Várgesztes XCO Magyar Kupa – győztem, mégsem vagyok elégedett
Vérzik a szívem, nagyon kevesen voltunk. Imádom az XCO-t és rossz látni a hazai sorvadását. Szerencséten volt az időpont is, andorrai világkupa, Szerbiában UCI C2-es XCO (óriási gratula Palumby Zsombi, well done!), illetve a Tour de Hongrie is elszipkázta a teljes Cube Csömör- és TREK elit sort. De valahogy a korosztályos kategóriák is elég hervadtak voltak.
Bíztam benne, hogy eljön Kőszegi Krisztián (benevezett pedig), de inkább a szibériai önkéntes munkatábort választotta: bevallása szerint egy kiskalapáccsal szétvert vagy 8-10 m3 betont szombaton. De az is lehet (ha esze van), hogy pipázgatva-koktélozva egy kempingszékből igazgatta a robothadseregét, ezt nem lehet tudni.
Krisz, BTW, mielőtt elkezded mutogatni a hólyagos tenyered (tuti a kiskalapács?), szeretném figyelmedbe ajánlani Kovács Attila (Bike-Zone Gödöllő), hűséges harcostársunkat, aki 4 napos (!) zsír új csecsemő mellett is eljött és derekasan helytállt, pedig kb. annyit aludt összesen az elmúlt napokban, mint mi egy-egy ebéd után… Atti, innen kívánok üködnek, Marcellnek kifogástalan egészséget, fantasztikus jókedvet, temérdek kacagást és csak annyi gondja legyen a csajokkal, mint nekem a defektekkel. (Lekopogom. Majd ő is lekopogja, ha úgy lesz. :)
Kovács Attila, a boldog, de kissé kifacsart friss apuka. :)A rajtnál éreztem, hogy itt azért nagy nyomorgatás nem lesz, elég családiasan indult az egész, csak poénkodtunk össze-vissza. Jaj, el ne felejtsem: mega aranyos volt a kis Vas Barni (Merida Maraton Team CST). A versenye után (U mínusz kettes kissrác, kb. mostanra lett akkora, hogy kicsit feljebb lehetett emelni az ülését, mint a 26-oson a váz-minimum), szóval a tesójával Vas Kata Blankával kérdeztük tőle, hogy miért lett csak harmadik. Azt felelte faarccal, a bicajon ülve – kapaszkodj meg, ülsz?! – hogy annyira elesett egy kanyarban, hogy a kormány összetörte a mogyoróit… Én hanyatt estem brigástul, úgy röhögtem. Édes kis bajkeverő, már most akkora forma, hogy kész!
Te, ez a Vas Barni már nem is olyan kicsi!Szóval csak viccelődtünk a rajtnál, kb. előre lehetett sejteni az erőviszonyokat. Én részemről a Master1-esekkel akartam menni valami értékelhető tempót, amíg csak bírok.
Nem nagyon sikerült. Eléggé el vagyok kenődve. Az előző években azért közelebb voltam a Master1 élmezőnyhöz, az idén nem annyira. Az első körben ugyan még ott szuszogtam rajtuk, még Héjja Attilát (Superior MTB Team) is kóstolgattam egy rövidebb emelkedőn az első körben, de belerugdosott a pedálokba és „helyretett”. Ibrányi Attilát (Vitalitás SE) is csak két körig tudtam magam mögött tartani, ő is odavert a felfelékben, pedig még azért közel sincs a régi formájánál. (Hasonló cuki pocakja van, mint apámnak, aki ebben az évben lett éppen 80…) A döbbenet egyébként Zóka-Ujhelyi Zoli (Speed-Way Team) okozta, aki élete első XCO versenyén futamot nyert Mester1-ben, le a kalappal! (Zoli a maratonok mellett CX-ezik is és ez a pálya sokkal inkább volt CX-szerű, mint XCO-s, szóval pont megfelelt első versenynek.)
Apropó felfelék. Régen sem tudtam jól menni felfelé. Persze, tudom: hortobágyi parasztgyerek vagyok, mit akarok?! Az egyenes (sík) és a lefelék a két jóbarátom, de sajnos az XCO-ban a mi szintünkön mindenkinek csak két barátja lehet a háromból. Jó annak, akinek az egyik barátja a felfelék, könnyebb választani egy másik havert… Nem ez a lényeg. Amit mondani akarok, hogy érzésre most kicsit mintha ellenem dolgoznának a jelenlegi országúti edzéseim. Lustább, (hogy pontosan értsd: lassabb) lettem a meredekebb felfeléken. Kicsit vissza kellene szokni a bike-ra és többet menni az égbe meredező földutakon, többet sprintelgetni az erdőben, kicsit hanyagolni az o.útit, bármennyire is frenetikus érzés a suhanás. Már szépen be tudom forgatni az o.útit síkon, akár negyvennel is, vagy felette – de érzésre ez nem sokat segít rajtam az XCO versenyeken.
