2017 XCO OB, Zalaegerszeg – DNF

By on

Nem aludtam Zalaegerszegen, nem voltam előzetesen pályát járni, csak vasárnap reggel érkeztem. (Nem úgy, mint Megyó, aki egy lakóautóval már péntektől odaköltözött közvetlenül a startvonal mellé, szóval semmit sem bízott a véletlenre… :) Úgy döntöttem, hogy a szombatot inkább Badacsonyban töltöm a lányommal, aki leköltözött egész nyárra. Amikor csak tudok, lemegyek hozzá, mert hiányzik a kis kockafej. A kicsi végre elég megbízhatóan tud úszni, de ezt le akartam ellenőrizni. Együtt beúsztunk a badacsonytomaji strandon a külső bójáig, meg vissza. Lihegett, de végigúszta! Rém büszke vagyok rá! Szörfösként tényleg nagyon tisztelem a vizet, a Balatont, emiatt ezt az úszást saját szememmel akartam látni.

Szóval nem volt előzetes XCO pályabejárás – de utólag nem is ezen múlt.

Vasárnap kora reggel érkeztem. A pályabírók jó fejek voltak és azt tanácsolták, ha nem rakom fel a rajtszámot, akkor „biciklizhetek az erdőben, mint egy turista”, tehát járhatok pályát nem hivatalos pályabejárási időpontban is, mentős biztosítás(!) nélkül. Ha most elnézően mosolyogsz – minek az?! – akkor még nem próbáltál mostani XCO pályákon biciklizni. Nem viccelek!

Az úton odafelé, vezetés közben rossz érzések kerülgettek. Egy esetleges sérülés, leginkább. (Nem lenne szabad egyedül ülnöm az autóban verseny előtt…) Lekopogom: soha semmilyen komolyabb sérülésem (törés, ficam, ilyesmi) nem volt még bicajversenyen, vagy edzésen. De jó lenne ezt már így megtartani!

Legendákat hallottam előre a pályáról. Öt brutál meredek és szuper hosszú mászás. Rengeteg kisebb ugrató, két közepes és két nagyobb ugrató is, de azok tényleg szopcsik: az egyik kanyarból indul, a másik meg kanyarba érkezik…

Pályabejárás kora reggel egyedül. Ilyenkor azért ott motoszkál a fejedben: jó lenne nem egyedül lenni egy nagyobb zakónál… De nem volt okom az aggodalomra, mert egyszer csak megjelent a VKE Nelson-Pepperl+Fuchs MTB különítmény, Dolezsai Balázs és Takács Balázs. Meg is nyugodtam, együtt majd begyakoroljuk az ugratókat.

Na most figyelj, Takács Balázs az első kísérletnél – nem is tudom, hogy fogalmazzak – gyakorlatilag letarolta az erdőt. Az ugratóról első kerékre érkezve (igazi „csőrös” ugrás), épp hogy lekerülte az út közepén lévő fát, de végig az első keréken „stopy-ban” gurulva végül végigrobogott egy ős-susnyáson és egy jaki-gerivel kidöntött egy karomnyi fatörzset. Azt mondta, minden OK. De nem volt az, majd kérdezd meg őt a későbbi versenyről, ahol már képtelen volt jobb kézzel fogni a kormányt, úgy fájt a csuklója.

A képen a piros sapkás Takács Balázs figyeli a kisebbik Lőrincz gyereket ugyanazon az ugratón, ahol reggel hatalmasat esett pályabejáráson. Látod szemben azt a fát? Na azt balról vette Balázs, végig első keréken gurulva. Utána mindent vitt, mint a Lola-T az autós kártyában…

Képzeld, mint a világkupa futamokon, az egyes szakaszok nevét hatalmas táblák jelezték! Óriás tábla fogadott a második nagy mászás előtt: Seggtörő climb. Óhh! A harmadik brutális mászás: Szabi climb. Óóó Szabi, hogy rohaggyá’ meg! :) Utána meg: Tomi climb. Na Tomi, te is baszóggyá’ meg full gázon… :)

