úgy cseréltem bicajt, mint a Cyclocross világkupákon: Benkó Laci várt a depó elején, hogy elkapja az eldobott bicajt, Balu meg tartotta a CX-et, hogy időveszteség nélkül fel tudjak ugrani rá – tiszta Belgium! Szóval ez a rész nagyon tetszett, de sajnos nagyon sok energiát kivett a két kör XCO-n, nem tudtam visszagyorsulni az eredeti tempóra. Nézegettem hátrafelé és persze láttam is közeledni Speciális Viktort…
Ő pedig vérszemet kapott. Jól látta, hogy nem haladok, és tényleg ing-gatyát ment, taknya-nyála egybefolyt. Az utolsó kör hosszú egyenese végén be is fogott. Én csak arra koncentráltam, hogy nem tudjon lendületből elmenni, mert akkor végleg elment a meccs! Ez kulcsfontosságú volt és sikerült is rátennem a kereket. Visszafelé a murván nyélen ment – amint bírt a gép – de nem bírt leszakítani, ott lihegtem-lebegtem a nyakán. Mondjuk van mögötte légüres tér bőven, igencsak nagyok a combjai mostanában. A pálya maradék részén együtt mentünk, de nem volt bennem kraft, hogy bárhol is támadni tudjak.
A legutolsó rövid, meredek, sáros emelkedőn a sárban megcsúszott előttem Viktor, de sajnos túl közel voltam hozzá és nekimentem a bokájának.
Ez a pillanat kiválóan látszik a képen:
Hibáztam, mert a megtorpanás miatt nekem is le kellett szálllni a bicajról, nem tudtam előnyt kovácsolni a bizonytalankodásából. Belső íven kellett volna maradnom és talán elfértem volna mellette, fel tudtam volna tekerni és talán más lett volna a befutó. Ám így méginkább hátrányba kerültem. Morfondíroztam is magamban, vajon direkt csinálta-e ezt a megtorpanást, mint régi motoros, minden hájjal megkent országútis róka. Ezek után csak begurulni tudtam mögötte a negyedik helyen. Persze óriási riszpekt neki, keményen küzdött!
A SuperCross összetettben Pityikusz visszavette az első helyet, de továbbra is kicsik a különbségek, teljesen nyitott a meccs. A rossz hír (főleg Keltának), hogy Viktor viszont felzárkózott közvetlenül mögém:
1. Kovács István „Pityikusz”- 259 pont
2. Molnár Tamás Gusztáv – 250 pont
3. Fésüs László „Kefe” – 238 pont
4. Specziár Viktor – 214 pont
5. Klein Tamás „Kelta” – 212 pont
Mostantól viszont sajnos már nem elégségesek a 4-6. helyek, mindenképpen 1-3. helyre kell behoznom a paripát a hátralévő három futamon!
Színvonalas és pompás fotókat csinált rólam a LeBidon, óriási köszönet érte Balázsnak, plusz Babka Szabinak és Molnár Tibinek is a szuper képekért!
Élvezetes LeBidon beszámoló a versenyről itt.
2014 SuperCross Salgotarján eredmények: 
2014_supercross15_salgotarjan.xls (307KB)