Strava a barátom
Talán már unalmas, hányszor említettem a korábbi beszámolókban, milyen sokat köszönhetek a Stravának. Tényleg megtaláltam benne azt a plusz motivációt az edzésekhez, amely képes volt végül néhányszor újra dobogóra rántani. A másik fantasztikus dolog pedig, hogy milyen sok király arccal ismerkedtem meg a Straván. Elmondom hogyan használom és hogy csináltam több, mint száz KOM-ot. Ha már Strava Pro vagy máris lapozz tovább, ugyanis nagyszabású titkokról azért nem fogok tudni beszámolni.
Ha viszont még új vagy és még nem tetted, az első dolgod legyen, hogy csatlakozz néhány fontos Klubhoz (a saját klubodon kívül). A Strava Hungary, Mountainbike Challenge, BringaZóna, ha elmúltál 40 akkor a Negyven plusz kihagyhatatlan: ha még nem múltál el 40, akkor meg múlj el mihamarabb. :) Hogy miért fontos ez? A vizibilitás, a láthatóság miatt. Itt találkozhatsz tapasztalt és aktív versenyzőkkel, csekkolhatod ki mit edz és miket okoskodik. A Strava tulajdonképpen egy jópofa fórum is, hamar választ kaphatsz egy-egy bringás kérdésre – még olyanokra is amit fel sem tettél.
Megnézed a többieket és ne félj kudost adni ha valaki egy tököset edzett, vagy leolajozott egy KOM-ot. Én általában végignézem a Strava Hungary-t, meg a Negyven pluszt és akár ismeretlennek sem vagyok rest kudost adni, ha épp egy komolyat ment. Pont így lett egy csomó új Strava haverom: visszakaptam a kudost, adtam legközelebb is, majd egy-két komment és püff, egyszer csak együtt edzünk… Persze nem adok boldog-boldogtalannak, 20 km-es edzés alatt nálam nem jár. Az a 20 km nekem „sorsdöntő”: én pl. nem is töltök fel 20km alatti edzést – mert az nem is edzés, csak kolbászolás.
De jöjjön inkább a melegebb téma: KOM-ok.
Egy érdekes ok-okozati összefüggés: nekem nem azért van olyan sok KOM-om, mert versenyzek és emiatt erős vagyok. Pont fordítva történt: szerintem úgy sikerült valamennyire megerősödnöm a versenyekre, hogy egy csomó KOM-ot mepróbáltam megszerezni. Nem gondolnám a KOM-jaimat öncélú „KOM buziskodásnak”. Enélkül nehezen tudnám rávenni magam, hogy edzésen maxon tekerjek. Utálok intervallozni, KOM-ot próbálni viszont szeretek, sokszor tényleg igazi kihívás.
KOM-ot zúzni egyáltalán nem csak azon múlik, hogy mennyire vagy bika.
Az előkészítés kulcsfontosságú! Én beüzemeltem magamnak néhány saját szabályt, ami tutira segít:
1: a Segment Explore térképen keresek magamnak szimpatikus szegmenst a környéken. Már van olyan rutinom, hogy az átlagos emelkedésből és a jelenlegi KOM átlagsebességéből nagyjából ránézésre megmondom, meg tudom-e majd csinálni, vagy jobb „békén hagyni”. Pl. aszfalton 1.5 km-es szakasz átlagos 3.5%-os emelkedőn jelenleg 26-os átlag? Gyerünk, nézzük meg: ha nem mért teljesen félre a GPS, akkor jó eséllyel tudok 30-as körüli átlagot menni rajta. Azért nem szabad készpénznek venni az átlagos emelkedés adatait, mert vannak alapos félremérések: A Kisrésztáv pl. alaposan megizzasztott, 2.2%-ot jelez rá a Strava – könnyű diónak tűnt – ám a valóságban olyan lazán van 4-4.5%-os átlagos emelkedése, mint a sicc! „Végigfostam a bokámat” mire meglett, persze csak a sokadik próbálkozásra.
A View Details-re kattintva látom az aktuális KOM részleteit, itt tudom alaposan felnagyítani a térképet az útvonal részleteiért. Majd lejjebb görgetve az Overall Leaderboard-on rákattintok a győztes dátumra, hogy ott a szegmens analizisben megnézzem, a KOM ride milyen sebességgel, milyen pulzuson történt. Igazi KOM kísérlet volt, vagy csak egy hosszabb menet részeként lett ilyen jó az idő a szegmensen, ekkor általában nagyobb az esély – hacsak nem Kuszti, Pelikán Jani, Dina Marci, vagy Buruczki Sziszi közlekedett rajta…
2: Fontos egészen precízen (szinte méterre pontosan) tudni, hogy mettől-meddig tart a szakasz. A Google maps Satellite view segít ebben, főleg ha házak, keresztutcák is vannak a szegmens mellett. A Garminra feltettem a Live Segmens funkciót, ki is próbáltam élesben, de nekem nem jön be mikor ténylegesen KOM-ot próbálok menni, mert nem látom a pillanatnyi sebességet, pulzust. Viszont arra tökéletes lehet, hogy az első próbánál megmutatja a pontos start- és befutó pontot, az útvonalat, ha nem vagy biztos a dolgodban. De az aktuális KOM kísérletnél inkább nem szoktam használni, főleg nem rövid szakaszokra.
