No, most meg miért nem tudok CycloCross versenyt nyerni?!
Tavaly is írtam egy hasonló témájú bejegyzést – akkor XCO Magyar Kupákra vonatkozóan – és nagyon jó ómen volt, mert utána rögtön sikerült nyernem egy MK futamot Csömörön. Most is megpróbálkozom ezzel a trükkel, hátha megint bejön. Valójában egy kicsit már kezd frusztrálni, hogy még egyetlen CX versenyt sem nyertem életemben, pedig már tényleg sokszor végeztem dobogón.
Azzal szerintem sokan egyetértenek, hogy ez egy külön műfaj. Mindegy, hogy sikeres országútis , vagy XCO-s vagy, ez baromira nem jelenti azt, hogy CycloCrossban is egyből az élre kerülsz. Mindkettőhöz hasonlít és mindkettőtől nagyon különbözik. Mostanra sikerült talán kicsit közelebb kerülnöm ehhez a szakághoz is, úgy CycloCross bicajkezelés technikában, mint CX bicaj ügyben. CycloCross technikában miszerint már nem okoz gondot a palánkon átszökkenés, meg lépcső felfutások, megszoktam a CX canga kanyarodási stílusát, elég jól érzem a csúszáshatárokat. Illetve a bicajom sem szivat már: nincsenek defektjeim, technikai gondjaim, már nem váltogatok össze-vissza és végre lehetőségem van értelmesen áttételezni a CX bringát.
Ez utóbbiról érdekes lehet a mostani áttétel setup-om. Eredetileg ugye a CX szokásos áttétellel vettem a CUBE Cross Race Pro-t: 46-36 elöl, illetve 11-28. Mivel én a szokásosnál magasabb pedálfordulaton „üzemelek”, ezért nekem ezek túl hosszú áttételek. Utálok dagasztani! (És féltem a térdem is.) Rendeltem 34-es és 44-es fogaskerekeket előre, ezzel már nem szakadnak szét a lábaim a Jánoshegyen, még akkor sem, mikor „hidegen”, az elidulás után 5 perccel már elég meredeken karikázok felfelé az Irhás árkon. Szóval 44-34, de még a 44 is kicsit hosszúnak tűnt nekem Ózdon, úgyhogy rendeltem egy 42-es tányért is. Ez meg is érkezett a veszprémi futam előtti héten, egy gyönyörű WolfTooth USA egytányéros rendszerekhez való fogaskerék. Fel is pattintottam és persze
nem is érdekelt, hogy mosmár nem működik az első váltó,
hiszen csak dísz, mert egytányéros üzemmódban szeretném majd használni…
Máté elkísért a veszprémi SuperCross CX futamra. Hamar érkeztünk és szokás szerint elindultam, elindultunk sétálva felfedezni a pályát. Leginkább a hosszú meredek mászás érdekelt, hogy mennyire meredek, kiadja-e majd a 42-es tányér. Az első fele jó kis lankás, szuper! A közepén viszont volt egy meredekebb rész – még ott is gond nélkül fel lehet rugdosni lendületből – majd egész a végéig hosszan-hosszan meredek felfelé… Azonnal láttam, hogy nekem itt nem lesz jó az egytányér, nekem igenis kelleni fog a „menekülő” 34-es kistesó.
Ráadásul a pálya legutolsó szakasza egy hosszú és gyors térköves-betonos rész, melynek egész hosszan lejtős a vége – oda meg túl kicsi lesz a 42-es nagytányér. Szóval meg is született a döntés, gyerünk vissza a depóba és rögtön visszaszerelni a 44-es karikát! Pikk-pakk vissza is cseréltem, viszont az első váltó továbbra sem akart jól működni, folyton ledobálta a láncot. Nekem viszont meg már nem volt türelmem ezzel vesződni. Szerencsére a kitelepült Speed-Way sátorban maga Bacsek Úr állt rendelkezésemre. Készségesen és rendkívül precízen – egy irgalmatlan ipari harapófogóval – visszahajlította a szerinte elgörbült első váltómat. Én elhűlve néztem, de meg kell hogy mondjam hibátlanul sikerült a barkács mert ismét működni kezdett a rendszer. Köszönöm Mester!
