2013 Salgótarján XCO Magyar Kupa záró futam
Megfogadtam, hogy most aztán tényleg nyugodtabban fogok startolni az utolsó XCO Magyar Kupán.
A szombati salgótarjáni pályabejáráson rögtön tudtam, hogy ez a pálya közelebb áll hozzám. Előre beharangozták a szerverzők, hogy a régi XCO futamokat idéző pálya lesz. Kicsit lankásabb, kevésbé hosszú meredek emelkedők és gyors, de azért erős technikai tudást igénylő lejtők váltakoztak. És végre egyenes szakaszok is, ahol lehet tempót menni, de közben pihenni is egy kicsit, rendezni a pulzust. Ez a pálya hasonlít legjobban az edzőköreimre a Budai hegyeken, ahol legtöbbet edzek: Csillebérc, Normafa, János hegy, Hárshegy és Hármashatárhegy térségében.
Az idő is kegyeibe fogadott bennünket végre, nem hideg, nem meleg, éppen kiváló versenyzésre. Ismét összevonták az elit és a Master futamokat, ez nekem tetszik, inspirál együtt pörögni az elit mezőnnyel a pályán.
A rajtot követően magam elé engedtem Manót és mentem mögötte a rövid aszfalt szakaszon, ahogy előzőleg megigértem magamnak. Az első felfeléhez érve azonban kicsit gyorsítottam, éreztem, hogy tudok nagyobb tempót menni. Felzárkóztam a Master 1 elejéhez, Frölich Tomit megelőztem, Cser Gabit, Ibrányi Attilát és Pityikuszt láttam közvetlenül magam előtt. Fölfelé kicsit elnyúltak, de lefelé és főleg az utolsó hullámos szakaszon visszazárkóztam hozzájuk. Az első kört első helyen zártam Master 2-ben, erre még nem volt példa az idén! Igaz, aggasztó jel volt, hogy Kis Józsit és „meglepetés” Tóth Rajmundot is láttam igyekezni felzárkózni nem messze mögöttem.
A második kör aztán igazságot tett, Józsi és Rajmund is elmentek a szánkópályán felfelé, én már közel sem voltam olyan friss, mint az első körben. Már csak egy dolgom maradt, Manót magam mögött tartani. Nézegettem hátrafelé és egy idő után fel is fedeztem, de nem tudott látványosan közeledni – igaz, ing-gatyát mentem. A lefelék jól mentek, hiba nélkül, igen tempósan zúztam lefelé. Észnél kellett lenni, mert a gyökeres-sziklás downhill szakasz csúnya munkát végzett volna egy elcsúszásnál.
A harmadik körben már nagy dolgok nem történtek, konzerváltam a kb. 15-20 másodperces előnyöm Manóval szemben és nagy zihálások közepette befutottam. Ismét harmadik hely, de ami számomra igazán fontos volt, hogy először az idényben sikerül Manót magam mögé utasítani. Meggyőződésem, hogy ezúttal Vas Petit és Kovács Andrist is sikerült volna – persze a sportban a ha-val kezdődő mondatoknak semmi értelme sincsen.
Ezzel az év végi XCO Magyar Kupa (és Ranglista) öszetettben harmadik helyen végeztem
Kis Józsi és Manó mögött, ami azért nem rossz eredmény! Ezek a srácok brutál erősek, ezen a versenyen pl. Kis Józsi folyamatosan a Master 1 győztes Pityikusz körideit produkálta. Ebben az évben csak megközelíteni tudtam őket, de talán jövőre majd nem kihagyott alapozással, okosabb versenyzéssel komolyabb ellenfél lehetek. Szezon kezdet óta fogytam 6 kilót, ez is tutira segített, már csak meg kellene tartani valahogy (még sohasem sikerült…). Eddig is XCO specifikus edzésmunkát végeztem, ezen nem akarok változtatni, mert év közben fokozatosan és érezhetően javúlt az erőnlétem és a gyorsaságom. Lassan szoktatom át magam a nagytányérra és a felfelé kiállva sprinteléshez, mindkettő kulcsfontosságú ebben a műfajban.
A lefelékkel, technikás részekkel nincs különösebb gondom, legtöbbször sokkal meredekebb és sziklásabb ösvényeken edzek, vagy edzünk Farkas Krisztián csapattársammal, mint az XCO pályák. Sokszor olyan helyeken is lemegyünk, amit talán már nem mernének XCO pályákba betenni, legfeljebb Chicken-Way alternatívával.
Illusztris társaságban az elit győztes Blazsó Marcival és a Máhr familiával figyeljük az Elit befutót
Ami a legfontosabb, hogy komolyabb sérülés nélkül és gyakorlatilag mindenféle technikai hiba nélkül lezajlott az XCO szezon, lekopogom. Egy versenyt sem adtam fel az idén, defektjeim is csak edzéseken, pályabejárásokon voltak. Nagyon zsír az S-Works geometria és nekem kiválóan működik a SRAM XX szett. Ma már boldogan megyek Tubeless gumival 2 bar nyomás körül, amivel fenntartásaim voltak eleinte. Tényleg sokkal kényelmesebb és nehezebben kapar el a meredek felfeléken összehasonlítva a 26″-os belsős gumijaimmal 3 bar fölé fújva, amik könnyen elpattognak és folyamatosan zsibbadnak az ujjaim az állandó rezonancia miatt.
Külön köszönet Máhr Attilának és Lőrincz Bencének a fenti kiváló képekért!
Köszönöm a Meditech SC-nek a támogatást és a Probike-nak a soron kívüli precíz szereléseket és a kedvezményes alkatrészeket!
2013 Salgótarján XCO MK futam végeredmény: 
2013_xco_salgotarjan.pdf (59 KB)