3: Kezdősebesség! El sem hiszed, hogy mennyire fontos, főleg mikor nagy a konkurencia és egyetlen másodperc is dönthet, hogy meglesz, vagy nem. A helyszínen mindig először eldöntöm, hogy honnan fogok rákanyarodni, rásprintelni a szegmens kezdőpontjára. Természetesen ahol lejtő van a közelben, egyértelműen onnan futok neki. Volt olyan helyszín is, ahol beláthatatlan mellékutcáról fordultam rá a szegmensre: ott megkértem egy párttitkárt, hogy figyelje a forgalmat és állítson meg az isten szerelmére, ha véletlenül arra jönne egy autó.
Egyik kedvencem: Jens Voigt. Sose lesz ilyen vádlim…4: Széllel szemben sosem próbálok KOM-ot menni. Sőt! Az előrejelzés és a pillanatnyi szélhelyzet alapján választom ki azt az egy-két szakaszt amit éppen érdemes megpróbálni aznap mert épp megsegít(het) a hátszél. Itt jön a Strava KOM etikai kódex: hátszél belefér, de stéher NEM! Versenyhelyzet, együtt biciklizés belefér, teherautó, busz, autó mögött NEM! Ha valaki segít és mondjuk felvezeti a sprintet az OK, de ha motorral teszi ezt, akkor nem sukár: légy korrekt és nyomj neki egy flag-et!
5: Nekem minden KOM fáj. Olyan szinten ki tudom hajtani magam, hogy szinte leájulok a bringáról. (KOM kísérleteknél képes vagyok akár elérni a max. pulzusomat is.) Azért jó ez így, mert legalább tudom, hogy az adott (és mindegyik) KOM-om max, tehát nem kell visszamennem megjavítani – mert nem is tudnám. Ez persze azt is jelenti, hogy nyélen nem lehet újra és újra megpróbálni ugyanazon a napon. A Törökbálinti út szegmens pl. annyira hihetetlenül és brutálisan intenzív, hogy csak egyetlen-egyszer vagyok (voltam) képes megpróbálni egy nap – és persze csak pihenőnapot követően.
A szegmensek vége – ha még életben vagyok – nekem mindig sprint, kisértetiesen hasonlít egy országúti verseny befutójára, a végső finisre. (Biztosan ezért is javult a sprintem az elmúlt két évben, meg jobban mennek azóta a CX kanyar-kigyorsítások is.)
6: Persze azért vannak csodák, mégis meg tudok javítani egy-egy régi KOM-ot: pl. rájöttem, hogy mennyire haladós a CycloCross bicaj az erdőben a nem túl meredek emelkedőkön. Az vízszintes szakaszokon és a 4% alatti egyenletes emelkedőkön tutira gyorsabb, de a 6-8%-on is érdemes lehet megpróbálni, biztosan tempósabban lehet az egyenesekben veretni, mint a bike-ot.
7: Viszont itt jön a legfontosabb tanácsom: rohadtul gondold meg mindig, hogy mennyit ér a kinézett KOM, mekkora veszítenivalód van. Én már törtem porrá méregdrága 29″-es S-Works HT karbonvázat az „Élvezetes singletrack KFKI mögött” nevű kedvenc downhill szegmensen a sokadik (aznap ötödik) KOM kísérletnél egy irgalmatlan zakó következtében. De természetesen nem ez a legnagyobb veszteség, a saját testi épséged lehet az! Van néhány stupid, ostoba szegmens a városban: közben lámpás kereszteződésekkel, jobbkezes utcákkal, meredek lejtő keresztutcákkal – könyörgöm LEGYEN ESZED! Ezek NEM ÉRNEK ANNYIT!
Azokat a szegmenseket tényleg hagyd a francba!
A cikkben szereplő fantasztikus képeket kivétel nékül a Gruber Image-től vettem kölcsön: http://www.gruberimages.pro/
Követem őket az Instagramon is:
- Jered Gruber: https://www.instagram.com/jeredgruber/
- Ashley Gruber: https://www.instagram.com/ashleygruber/