Impresszív start a 2015-ös SuperCross évad első futamán
Tavaly is nagyon tetszett az ózdi CX pálya, jót meccseltem Megyóval és Pityikusszal, most is valami hasonlóra számítottam. A II. Riczu Imre emlékversenyen és a Velence XCO MK-n kiderült, hogy Specziár Viktor kiemelkedő formában van, szóval ha a verseny előtt megkérdezel, Viktort és Pityikuszt biztosan a dobogóra vártam és reménykedtem benne hogy talán én is felférek majd mögéjük. A verseny előtt azt hiszem aláírtam volna a harmadik helyet.
A Footstrong-os arcok parkoltak mellém verseny előtt, teljesen körbevettek és „beintegráltak”, de nagyon örültem neki, mert borzasztóan jó hangulatú kis társaság. Döbbenetes, hogy 7-8 aktív versenyzőjük mindegyike Master2 korosztályú (Balu, az utolsó mohikán is szépen „felcseperedett” idén a korcsoportunkba), szóval ők sem jeleskednek jelenleg az utánpótlás nevelésben.
Persze mikor szóvá tettem a dolgot, azonnal, szinte egymás szavába vágva mondták, hogy
szívesen felvennének U17, U19 és U23 lányokat,
mert javítani lehetne vele a csapat mindenféle mérlegén…
Klein Tomi sajnos kihagyta ezt a versenyt egy kisebb térdsérülés miatt, nagyon sajnálom szegényt, mert már nyár óta szinte csak a közelgő CycloCross szezonról magyarázott nekem az XCO versenyeken.
Kicsit gondban voltam az áttételezésemmel, a budai hegyek miatt én extém kicsi tárcsákkal vagyok szerelve: 34-44 elöl és 11-28 hátul. Amiatt aggodalmaskodtam, hogy a 34 túl rövid lesz erre a pályára, a 44 meg túl hosszú… Az első váltóval meg nem akartam minden körben váltogatni, mert az necces hogy leesik a lánc, vagy mondjuk nem akar visszaváltani a nagyra – mint Cserinek később az elit futamban. De alaptalan volt az aggodalmam, mert a 44-es nagytányért kiválóan végig tudtam forgatni a futam alatt a nekem megszokott 75-95-ös pedálfordulaton.
Spec Viktor nagyon erősen kezdett a rajtnál, elrobogott az U19-es Peák Barnával (Tipográfia TE), de egy percig sem aggódtam, mert ott ment közvetlenül előttem Pityikusz és gond nélkül tudtam tartani a tempóját.
A szokásos forgatókönyvet vártam, hogy Pityikusz egyszer csak bedurrantja a rakétákat és „felröppenünk” az elfáradó Viktorra.
Hajba Gergő felért ránk, de hamar megunta a társaságunkat
Nem voltam biztos az állóképességemben, nem akartam kikészülni túl hamar, emiatt nem vezettem Pityikusznak, hagytam hogy ő húzzon és fogja nekem a szelet. Mögöttünk láttam Hajba Gergőt (Alpinbike Team) és meglepetésre Adame Lászlót, akiről semmit sem tudtam, csak hogy egy fiatal kissrác, Ármin apukája, akivel követjük egymást a Straván. Gergő természetesen nem nagyon érdekelt, mert U19, de Laci miatt aggódtam, mert ő bizony Master2.
Gergő egészen hamar felért ránk, konstatálta hogy kevés a tempó és továbbrobogott. Leesett az állam, úgy állva hagyott bennünket.
Gergő hamarosan búcsút is int nekünk
Nem mertem vele menni, nem akartam túl hamar ellőni a puskaport. Gergő egyébként piszok hamar felért Speciális Viktorra, lehet akkor sem tudtam volna vele menni, ha nagyon akartam volna. De mondom, nem kockáztattam, maradtam inkább Pityikuszon, aki azt kell hogy mindjam, nekem már-már kényelmes tempót húzott.
Ahelyett hogy közeledtünk volna Viktorra, körről-körre távolodtunk tőle. Kezdtem belátni, hogy ez a rész pont el lett cseszve, mert már túl nagy az előnye, itt bizony már sosem fogunk felérni rá. Szuper érzés volt gond nélkül bírni Pityikusz tempóját, viszont ezzel párhuzamosan szép lassan el is búcsúztunk a dobogó legmagasabb fokától…
Felzárkózótt hozzánk Szöllősi Feri.
Időközben a harmadik leggyorsabb U19-es fiatal, Szöllősi Feri (Balaton Team) is felért ránk és elkezdett kóstolgatni, igazi kis harc alakult ki, váltogattuk egymást a spiccen az utolsó két-három körben. Nagyon tetszett a dolog és boldoggá tett, hogy egyáltalán nem kell maxon mennem és úgy csatázunk, mint az igazi versenyzők, mindig is erről álmodtam.
Az utolsó körre megkomponáltam a befutót: a végső csiki-csuki mezős szakasz nekem érezhetően jobban ment, mint Pityikusznak, szóval mielőtt behajtunk a mezőre ott beesek neki a technikai zóna utáni nagy fánál féktávon (ha tetszik neki, ha nem!) és onnan óvatosan a kanyarokban, de nyélen a kigyorsításoknál végigmegyek a célig. Pontosan így is lett: ezúttal semmi gikszer, a végső sprintet úgy nyomtam, hogy közben hátra-hátra kukucskáltam. Még maradt bőven kraft ha közeledett volna Pityikusz. Ki sem álltam a nyeregből, végig ülve, egy 40-es sprint elég volt hogy biztosan magam mögött tartsam.
Az utolsó körben már Pityikusz előtt
Természetesen nagyon örülök a második helynek – ez eddig a legjobb SuperCross eredményem – de az ember gyarló, semmi sem elég: ma már máshogy taktikáznék ezen a versenyen. A mai eszemmel megpróbálnék menni Viktorral, akkor is ha ezzel természetesen oda a „kényelmes” verseny. Idézőjeles persze a nyugodt tempó, mert ilyen pulzuszónában versenyeztem így is:
Kattints a képre a nagyobb felbontásért!
Ami pedig Viktor illeti, egyáltalán nem csodálkozom a kiváló formáján, megtudtam, hogy a bőséges reggelik után ő edzi Tóth Atist, Pelikán Janit, meg Szalay Petit, sokszor elmegy velük edzeni országúton, ennél komolyabb edzésmunka pedig valószinüleg nem is létezik. Még ha nem is csinálja végig velük a melót, leakad mondjuk a kéthatmadánál, de mögöttük közlekedve még „utazva” is olyan intenzív lehet, ami egyenes út a bivaly formához. Úgy látom fogyott is Viktor egy kicsit a tavaszi sonkákból, amolyan sprinter lábakat növesztett így őszre. Az önbizalommal sem lehet túl sok gondja, egész komoly eredményeket produkál mostanában, nagyon szép helyezéseket és győzelmeket gyűjtött be nyáron-összel. Én asszem az idén csak a salgótarjáni, a csömöri és a nagykanizsai XCO Magyar Kupákon tudtam megverni, egy csomó másik versenyen rendre előttem végzett valahogy.
Ő lett az aktuális új mumusom.
A kiváló fotókért óriási köszönet a Le Bidon-nak, Cséri Szilvinek és Káldi Tominak, valamint Hacsiné Oláh Évának!
Eddekor-Ózd Kupa eredmények: 
2015_supercross16_ozd.xls (62KB)