Félsziget Kupa 2017 – tihanyi évadnyitó vasmacska
Ahh, csak huszonötödik lettem Tihanyban. A szerpentinen felfelé a végső sprint közepén úgy beálltak a lábaim, mintha Vigyázz!-t rendeltek volna el nekik és gyakorlatilag megálltam, elengedtem egy csomó embert. Úgy voltam vele, hogy innen már mindegy, hogy ötödik vagyok, vagy tizenötödik, vagy akárhanyadik.
De őszintén Kefe, olyan egyszerű ez az egész: egy 73 km-es versenyre nem lehet max 75-80 km-es edzésekkel felkészülni! Márpedig nekem az idén 80 km volt a legtöbb. És teljesen logikus: egész verseny alatt nagyjából jól éreztem magam, a mezőny elején helyezkedtem, amikor életképesnek ítéltem egy elmenést, arra én is ugrottam.
De a legvégét már nem bírtam ki.
A Sólyom csapat Balogh Lui vezetésével nagyot vitézkedett. Szimpatikus!A verseny előtti hetet ugye te is esélylatolgatással és valami életképes taktika kidolgozásával töltöd? De baromi nehéz az évad első versenye előtt belőni, hogy hová lesz elég az erőm, ezért örültem meg, hogy a Strava értesített: van egy zsír új menüpontunk: Fitness & Freshness. Woww, szuper, játsszunk csak egy kicsit ezzel, hátha megmondja ez a nagyokos, hol tartok.
Klikk a grafikonra, lássuk nagyban!Leginkább az érdekelt, hogy a téli semmittevés (nyaralás), meg üzleti utak miatt meddig süllyedt a formám, illetve hová sikerült visszakapaszkodni a 40+ csapatedzéseken, meg a soha véget nem érő „dupla Normafa” mászásokkal. Jól látszik, hogy a Fitness görbém alapján még nem tartok ott, mint a tavalyi Félsziget Kupán (csak 45 a Fitness score vs. 52 tavalyi). Szépet emelkedett, mióta elkezdtem az idei minőségi edzésmunkát, de a görbe azért figyelmeztetően felemeli a mutatóujját:
– Kefe, még nem vagy ott, ahol szeretnél lenni!
Tényleg jó fej ez a Strava, szépen óvatosan, de előre felkészít a kudarcra…
(Elég sikerorientált vagyok, ha nem végzek a dobogón, akkor az szimpla kudarc.) Na mindegy, mostantól azért is fogok versenyezni, hogy lenyomjam ezt a szaros Strava görbét! :)
Berkes M. Jani, Meditech-es csapattársam nagyon szerencsétlen módon bukásba keveredett még a felvezető kör előtt, a versenye ezzel odalett, ennek ellenére nagyon szépen dolgozott nekünk.Előre aggodalmaskodtam egy kicsit az új tihanyi rajtprocedúra miatt. Azzal, hogy nem az elittel együtt, hanem külön, az elit után rajtolunk, biztossá vált, hogy sokkal többet kell majd dolgoznom az elején, mint tavaly. Mondjuk egyébként is csak az elején szeretek menni, mégpedig négy ok miatt (fontossági sorrendben):
- Kisebb az esélye, hogy belekeveredek egy bukásba
- Azonnal tudok reagálni egy potenciális elmenésre
- Egyáltalán: Nem okozhatok csalódást a nekem szurkolóknak!
- Jóval több és előnyösebb fotókat találok magamról a verseny után. (Mondjuk ez csak buziskodás.)
Fúú, de bírtam ezt a kanyart, ahogy 48-50-nel ráfordultunk a 71-esre!Amikor csak tudtam előre mentem élvezkedni.
Szóval az új rajtolás: a 17-18 perces körpályán 7-8 perccel indítottak bennünket az elit után. Magyarul pont egy fél kör hátránnyal indultunk. A beígértek ellenére nem álltunk meg egy pillanatra az éles rajtnál, így nem tudtam levenni a mellényemet, emiatt végig egy plusz felesleges szélfogóban verettem – akárcsak Parti Andris (TREK SE), aki szintén nem tudta levenni a rajtnál a trikolor mellényt, bármennyire is szerette volna, hisz az aktuális Magyar Bajnoki címe XCO-s és nem országúti… De neki sem volt érkezése erre.
Antal „Ave” Attila is derék versenyt tolt, többször próbálkozott elmenéssel.Mikor egyedül ment, hagytam, mikor elöl volt Bakter, akkor már nem hagytam, mentem vele én is. Persze nem engedtek el bennünket.