Kicsit be vannak égve ezek a képek, de ezeket most nem profi fotós csinálta. Mindegy, a verseny hangulata azért megvan!Egyébként, visszatérve a legelső gondolathoz, imádnám, ha az történne az XCO-val is, mint ami a CycloCrossal történt és történik itthon az utóbbi években! Felkarolta egy lelkes és értelmes csapat, elég széleskörű tapasztalattal és kapcsolatrendszerrel. Nagyszerű marketinggel és nyitott gondolkodással remek irányba terelgetik a szakágat. Az XCO mostohatesónál is az első és legfontosabb lenne, hogy nyitni kellene a tömegek felé. Hogy mire gondolok, egy halál friss példa: Papp Atilla (Strava Hungary guru: apapp, így talán ismerős) is megjelent a versenyen, azzal hogy:
– Szia Kefe, eljöttem, hogy végre megszorongassalak!
Mondom neki édesen-kedvesen:
– Papa, nem bánom, de licenced rendben van-e, elhoztad?
– Ohh, miért, ide mindenképpen kell?
– Há’ mondom: máris buktad, nem fognak elengedni – akár bonthatsz is egy sört.
Ami a lényeg, Atti tényleg nem tudott elindulni. A „fun” kategóra nem volt neki pálya, nem opció, tényleg csak ismerkedőknek, pályakezdőknek való (máris szereztem vagy 20-30 új Kefe-ellendrukkert). Régen viszont volt „másodosztály”, illetve később „haladó”: licenc nélkül ugyanazon a pályán tudtak versenyezni mint mi és elmondom neked, hogy tényleg kiváló presztizsű verseny volt, rendesen rang volt elöl végezni rajta. Szerintem ez a legelső, amit vissza kellene álltani, hogy bárki tudjon versenyezni az XCO pályákon licenc nélkül is: kedvet kapni, majd licencet kiváltva továbblépni. Egy felnőtt korú versenyzőnek jelenleg nincs más lehetősége, mint az elit, ahol pikk-pakk lehet köröket kapni a mezőnytől a valóban sok-sokezer forintért kiváltott licenccel a zsebben (ilyen-olyan sportorvost ki ne felejtsd a kalkulációból)… Legyen tánc! Ja nem, az Füzesabony – az XCO-ban legyen megint haladó kategória!
Az előző versenynél megígértem, hogy megírom, honnan van ennyi szuper fotóm versenyről-versenyre. Elmesélem pont most, amikor nem voltak profi fotósok, csak a lelkes apukától, Benedek Gabitól kaptam képeket. (A TdH elszipkázta a versenyzőket, a szurkolókat, de még a fotósokat is… :) De mondom, ez most elég családias Magyar Kupa futam volt. Tehát, honnan az a sok atomzsír fotó versenyről-versenyre:
Jóban vagyok a fotósokkal.
Ennyi. Respektálom a munkájukat! Megfigyelted már őket munka közben? Vedd észre, kivétel nélkül gyöngyözik a homlokuk! Némán tűrik, ahogy hasba-oldalba veregeti őket a két sokkilós gép, jó nagy objektívvel. A hátukon általában nehéz hátizsák, pedig nem a négynapos inka-ösvényre indultak. Tényleg respektálom: ha jó képet találok magamról mindig felajánlom, hogy szeretném megvenni, ezzel is elismerve a munkájukat. Másrészt – és erre nem mindenki gondol – az eredeti nagyfelbontású képek megvásárolva és archiválva pótolhatatlanok! Szerinted örökké versenyezni fogsz? Higgy nekem: sok-sok évvel később a nem webre lebutított, hanem az eredeti felbontású képek igazi ÉRTÉKKÉ válnak majd számodra és a családod számára!
Derva, az egerszegi rocksztár próbált megszorongatni ma.A fotósok is érzik, hogy elismerem a munkájukat és több képet csinálnak rólam. Hát így van sok-sok fotóm, és imádni fogom majd megmutatni a legklasszabb, akár poszter nagyságúra nyomtatható zseniális képeket az unokádnak. (Ja nem, az enyémnek.) Tényleg a teljesség igénye nélkül – képtelenség mindenkit felsorolni – de nagyon köszönöm Nektek: Farkas Milán (milanphoto.hu), Máhr Attila, Bak Feri (Firga), Zoboki Attila (MTB photos), Tirszin Jani (Nutrixxion), Hostya Zoli (H.Z pictures), Benedek Gabi (Gödöllő), Lőcsei Gábor (Lgee), Kakuja János (Debrecen), Bellányi Tímea (bellanyifoto.hu), Vanik Zoli, valamint Albertini Balázsnak (Le Bidon), Molnár Tibinek és Fodor Jenőnek, Tóth Donald Lászlónak! Nagyok vagytok!
Photoshooting rulez!
Benedek Gabi, köszönjük szépen a mai fotókat!
Várgesztes XCO MK 2017 eredmények (xlsx): 
2017_vargesztes.xlsx (23KB)