2015 XCO OB betli
Már az elutazás előtt nagyon rossz érzésem volt a pályát illetően, mert a két évvel ezelőtti OB pálya is harakiri volt a 9 perces iszonyú meredek mászással. Az idei pálya az előzetes info alapján nem változott jelentősen, mindössze kicsit nehezebb lett…
A DH szekcióba bekerült egy plusz igen technikás sziklakert, majd rögtön utána egy ultrameredek visszamászás. Szóval igazi vadállat pálya, hullameredek hosszú felfelék és brutál technikás lefelék ugratókkal, letörésekkel, sziklakertekkel.
Már péntek délután lementem Sopronba gyakorolni, minden ugratót és letörést, gyökeres és sziklás szakaszt sokszor megcsináltam. Mindent elmond a pályáról, hogy csak két kört mentem és tök elfáradtam. Hogy lesz ebből három kör?! 290m szint körönként, majd’ 900m szint egy 14km-es XCO pályára?! Nooooormális?!
Végül is kivették az utolsó sziklakertet és egy meredek mászókát a pályából, ennek ellenére szombaton délután már csak egy kör gyakorlás fért a menübe. Nem akartam fárasztani magam még egy mászással, illetve a Mavic SLR hátsó kerék rotorja elkezdett iszonyú ronda hangokat adni. Recsegett-ropogott nagy terhelés alatt és időnkét még keservesen nyiszorgott is. Szerencsére volt otthon Mavic SLR pót-rotor plusz pót-kerékcsapágyak és mivel hű fegyverhordozóm, Máté csak vasárnap reggel tervezte az érkezést Sopronba, megkértem, hogy hozza el otthonról. Vasárnap reggel meg is érkezett az alkatrész és az Ifjúsági tábor árnyas fái alatt szépen „anti-szakszerűen” beszereltük. Azért „anti-szakszerűen”, mert sikerült három (kapitális) hibát is véteni a szerelés során…
Az előző rotort lehúzva azonnal látszott, hogy annak belső csapágya atomjaira hullott. A golyóknak csak a fele lett meg, a többi szerintem szépen be lett darálva. Ahogy lehúztam a rotort, a tengelyen maradt a csapágy belső gyűrűje, a csapágypersely, amit nem szúrtam ki, azt hittem, hogy ilyen spéci ez a tengely. Erre toltam rá nagy okosan az új rotort, tehát a csere-rotor a csapágypersely szélességével (kb. 3-4mm) kijjebb került a szokásos helyénél. A kalapácsok így éppen hogy csak elérték a kerékagy belső fogazatát, a bemelegítéskor még szépen működtek, a hangja is jó volt és látszólag tökélelesen tette a dolgát. A versenyen viszont mikor brutál emelkedőn a pedálok megkapták a mega-wattokat, hamar elkezdett szétesni a rendszer, már a mászóka közepénél elkezdett ropogni és meg-megszorulni. Ahogy felértem a tetejére gyakorlatilag megszorult a rotor, félig-meddig örökhajtós lett a canga.
Egyáltalán nem bántam a dolgot, negyedik helyen utaztam csak, előttem Megyó, Pityikusz, Vas Peti, rögtön mögöttem Spec Viktor és a grupettó. Szóval még derekasan odatettem a DH szakaszt – kifizettem, szóval jár nekem – majd a kör végén ki is álltam. Még volt annyi lendületem, hogy odagurultam a sörsátorhoz és ki is kértem egy pohár sört erre a nagy ijedtségre.
Csak itthon derült ki, hogy milyen hibákat vétettem a zaklatott szerelés során, mikor rögtön hazaérkezésem után – még aznap, vasárnap este – széthúztam újra a hátsó agyat:
- No# 1., ugye, rajtahagytam az előző csapágyperselyt a tengelyen
- az új rotorban pedig benne maradt egy műanyag alátét, ami csak a hagyományos gyorszár adapternél szükséges, de nekem 12mm-es átütő tengelyem van, oda viszont nem kell.
- illetve bezsíroztam a kalapácsok környékét is, ez tilos, csak néhány csepp olajat kér a rendszer.
Másnap elvittem a beteg kereket Csepelre, az Öntő utcai Mavic kórházba Fedor Pistihez, aki raktáron tart minden Mavic SLR pótalkatrészt. Tönkrement a rotor, a kalapácsok, sőt a tengely is elgörbült, nem kicsi lett a kár. Pisti szakszerűen kicserélt mindent és talpraállította kereket, óriási köszönet érte!
Alapvetően magamnak szerelek és elég precíz vagyok, nem is szokott semmilyen technikai problémám lenni versenyeken. Csak két dolog van, amihez nem nyúlok, mert nem értek hozzá: a kerék centírozás és a teleszkóp. Ezeket szakemberhez viszem: Böri szuperül centíroz a Probike-ban, illetve a teleszkóp karbantartások iszonyúan fontosak a szakszervízekben. A hátsó agy volt még fekete ló, de azt hiszem örökre megtanultam, hogy kell ezeket szerelni-karbantartani.
Nem vagyok elkenődve, negyedik helyről estem ki, de a célom a dobogó volt. A vasárnapi teljesítményembe nem láttam bele, hogy felérhetek Vas Petire, vagy Pityikuszra, hiába sokkal gyorsabb voltam náluk a DH szakaszon (csak olyan fényképeket láttam róluk, ahogy tolják lefelé a bicajokat, illetve az ugratókat is kikerülték a chicken way-eken), a hosszú felfelén viszont sokat kaptam tőlük. Ez egy igazi erőpálya volt, ahol a nyers erő és a picike testsúly dominált, ez abszolút észrevehető volt minden kategóriában.
A remek fotók miatt köszönet a local hero Vámosi Gergőnek, valamint Máhr Attinak, Zoboki apukának és Vanik Zolinak!
2015 XCO OB eredmények: 
2015_sopron_xco.pdf (63 KB)