2017 Crosskovácsi maraton
Időnként előfordul, hogy tényleg nehéz megítélni menet közben: most akkor jól megyek, vagy nem? Most akkor forognak rendesen a lábaim, vagy csak kínlódok?
Szinte végig ezen morfondíroztam (már amikor kaptam levegőt) az idei Crosskovácsi futamon. A dilemmát az okozta, hogy a verseny előtti szerdán is letekertem a teljes pályát pályabejárásként és igaz, hogy steril körülmények között (egyedül voltam és tökéletes Chi vett körül), de parádésan haladósra sikerült: kb. másfél- két perccel gyorsabb voltam, mint a tavalyi CRK versenyemen!
Az edzésen persze nagyon vigyáztam a pulzusra és baromi egyenletesen mentem az emelkedőkön. Ezzel szemben az idei versenyen brutál erősen kezdtünk, nekem már a felvezető körben égig szökött a pulzusom, elég hosszan anaerob zónában küzdöttem az életjelenségekért (180 is volt a 186 maxomhoz képest) és ez nagyon rossz hatással volt a teljes versenyemre. Végestelen-végig úgy éreztem, hogy túl magas a pulzusom, rommá vannak savasodva a lábaim és emiatt képtelen vagyok jó tempót menni.
Elég jól szoktam menni, mikor eljön az öcsém is, szóval megint elhívtam.(Biztos ami biztos.)
Erre megnéztem a verseny végén az időmet: 4 perccel gyorsabb voltam, mint az edzésen!!! Most akkor mi van?! Mégis expresszvonat voltam? De nem: a Straván gyerekjáték összehasonlítani az egyes emelkedők idejét (mindegyikre van szegmens) és valóban, mégis csak jól éreztem a versenyen, hogy nem haladok rendesen. Szerdán az edzésen kicsit gyorsabb voltam ugyanazokon az emelkedőkön, mint vasárnap a versenyen! Hát akkor meg hogy lehet, hogy ennyivel jobb lett a versenyidőm? Hát úgy, hogy az egyenesekben és a lejtőkön viszont lényegesen gyorsabb voltam (illetve voltunk) a versenyen.
Csupa mosolygós arc – ezért szeretem a bike versenyeket!Ez egy zseniális összehasonlítás ebben az esetben: az edzésen tízzel alacsonyabb átlagpulzus mellett (!) jobban haladtam az emelkedőkön, mint a versenyen! Woww, mekkora ereje van a „saját-tempónak”, az egyenletes wattoknak, összehasonlítva a verseny lüktető ritmusával, mikor csak rakod a kereket és folyamatosan bele-belegyorsítasz, hogy ne akadj le az előtted haladóról.
Baranyi Dávid és Vas Kata Blanka is nyerték a korosztályukat.Ez ismét bizonyítja, mennyire fontos a tudatos tempó a verseny kezdeti szakaszán: a túl erős kezdéssel simán elcseszheted az egész versenyed. (Na most mekkorát mondtam: ezt már mindenki réges-rég megtapasztalta.) Ez egyébként tényleg igazi észjáték az MTB versenyzésben: úgy balanszírozni a tempóval és a terheléssel a verseny különböző szakaszain, hogy tényleg kibírd és a létező leghatékonyabb légy. (Ez meg nettó bullshit, el kell menni nyélen az elején és ki kell bírni, ennyi az egész! :)
Panaszra nem lehet okom, mert ismét nyertem. Sorban negyedik éve, de hidd el, messze-messze ez volt a legnehezebb és a legszorosabb győzelmem. Fekete Zsolt (Bakony Racing Team) végigkergetett a pályán, szinte végig látótávolságban volt, csak egy szerencsétlen fanyúlnak éreztem magam a verseny kétharmadáig.
A 4.7 km-es kiskörünk – ahogy említettem – ultra gyors volt Baranyi Dávidnak (VKE Nelson Pepperl + Fuchs) és Fülöp Ádámnak köszönhetően, akik elég kegyetlen tempóval indítottak. Két perccel gyorsabb voltam a kiskörön, mint akár a tavalyi versenyen, vagy akár a szerdai edzésen (na ez a nem mindegy papa, annyi sav gyűlt össze a lábaimban a végére, hogy el lehetett volna bontani vele egy Ikaruszt…). Ám Zsolti végig ott loholt a nyomomban, csak a lejtőn tudtam kicsit elnyúlni tőle. De ahogy elkezdtük a nagykört és vissza-visszanéztem, mindig láttam magam mögött – és mivel nem gondolnám, hogy tökéletesen vak – szóval ő is pontosan látott engem.
Végig túlélő üzemmódban tekertem. Forgattam-forgattam, de csak kínlódásnak éreztem, nem haladt úgy a szekér, ahogy kellene. Zsolt közelsége is sokkolt. Végig arra az érzésre vártam, hogy az egyik lejtő aljára leessen végre „komfortzónába” a pulzusom, kipörögjön a sav a lábakból és végre tudjam a saját tempómat tekerni. De ez nem adatott meg, csak a magas pulzus és a szenvedés maradt. Meg Zsolti, aki méterről méterre közelített.
