Szuper XCO MK szezonkezdés Salgótarjánban
Mindig nehéz megsaccolni az aktuális évad első XCO Magyar Kupa futama előtt, hogy a téli/tavaszi felkészülés mire elég, odaférek-e majd a dobogóra, vagy nem. A Strava azért elég jó támpontot ad: egyrészt a régi szakaszokat újrafutva rögtön látszik, hogy tavaly hasonló időszakhoz képest mennyire vagyok felpörögve, másrészt könnyű azonnali összehasonlítást kapni a többi sporival. Bíztató jel volt, hogy március-áprilisban csináltam vagy 9-9 KOM-ot vegyesen sprinteken és hegyen, ezzel azért már el lehet indulni.
A fentiek alapján most harmadik helyet tippeltem magamnak a futam előtt, úgy gondoltam, hogy Pityikusz és Vas Peti minden bizonnyal odavernek majd. Megdöbbenve vettem észre Speciális Viktort benevezve, nem láttam XCO versenyen már vagy 16 éve, hát ezt meg hogy találta ki?! Gondolom levágta, hogy a CycloCross versenyeken ugye megjelent az XCO Master2 „krémje”, ő meg többször is odafért közénk a dobogóra – szóval azt gondolta, hogy majd XCO-n is így lesz. Tulajdonképpen nem is tévedett…
A lányom szülinapja miatt nem mentem le előző nap. Ismerem is a pályát az előző évekből és nincs benne különösebb begyakorolnivaló: ez amolyan „oldszkúl” pálya, semmi komolyabb letörés vagy ugrató, semmi flikk-flakk, így chicken-way sem szükséges sehol. Verseny előtt reggel mentem egy karikát és nagyon bíztató érzés volt, hogy az összes emelkedő most valahogy rövidebbnek tűnt mint tavaly! Persze sejtettem én, hogy nyugodt pulzussal nem olyan hosszúak az emelkedők, de lesznek ezek még rohadt hosszúk hamarosan.
A rajtnál immár szigorúan ésszel, de azért elég dinamikusan indultam. Az előző évi ranglista miatt beszólítottak elsőnek, és rögtön be is tudtam tenni a kereket a Master1 második sor mögé, tudtam, hogy ott ki fogok tudni lőni. Szóval a Master1 első 4-5 emberén lógva indítottuk az első emelkedőt, nekem ez pont megfelelt, előtem-mellettem nem volt Master2 szaki, szóval akkor mehetünk is!
Ekkor lepett meg Speciális Viktor pont úgy, mint az etyeki CX futamon, gyakorlatilag elrobogott mellettem. Persze átfutott az agyamon, hogy rá kéne tenni a kereket a hátára, de tudtam, hogy akkor pillanatok alatt összeverem a pulzusom, azt pedig nem szabad! Az első rövidebb meredeken Pityikusz is megjelent mellettem és mivel jobb nyomot választott, nem volt előtte senki, ő is megelőzött. Hadd menjen, nekem a pulzusra kell vigyáznom az első kör első két meredek emelkedőjén!
Specziár Viktor, az első körben még előttem robogott.Szépen ráálltam a saját kis tempómra, közvetlenül előttem Ibrányi Attila, aki a regnáló Master1 összetett ranglista bajnok. Kimondottan inspirált, hogy tökéletesen fel tudtam venni az ő tempóját és utaztam a hátsó kerekén – biztos idegesítette is egy kicsit, mert olyan szorosan mentem mögötte, hogy 4-5-ször is összeértek a kerekek, hallatszott az a tipikus gumi-gumi súrlódás. Persze sejtettem én, hogy nincs „élete formájában”, de nekem pont jó volt így.
Legnagyobb meglepetésemre hamar utólértük Pityikuszt és különösebb erőlködés nélkül mentünk el mellette. (Peches volt aznap, később defektet szenvedett, nem tudott beleszólni a további küzdelmekbe.) Láttam vagy 20-30 méterrel előttem Viktort, de kicsit sem aggódtam, mert sejtettem, hogy lefelé dinamikusabb leszek. Nincs mese, nem járt mostanában XCO versenyekre és hidd el, ebből a meredek technikás lejtőzésből hamar kikopsz, ha nem csinálod rendszeresen! Ezzel kapcsolatban eszembe jutott az egyik spori kérdése a legutóbbi országúti versenyen:
– Mit gondolsz, melyik keményebb, az országúti, vagy az MTB versenyzés?