A homokágyon Peák Barna (Tipográfia), Viktor és én, majd a román szinekben versenyző U19-es Málnási József Attila és Pityikusz. Nagyon jó döntés volt visszarakni a 44-et: nekem valóban kellett a kistányér minden körben a hosszú emelkedő utolsó 20-30 méterén, illetve a nagyobb tányér is kellett az azt követő száguldásnál. A második körben pl. 56 km/h-val verettük lefelé és ne gondold, hogy nem kellett még lefelé is keményen beletekernem, hogy ne szakadjak ki Peák Barna (Tipográfia) és Spec Viktor és mögül…
Aztán a harmadik körben csak kiszakadtam. Viktor bivaly volt. Nem én voltam gyenge, mert ezúttal alaposan elkalapáltam Pityikuszt, Molnár Tomit, meg Vas Petit, meg a többi „Papper kettőt” ahogy Pityikusz hív bennünket, de Viktorral szemben esélyem sem volt. Nem csodálkozom: mikor Pelikán Janival, Tóth Atissal és Szalay Petivel edz, heti 5-600 kilométere van és még a táplákozására is „odafigyel” akkor várható ez a forma. Pelikán Jani pl. ezt a címet adta a Straván a Veszprém előtti héten az egyik szokásos edzésüknek: „Atis, Viktor (formában), én (fáradtan)„.
Én ebből már sejtettem, hogy Speciális Viktor élete formájában lehet és ismét csúnyán ki fogja fújni az orrunkat…
A harmadik körtől egyedül maradtam: előttem elnyúltak az U19-esek és Viktor, mögöttem lemaradtak az üldözők. Beálltam saját tempóra és persze igyekeztem, ahogy csak bírtam. A szurkolók ismét csodát műveltek, nem hagytak lelassulni. A pálya minden pontján hallottam a Hajrá Kefét!, asszem a dobogóra állás mellett ez a másik olyan erő és motiváció, ami újra és újra a versenyekre húz!
Említettem az elején, hogy végre célegyenesben van a CX bicajom is. Az áttételezés mellett a gumi a másik brutál fontos összetevő a sikerhez. A 4. vagy 5. körben, közvetlenül a rövid meredek felfutó előtt átmentem egy éles kövön. Szinte éreztem a fenekemben ahogy a felnit is megüti a szikla éle, biztos vagyok benne, hogy egy belsővel szerelt kereket ott úgy felütöttem volna mint az állat!
A tubeless viszont kibírta!
A kép nem adja vissza, de ez egy jó meredek domb.A futamunk után Mátéval arrafelé mentünk szurkolni az elit futamnak és meglepően sok defektet láttunk. Mit gondolsz hol?! Megnéztem utólag azt az éles követ, amit gyakorlatilag teljesen elfedett az avar, nem lehetett látni, de sokan átmentek rajta és sokan azonnal fel is ütötték a kereküket. Szerintem Pelikán Jani (Utensilnord) és Wouter Cleppe is pont ott durrantak le, de saját szememmel láttam egy racert, akinek sikerült mindkét kerékkel átmenni rajta és mindkét kerekét azonnal el is durrantotta! Szóval mostmár imádom a tubeless setupomat, 2.5 bar körül tökéletesen működik, gyakorlatilag nem tudom felütni és megszűntek a „kiszisszentések” is.
A verseny második fele már nem volt túl érdekes, nem harcoltam senkivel, csak a derekammal. Elkezdett eléggé fájni, de versenyen nem nagyon foglalkozik ezzel az ember (mondjuk Jordán Peti nagyokat szokott nyújtózni verseny közben hasonló okok miatt). Sok lekörözés volt, de mindenki nagyon korrekten elengedett. Nagyon szeretem ezt a versenyzői gárdát, mert értelmes, intelligens emberek, senki sem akar betartani a gyorsabbnak. Pillanatig sem volt veszélyben a második helyem, az utolsó körben már úgy voltam gyors, hogy biztonságit mentem. Nagyon vigyáztam, el ne essek, vagy oda nem vágjam valahol a gumikat.
Szöllősi Ferivel (Balaton Team) küzdünk az elemekkelSzóval visszatérve a címadó gondolatra, miért nem tudok nyerni? Nem vagyok gyenge az biztos, mert rendre dobogón tudok végezni. A köridők alapján az elit futamban kb. Kriván Andris (Speed-Way Team) tempóját mentem, közvetlenül Cser Gabi mögött. Ez azért nagy önbizalmat ad és szuper visszaigazolás, hogy elég jó az edzésmunka amit végzek. Mindössze nincs szerencsém. Nincs szerencsém, mert Viktor talált valami extra motivációt és iszonyú komoly edzésmunkát végez mostanában elit szintű versenyzőkkel. Ezzel nem tudok versenybe szállni, mikor meló után 5-6 órakor elindulok fejlámpával a koromsötét és hideg erdőbe nem találok túl erős késztetést arra, hogy még több időt töltsek nyeregben. Még a másfél-, szűk kétórás edzés is időnként olyan nehezen telik el, hogy csuda. Egy esélyem maradt: megvárom míg Viktor hibázik, vagy kifog egy gyengébb napot.
A kiváló fotókért óriási köszönet Máhr Attilának és Zoboki apukának!
Locargo Pepperl+Fuchs Veszprém CX eredmények: 
2015_veszprem_cyclocross.pdf (62KB)