De ez a kisebbik baj. A nagyobb baj az, hogy ahogy várható volt, az utolsó körünkre vészesen (két percre) megközelített bennünket az elit eleje és a legutolsó körünk második felénél – már megkezdtünk lefelé forgatást a 71-es út felé és elkezdtünk lélekben készülődni a befutóra – egyszer csak kinyúlt egy piros zászló a zsűrikocsiból és a volán mellől elkezdett kiáltozni velünk Toldi Tomi, hogy álljunk meg elengedni az elit mezőnyt! Micsodaaa?! Már lefelé mentünk, igencsak intenzíven, szó nincs róla, hogy bárki is utolért volna bennünket! Simán hazaértünk volna! (Legalábbis a mezőnyünk eleje, mondjuk úgy 10-20 ember, mert úgy hallottam az utolsó emelkedő már alaposan szétráncigálta a grupettót…)
A rendezők az új rajtoltatással alaposan elcseszték a versenyünket!
Döbbent arccal lefékeztünk és tátott szájjal figyeltük a hideg szélben egymás elgémberedő combizmait. Fogalmam sincs, hogy ez befolyásolta-e a befutómat. Nem tudom megmondani, hogy a kényszermegálló nélkül jobban bírtam volna-e a végső sprintet. Ez már nem is fog kiderülni. Az biztos, hogy ez mindenkinek nagyon rosszul jött – már ha nem számítjuk azt a 30-40 embert, akik pont emiatt értek vissza ránk… OMG.
Molnár Tomi (ASE) derekasan kivette a részét a melóból, szeretek vele versenyezni, mert ő sem sunnyog egy percet sem!Tökéletesen helyezkedtem a befutóra. Szépen csorogtam visszafelé a spiccről a Balaton parton a szerpentin előtt, míg rá nem találtam Spec. Viktor hátsó kerekére, ráraktam az enyémet mint egy vonóhorogra, és vártam, hogy történjen, aminek történnie kell. Viktor elkezdte behúzgálni a cipőn a csatokat (ilyet már láttam a tévében is, elég cool), majom vagyok, szóval elkezdtem én is behúzgálni az enyémet. Petrik Csabi (Szerpentin) csendesen kuncogott rajtunk és elégedetten várta a készülő presztízscsatát, melyet VIP páholyból, szinte egy karosszékből nézhet végig élőben.
Hát ezt imádtam!Ave hosszú hajrát nyitott, de nem érdekelt: én csakis Viktorral foglalkoztam. Szinte még rá sem fordultunk a szerpentinre és Viktor begyújtotta a rakétákat. Talán 5 (öt) méterig tudtam gyorsítani vele, azonnal elveszítettem a kontaktot. Gyűrtem, gyűrtem, ahogy csak bírtam, de egy pillanat alatt szénné savasodtak a lábaim. Ammen. Vasmacska ki, hétvégi kempingbiciklis turista tempó ON, és már csak néztem, ahogy sorra kerülnek le a sporik. Aztán már nem is néztem, inkább kifelé, a nézők felé vágtam olyan bánatos arcot, amilyent csak bírtam. Nem volt nehéz.
Rákóczi „T-1000” Viktor (NutriXXion) húz bennünket, nagyon sokat vállalt a versenyen és csodaszép egyenletes tempókat ment felfelé a hegyre. Öröm volt mögötte biciklizni, mert elég jó a szélárnyéka. :) Újabb példa arra, hogy ebben a sportban 70%-ban az eredményesség csakis a befektetett munkától függ: Viktor még 120 kg (!) volt néhány évvel ezelőtt, de elege lett belőle, elkezdett keményen sportolni, kerékpározni, majd futni. Le a kalappal, letaglózó ereje lett!
Külön gratula Szöllősi Ferikének (friss KONTENT-DKSI igazolás), aki nyerte az elit összetettet! Csodaszép elmenésbe kerültek Pogival (Popovics Gergely, Epronex-Bike) és gyakorlatilag hazaértek, csak Pályi Csabi (Dr. Bátorfi-Agria, tavaly még DKSI) tudott menet közben felugrani rájuk – lassan meg kell tanulnia mezőnynek, hogy nem csak Peák Barnára kell figyelni a DKSI-ből és nem csak Kiss Gerire, Simon Petire, meg Ábrira az Epronexből, hanem Ferikére, meg Pogira is érdemes. Ferike már másodjára ért haza szökésből (Debrecenben is ez történt tavaly). Ugye tudod, hogy akárcsak Pelikán Janit, Ferikét is Spec Viktor edzi? Nem rossz, szépen alakul!
A megszokott zseniális fotók Tirszin Janitól (Nutrixxion), illetve külön köszönet Benczés Krisztának és Zoboki Attilának is!
Félsziget Kupa 2017 eredmények (xls): 
fsz_tmp.xls (88KB)