És hol ért utol?! Hát persze, hogy számomra a legrosszabb helyen, a legnagyobb hegyen, a Nagy-Kopasz mászása közben. Mikor pont tudom, hogy lefelé lehetek talán gyorsabb nála, de felfelé nem! Viszont meglepődtem, mert ahogy utólért, nem került le és nem ment tovább, hanem beállt mögém. Hmm. Talán csak megpihen, nézi a mozgásomat, megmosolyogja a mókuskereket és majd egyszer csak lelép. De nem, csak maradt mögöttem. Haladtunk felfelé és a legmeredekebb poros-sziklás szakaszon ahogy visszapillantottam, már pár méterrel megúszva láttam. Aztaaaa!
Fekete Zsolt (Bakony Racing Team) tényleg végigkergetett a pályánKövetkezett a legkellemetlenebb rész, a Nagy-Kopasz finish nevű szegmens, kb. 400 méteres, átlag 10%-os emelkedő. Rém kellemetlen, mert nagyon magas pulzuson kezded, hiszen éppen hogy csak túl vagy a Kopasz mászás legmeredekebb, legnehezebb szakaszán. Viszont ez egy nagyon egyenletes, tök egyenes emelkedő. Kísértetiesen hasonlít az Istenhegyi út fölött, közvetlenül a fogas átkelő után az Eötvös út legmeredekebb szakaszához (tudod, a #KétszerNorma hülyeségem). Szóval kotta ugyanaz az érzés: kb. két és fél perc jó meredek mászás. És tényleg pontosan ugyanaz az érzés volt: leszeged a fejed, kizárod a külvilágot és csakis a légzésre és a tökéletesen egyenletes tekerésre figyelsz.
Egyszer kérj egy ilyen szurkolást Ágitól, Csupitól, meg a tesómtól,beszarsz, mekkora érzés!
Meggyőződésem, hogy a Normafa mászásaim hatalmasat lendítettek ezen a képességemen, kb. 10 mp-et adtam Zsoltinak ezen a szakaszon.
Felfelé, érted?! Felfelé!!!
Pont olyan tempót tekertem ezen a Nagy-Kopasz finish nevű szegmensen, mint Záray Laci, a középtáv felnőtt férfi győztese.
Záray Lacival megszakértjük az okosságot.Ez volt a verseny kulcspillanata! Miért? Pontosan tudtam, ha sikerül egy kis előnnyel felérni a pálya legmagasabb pontjára, onnan már le fogom menedzselni ezt a versenyt, onnan már nem fog lenyalatni Zsolti, nem, nincs az az isten!
És pont így is történt. Már a szerdai edzésen is nagyon gyors voltam a pálya legutolsó szakaszán, de most még annál is keményebb, elképesztő vágtát raktunk le Prájczer Petivel (KTM Teszt Team, a Master1 győztes, egyébként 16-szoros BMX magyar bajnok) és a fiatal Lőrincz Bendegúzzal (Meditech SC, U17): 37-es átlag az utolsó 4 km-en. Végül bő fél perccel nyertem Fekete Zsolti előtt.
Az előző bejegyzésben írtam a wattokról, meg a radikál diétáról. Tényleg komolyan vettem a dolgot és elmúlt két hétben valóban lepattintottam másfél-két kilót, így most 78 kg vagyok. Érzésed szerint plusz két kilóval is nyerni tudtam volna szombaton? Nem, pipi, szerintem most csúnyán kikaptam volna…
Mondanám, hogy tovább kellene fogyni – de nem, azt már nem, mégiscsak férfi szeretnék maradni.
Mindent elkövettem egyébként a rajt előtt a súlyminimalizálásért. Ám Mikusz-szal (Mikula Gabi, Merida Maraton Team obersturmführer) mikor láttuk, hogy kb. 4 km-es sor várakozik a Toi-Toi boxoknál, elkísért a sűrű erdőbe, éber őrt állt és még nedvestörlővel is kisegített – nem kis segítség volt a kritikus pillanatokban! Köszi Mikusz, jövök neked egy kínai utángyártott Merida-replika csengővel! (Igen, jól hallottad, nem egy „sima replika”, hanem egy valódi utángyártott replika csengővel…)
Persze a rajtolásnál megint ráindítottak bennünket a középtávra, már a kiskörön elkezdtük előzgetni a végét. De ismét minden középtávos végtelenül fegyelmezett és segítőkész volt, senki, de senki egy másodpercre sem tartott be direkt, le a kalappal, nagyon korrekt társaság! Várjál, Benedek Gabi (Gödöllő) még meg is lökött kicsit felfelé mert látta, hogy teljesen szarul nézek ki a meredeken – aranyos volt, köszi Gabi, nagyra értékeltem a gesztust! Mondjuk azt nem lehetne, hogy minden középtávos kicsit meglökjön fölfelé, mikor rosszul nézek ki?! :) Nagyok vagytok srácok! És nagyon kemények a csajok is, le a kalappal!
Benkó Barbit idézem a végén, mert full egyetértek vele:
„Gratulálok a szervezőknek, szuper volt a rendezvény, a pálya és a jelölés is! Példaértékű!”
Gratula Fekete Zsoltinak és Csámpa Tibinek! Erős menet volt!Kellenek ennél jobb fotók?! Ugye hogy nem! Farkas Milán (milanphoto.hu), Bak Feri és Máhr Atti köszönöm, nagyon-nagyok vagytok!
Crosskovácsi maraton 2017 eredmények (pdf): 
2017-crosskovacsi.xls (492KB)