Akkor nem tudtam frappánsan válaszolni, valami olyasmit motyogtam, hogy már próbáltam mindkettőt, de mindkettő piszok kemény. Kicsit máshogy, de óriási erőnlétet, erőt és robbanékonyságot kíván mindkettő.
Azóta kicsit gondolkodtam és hozzá kell tennem, hogy azért egy kicsit „egyirányú” az átjárás. Egy ízzig-vérig XCO versenyző bármikor képes lehet meglepetéseket okozni egy o.uti versenyen alapvető o.uti ismeretekkel, főleg hegyes-völgyes szakaszokon. Fordítva viszont biztosan nincs így! Egy országutizó, aki nem edz folyamatosan szűk és meredek erdei ösvényeken és még sosem ment jelenlegi (2014-2015) szintű XCO pályákon, az szinte biztosan nem tudna odaférni az elejéhez ebben a szakágban. Hangsúlyozom, hogy XCO – a maraton pályák azért a közelében sincsennek egy Csömöri, Piliscsabai, vagy Nagykanizsai UCI szintű XCO pályának technikai szempontból (épített akadályok, brutál letörések)!
Vagy máshogy megközelítve a kérdést: mindannyian ismerünk számos olyan korábbi mountainbike versenyzőt, akik később országutiban is a világ elitjébe kerültek, de én egyetlen eredetileg o.uti versenyzőt sem ismerek, aki később megtanult volna elit szinten hegyikerékpározni. (Jó, tudom, kicsit a pénzről is szól, több lóvé van az o.utiban…)
Ha engem kérdezel, a gyerekedet BMX-ezni és MTB-zni tanítsd meg először, ott versenyezzen, onnan már óriási bringakezelési fórral mehet később o.utizni ha nagyon akar.
Szóval visszatérve Viktorra, hamar utolértem a hosszú DH szakaszon, a rövid lankás visszamászásban még erőlködött egy kicsit, de néhány keményebbet rúgtam a pedálba és az utolsó hosszabb lejtő előtt megelőztem. Ezeken az egynyomos ösvényeken lefelé nagyon nehéz, illetve lehetetlen előzni, tehát minden plusz energiát megér egy feltehetően lassabb spori elé kerülni még a lejtő előtt. Lefelé robogva nézegettem, hogy mennyire tud a sarkamban maradni, néhány kanyarig még – meglepetésemre – jó volt, de aztán pikk-pakk elnyúltam előle.
Azta, mostmár tuti hogy puha a telóm! Teljesen be van ülve…Csak a kör végén tudatosult bennem, hogy átvettem az M2 vezetést, de nem foglalkoztam ezzel. Maradtam Ibrányi Attin és mentem vele amíg bírtam. A második körben kicsit eltávolodtam tőle, de nem drasztikusan, őriztem a pozícióm. A kör végén, mikor még mindig korcsoport elsőként haladtam át a célon, jutott először eszembe, hogy hééé mi lesz, talán még nyerni is tudok ma?! Vas Peti azonban a szánkópályán felfelé visszazökkentett a földre a lila ködből, a gőzmozdony iszonyúan fújtatva elhaladt mellettem. Nem nagy tempókülönbséggel, nem megalázóan, de megelőzött. Hallottad már versenyezni Vas Petit? Nem hülyéskedek, tényleg úgy zihál, mint egy mozdony, minden egyes levegővétellel el tudna fújni egy-egy 100.-ik éves szülinapi torta összes gyertyáját!
Próbáltam rajta maradni, de már nem ment. Peti legjobb köridejét zúzta a 3. körben én viszont csak kicsit jobbat, mint az előzőben. Lefelé mindig közeledtem hozzá, de nem tudtam ráesni a nyakára, meglepően sokat fejlődött lefelé, valószinüleg a CycloCross is sokat segített ebben. A pálya utolsó szakaszán még olyan 10-20 méterre meg tudtam közelíteni, de utolérni már nem, 10 mp-es előnnyel nyert. Viktor bő fél perc múlva befutott utánunk a 3. helyen, nem is rossz, így „elsőre”. (Azért Viktorról tudni kell, hogy 15-20 évvel ezelőtt évekig aktívan XCO-zott, talán még Magyar Bajnok is volt.)
Szerintem ha létezne olyan, hogy „egykörös XCO” szakág – abban én verhetetlen lennék. Most is enyém volt a Master2 mezőny legjobb körideje, de sajnos ez több körös verseny…
Óriási köszönet Máhr Attillának, és Vanik Zolinak a kiváló képekért!
2015 Salgótarján XCO MK eredmények: 
2015_salgo_eredmenyek.pdf (53 KB)