LOcarGO Veszprém Cross 2016
Sírva kérlek, ne csessz ki magaddal, ne egy kerékpárverseny előtt néhány nappal próbáld ki a futást, ha előtte hosszú ideje egy grammot sem futottál! Balga módon – igaz csütörtökön esett az eső és a karbonon szarul áll a sárvédő, szóval a bringa nem volt opció – elmentem futni egy Gazdagrét kört. Volt benne szint is szépen, és adtam neki a tempót is, hogy „legyen valami edzésértéke”. Hát lett is: másnap reggel megdöbbenve ébredtem, hogy mekkora izomláz lett a combjaimban – a wc deszkára pl. már csak hátul kitámasztva, tricepszből leengedve tudtam ráereszkedni…
Persze nem is múlt el nyomtalanul két nap alatt az izomláz a veszprémi LOcarGO CycloCross Magyar Kupára. A bringán mondjuk közel sem fájt annyira, mint reggelente a budin fel- és leszálláskor, de tutira nem növelte a verseny élvezeti értékét.
Egyébként tetszett a pálya! Csináltam új tubeless setup-ot: a Schwalbe X-One Tubeless gumik talán tényleg jók lesznek, sokkal komolyabb oldaltartásuk van, mint a sima Rocket Ron, vagy Racing Ralph LiteSkin-nek.
Ja, a CX bicajokon általában nincs kulacstartó és kulacs, de nekem kell.
Az Ultegra felnire felrakni is csak szerszámal tudtam, kézipumpával simán felfújhatók (!) és a pályabejáráson direkt megpróbáltam „kifingatni” 2,2 – 2,3 báron: keményen kanyarodtam, ütöttem-vágtam, kapták rendesen mint az állat. Szuper stabil a kanyarokban, nagyon tetszik! Ám a füvön, az egyenesekben kicsit éreztem, hogy „fognak” a gumik, nem elég gyorsak. Jobbak lesznek azok a kopott Speed-Way-es kölcsön szingók a versenyre, az egyenesekben biztosan gyorsabb lesz, a kanyarokban meg majd óvatos leszek. Edzeni viszont hibátlan lesz a Schwalbe X-One, úgy tart mint a kurvaisten :) – és no more felütéses defekt!
Vas Balázzsal pompásan megkomponáltuk a versenyt a rajt előtt:
– Balázs, kicsit vegyél vissza az első két körben, hadd menjek veled. Utána mehetsz isten hírével!
Pazarul sikerült a megbeszélt taktika – egész az első palánkig: ott Balázs beugrotta, én futottam, majd rögtön utána a dupla palánk: Balázs beugrotta, én futottam – onnantól már keresztet is vethettem a közös tempóra, Balázs elment mint a távirat…
Ez a palánk-plusz-duplapalánk kombó egyébként meghatározó volt a verseny szempontjából. Bakter beugrotta őket az első perctől kezdve. Én nem, mert a biztonságra törekedtem: ha hétből (tizennégyből, huszonegyből) csak egyszer cseszem el, máris esés és a technika leamortizálása lehet belőle. (Pályabejáráson valaki pl. a kormányát törte ott és verseny alatt is voltak esések.) Szóval csak átfutottam, de nem volt nehéz nem észre venni, mekkora hátrányt jelent.
A következő képen a három palánk után viszont már nincs meg…
Simán 6-8 méter hátrány összejött a három palánkon, az pont annyi, hogy oda lesz a kontakt és a szélárnyék. A harmadik körben még nagy keservesen ledolgoztam a laufot a hátsó csiga kanyarjaiban és visszaértem Bakterre, de éreztem, hogy nincs arányban a szükséges plusz energia az ugráshoz képest. Úgyhogy verseny közben(!) eldöntöttem: a negyedik körtől ugrani fogom én is, legalábbis a dupla palánkot, mert az kicsit lejtett, könnyebb volt hozzá a lendületet összeszedni.
Simán mentek a bunny-hoppok, igaz akkorákat nyögtem közben, hogy szétfújtam a közelben álló szurkolók frufruját. De nem haragudtak meg érte, talán csak a palánkok recsegtek-ropogtak a teher alatt. Azért nem volt „100% clean” az összes ugrásom.
(Látom, Bak Feri is fotózott a palánknál, ezt a képet ha kérhetném, Feri! :)
A negyedik körtől egyedül maradtam, Bakter elközlekedett a második helyezett U19-es Orosz Gergővel (F.SZ.S.E-FTC) és szépen hazakergették egymást. Én mögöttük és kizárólag az engem üldöző Fili-Viktor duóra koncentráltam, lehetőleg ne tudjanak közeledni. A hátsó csiga tökéletes mérőpont volt, pontosan láttam, hol tartanak, közeledne-e. (Nem. Haza fogok érni. Pipec!)
Az utolsó előtti körben már akkora menő voltam, hogy átszóltam Filepkó Gabinak, mikor egyedül jött:
– Kenjed neki! Várlak a dobogón!
Kicsit csodálkozva nézett rám, még vissza is kérdezett: „- Miért, kiesett valaki?!” Óóó, dehogy esett, csak már megint világtalan voltam. A csigába annyira belekeveredtem, hogy nem vettem észre: az utolsó két körben Viktor kutya keményen rákapcsolt, leszakította Filit és konzerválta a harmadik pozíciót. Addig tátottam a számat, hogy észre sem vettem, vészesen közeledik hozzám!
Persze már nem volt sok hátra, nem veszélyeztette a második helyem, de még vagy plusz két kör és simán utólért volna, ha nem veszem észre a tempókülönbséget!
Viktor egyébként megígértette velem a végén, hogy nem írom bele a következő szösszenetet is a blogomba. Hát persze hogy nem, hogyan is írnám le?! Szóval az úgy volt… …állunk az eredményhirdetésnél, egyszer csak megszólal Viktor, azt mondja nekem:
– Kefe, te úgy tapsolsz, mint a szurkoló anyukák! Túl hangos és még visszhangzik is!
Döbbentem néztem rá: – De hát Viktor, az Isten áldjon meg, pont azért tapsolok hangosan, hogy eljusson a dobogóig! Hát most nem neked tapsolok, de szenzitívek a füleid! :)
Elképesztő, mekkorát fejlődött itthon a CycloCross, nem viccelek, annyi versenyző volt kint a versenyen, mint egy kisebb MTB maratonon! Egyre csak nő a szakág népszerűsége és egyre látványosabbak a versenyek. Igaz, óriási szerencsénk volt az idővel is, napsütésben versenyezhettünk.
A mi versenyünknél meg már csak az volt jobb, ahogy a Footstrong-os fiúkkal szurkoltunk a zseniális Dina tesóknak, Pelikán Janinak és a többieknek az elit futam alatt, király volt a hangulat!
Aloha! Viva la Footstrong! – ahogy Csabi mondaná.
Ismét Farkas Milán (milanphoto.hu) fotói a bejegyzésben, óriási köszönet érte!
LOcarGO Veszprém Cross 2016 eredmények (xls): cross16_veszp.xls (87KB)
LOcarGO Veszprém Cross 2016 eredmények (pdf): cross16_veszp.pdf (96KB)