Cser Gabi úgy fogalmazott a verseny után: „Ez a típusú nyomvonal nem a világom és akkor nagyon finoman fogalmaztam.” Szívemből szólt, sajnos nekem is pont ez volt a véleményem a pályáról. A technikás lefelék zseniálisak voltak. A „Katlan”, ahol lendületes föl-le hullámvasutazás ment – imádtam! Nekem az ugratókkal sem volt bajom. Csak a mászások! Öt darab, egyenként is kőkemény meredek és iszonyúan hosszú mászás. Körönként 240m szintkülönbség, kb. annyi, mint Gazdagrétről fel Normafára. De körönként annyi!!! Ezek a mászások kicsináltak. Nem azt mondom, természetesen kellenek a meredek mászások egy XCO OB-n, de részemről lehettek volna kicsit rövidebbek.

Mondjuk fele olyan hosszúak…

Bíztam benne, hogy Specziár Viktor most végre nem lesz bolond és nem ugrik neki a pályának sprint üzemmódban. Azt pedig pontosan tudtam, hogy Megyó nem szeret erősen kezdeni, az elején csak be fog állni az aktuális első mögé. Tehát rögtön a rajt után előre álltam, hogy saját tempót mehessek az emelkedőkön. Tök meglepődtem, hogy a sokadik meredek felfelén sem előzött meg Megyó. A lefeléken kicsit le-lemaradt, de persze a mászásoknál gond nélkül visszaért rám. A többiektől nagyon hamar elléptünk, ketten haladtunk.

Első kör, Megyó még mögöttem.
Nagyon nem vicces közvetlenül kanyarból indítani egy ilyen ugratót.

Aztán a negyedik falon ellépett Megyó. Nekem pedig kezdődtek a gondjaim. Sivatagi meleget éreztem, a meredek felfelén 6-8 km/h-nál nincs semmiféle menetszél, semmilyen hűtés. Már a pálya negyedik km-nél, még vastagon második pozícióban (hátranézve sehol senki) megéreztem, hogy ez így ma nem fog végigmenni.

A háttérben kék pólóban Kis Józsi figyel, aki hajnalban érkezett vissza a Transalpról, ahol 15. lettek Vas Petivel.

A második körben már a hideg rázott az emelkedőkön. Már a második meredekbe bele kellett tolnom, hamarosan felért rám Derva (Dervalics Gábor, FEMAT-ZKSE) és megláttam Pityikuszt is. Még két mászás és ő is felért rám, megelőzött. Ólomlábakon mozogtam, továbbra is rázott a hideg a meredek szakaszokon. Nem, nekem ma ennyi. A kört még befejeztem, de leginkább csak a technikai elemek kedvéért, azokat imádtam. A második kör végén aztán off.

Itt már elég csehszlovák fejem van. Zorall bácsi ammenbe’ van.

Azt hiszem, jó döntés volt. Nem éreztem különösebben egészségesnek ezt a mai sportfoglalkozást. Nincs szerencsém egyébként az XCO OB-kkal. 16 évvel ezelőtt, 2001-ben voltam utoljára Master1 XCO Magyar Bajnok, és 2013 óta próbálom újra megkaparintani a nemzeti mezt.

Még néhány év és ezek a gyerekek sokkal ügyesebbek lesznek nálunk.

Egyébként kiváló rendezés volt: parádés munkát végeztek a ZKSE rendezők!
Én pedig gratulálok Megyónak, Dervának és Pityikusznak, nagyon kemények voltatok, megérdemelt a dobogó!

Farkas Milán (milanphoto.hu) és Bak Feri, köszönöm az ismét zseniális fotókat!

XCO OB 2017 eredmények (pdf):  2017_zalaegerszeg_xco.pdf (56KB)