Várgesztes, XCO Magyar Kupa futam
Valami nem stimmel Specziár Viktor körül. Teljesen hasonló érzésem van, mint az etyeki CX futamon, írtam is erről akkor. Két héttel ezelőtt hasonló karakterű XCO pályán szépen elvertem Viktort, minden köröm gyorsabb volt, mint az övé. Azóta eltelt 13 nap és immár rakéta sebességgel ment el mellettem és tartotta is a szuperszónikus tempót az egész versenyen… Két hét alatt ilyen szépen meg lehet erősödni? Én természetesen edzettem közben a megszokott módon, nem lassultam, sőt. Nem esik nehezemre érdekes új, vagy régi szegmenseket találni a Straván ahol jó eséllyel KOM-okat tudok menni. Póbálok kicsit hosszabbakat tekerni, mert tiszta sor, hogy ezt kell tennem. Egyszóval edzésben vagyok.
Másrészt az igazi összahasonlítási alap mindig azok a versenyzők, akikkel többé-kevésbé egy szinten haladunk hétről-hétre: Vas Petivel és Pityikusszal ugye jókat szoktunk meccselni, illetve a Master1-es arcok: SpecGabesz és Krisz. A mostani várgesztesi futam szinte lekoppintotta az előző salgótarjáni futamot erőnlét szempontjából. Mondjuk úgy, hogy mi így öten körülbelül hasonló erőt képviselünk és ez nem is nagyon változik meg egy-két hét alatt.
Master1-es racerek: Héjja Atti, Gabesz és Krisz a sípszóra várakoznakDe Viktor – ezt nem értjük – mintha kicserélték volna, szinte Megyóval volt partiban, aki azért valljuk be, másik ligában játszik. Tavaly pl. Bogár Gabit verte hazai pályáján, Piliscsabán az XCO OB-n és lett így Master1 Magyar Bajnok. Ő tényleg nagyon erős és legendás az állóképessége, kiemelkedő versenyző közöttünk, vita nélkül. De Viktor hogy tud szinte partiba kerülni vele mindössze két hét alatt? Miket reggelizik ez a srác?!
Nem az én pályám ez a fránya Várgesztes, egy hosszú, soha véget nem érő emelkedő, majd egy nem különösebben technikás lejtő. Mondjuk a „nem különösebben technikás” természetesen relatív:
- Ibrányi Atti a verseny startja előtt 30 perccel még felment egy melegítő körre, ahol az egyedüli rövid sziklás letörésen átesett a kormányon, a bicaj becsapódott a szemközti fába és porrá tört az új (idei) méregdrága karbonváza.
- Molnár Tomi, akinek ez volt élete első XCO versenye, ugyanott, de a rövid gyökeres fölfelében csúszott el oldalra és verte véresre a térdét már az első körben.
- Vanik Zoli és Máhr Atti fotói alapján a mi futamunkban rajtam kívül nem sokan teljesítették ezt a szakaszt nyeregben, inkább feltolós-letolós megoldásban gondolkodtak – vagy a földön hemperegtek a gyökeres részről lecsúszva.
Szóval ez a kis picike technikás rész ellenére nem az én pályám volt, hanem igazi erőpálya, ahol a hosszú felfelében a nyers kraft megválaszt. Az első körben még teljesen vállalható volt a tempóm, az emelkedő végére sem szakadtam le lényegesen Vas Petiről. Lefelé közvetlenül a sziklás letörés után korrekten elengedett (a sok-sok XCO verseny során szépen összeszoktunk: én mindig elengedem fölfelé a gőzmozdonyt és cserébe ő sem tart be nekem, rendesen elenged a DH szakaszokon mikor utólértem), a célig lett is 22 mp előnyöm. Ekkor még csak nagyon messze mögöttem láttam Pityikuszt.
A második kör emelkedőjén természetesen ismét feljött rám Peti és most kicsit hamarabb megelőzött, de a lefelében annyival gyorsabb voltam, hogy ismét utólértem és a pálya utolsó negyedében, már a várgesztesi villapark fölött ismét átvettem a „vezetést” (harmadik helyet Megyó és Viktor mögött). Pityikusz közben fel-feltűnt mögöttem és borzasztóan aggasztott, mert a trend az trend, a fanyúl effektus visszafelé is működik sajnos, éreztem, hogy nem fog kitartani az előnyöm a végéig.
A második kör vége: Vas Peti kicsit előttem, Gabesz mellettem, és sajnos Pityikusz is közelítSzóval a harmadik kört még mindig harmadik pozícióban nyitottam, de immár csak 7 mp-es előnnyel Petivel szemben. Az itató zóna egy hosszú füves, picit (alattomosan, alig észrevehetően) emelkedő rét, ahol szuper dolga van az üldözőknek: tökéletesen látszik, hogyan mozog a „fanyúl”.
Peti is és sajnos Pityikusz is utólértek az utolsó kör emelkedőjének meredek részén, Peti a szokásos módon ment el és ez nem is lepett meg, Pityikusz viszont annak rendje, s módja szerint „meglószolt” (ahogy a nagykönyvben is meg van írva: ha utólérsz egy versenyzőt, mindig legyen a lehető legnagyobb a tempókülönbség az előzés pillanatában hogy eszébe se jusson megpróbálni ragadni!), szóval esélyem sem volt tenni rá a kereket. Láthatóan a tempókülönbség nem csak egy sima pillanatnyi gyorsítás volt, hanem az ózdi agárnak tényleg maradt még erőtartaléka.
Lelkileg is feladtam, hagytam elmenni őket. Mentem a saját tempómat, felértem végre a csúcsra és jöhetett a kedvenc rész, a DH. Megcsináltam szerintem szupergyorsra, de már így sem érhettem utól a két srácot. Ők közben eldöntötték a befutót maguk között, Pityikusz könyörtelenül kihasználta, hogy Peti hibázott az utolsó kanyarok egyikében, kicsit elfékezte magát és paff, annyi volt a harmadik helyének.
Megyó nyert, mögötte egy perccel futott be a mi Viktorunk, majd Pityikusz, Peti, én pedig a csalódást jelentő ötödik helyen. Tavaly ugyanazen a pályán az egész évem legrosszabb eredményét produkáltam, negyedik lettem, szóval borzasztóan remélem, hogy ebben az évben is pont ugyanaz lesz a helyzet és innen már csak fölfelé mehet a szekér.
A Master2 mezőny iszonyúan erős ebben az évben, melyre itt az egyik bizonyíték: ezen a versenyen abszolútban Héjja Atti nyert (Master1), majd mi öten, Master2-esek jöttünk(!) és csak utánam érkezett Gabesz és Krisz, a később második és harmadik helyen végző Master1 racerek. Nem is beszélve arról, hogy Kis Józsi nem jött el az első két futamra, Vörös Feri pedig eljött ugyan Várgesztesre de elpancserkodta valahogy az érkezést és lekéste a rajtot… Azt gondoltad, hogy 40 felett már megnyugszanak a kedélyek és nyugis a versenyzés?! Meglepődnél, milyen rohadt erős a mezőnyünk!
Most Felsőtárkány következik, UCI C2-es minősítésű lett a verseny egy vadonatúj pályával. Úgy hallottam, hogy lesz benne egy-két ugrató is, meg néhány flikk-flakk, úgy is van! Pontosan ez kell nekem!
Ismét óriási köszönet Máhr Attillának, és Vanik Zolinak a kiváló képekért!
2015 Várgesztes XCO MK eredmények: 
2015-villapark-xco.xls (75 KB)