Riczu Imre emlékverseny 2017
Mindig a trendet kell nézni, azt szoktam mondani. Eszerint rendben leszek: két éve harmadik, tavaly második lettem a Riczu Imre emlékversenyen, Törökbálinton, tehát most pont egy győzelem következik. Elég egyszerű, nem?
Pompásan helyezkedtem a végső sprintre, ahogy kell, Viktor hátsókerekén. Mikor megindította a vágtát én is odapörköltem, 1300 fölötti pillanatnyi watt, 57 km/h feletti sebesség, ám ez sem volt elég a győzelemhez. (Az 57 síkon nem olyan nagy karrier, de a Riczu befutó picikét emelkedik és pofaszelünk is volt.) Jó, lehet egy parányival tovább kellett volna tudni tartani azt az 1300 wattot az első helyért…
Egyébként nagyon tetszett a verseny! Zseniális idő, napsütés, tökéletes pályabiztosítás, nagy felhajtás, sok szurkoló, még a tesómék is eljöttek Debrecenből.
Imádom a Riczut! Tényleg parádés, nagy presztizsű verseny lett az évek folyamán. Azt sajnáltam, hogy szétszedték a felnőtt–Master1, illetve a Master2 futamokat, attól féltem, hogy a sunnyogó sporik miatt megint nem lesz rendes tempó, de a félelmem alaptalan volt. Szerencsére az U19-es srácok képesek voltak jönni – mondjuk menni már nem annyira… De mindjárt elmesélem.
Elég erős rajt, megindultunk istenesen, hogy történjen valami. A Riczun a kanyarok miatt határozottan nem jó, ha együtt marad az egész falka. Sokkal jobb mihamarabb szétszaggatni, „megéri ezt a kis erőbefektetést” … Orosz Gergő (FSZSE/FTC) azonnal igen kemény tempót diktált, szépeket lószolt, rögtön megéreztem, hogy itt ma ő van a legjobb erőben.
Két és fél körig bírtuk a parádét, aztán elengedtük a kezét, Hakk Bence (Kecskeméti Első Sor SE) tudott csak vele menni, én nem erőltettem, mert nem éreztem szükségét. (Egyszerüen már nem volt komfortos. Gergő szökéséig 167 volt az átlagpulzusom, utána viszont szépen visszaközlekedett 162-re a verseny végéig, szinte kényelmessé vált. Érzésre, mint egy jókedvű szombati közös bringázás.)
Egyébként kb. a szökésnél néztem először körbe, hogy hogy állunk, kik maradtak. Legnagyobb örömömre konstatáltam, hogy a kb. öt-hat U19-es gyerek mellett egyedül Speciális Viktor bírta ki a tempót, minden más Master2 spori leszakadt! Ez tökéletes, már csak végig kell menni és a végén eldöntjük, hogy első, vagy második szeretnék-e lenni. Azonnal nógatni kezdtem a kissrácokat, kezdjünk el forogni, haladjunk, haladjunk kérem szépen!
Orosz Gergővel kanyarkodunk. A korlátokat a külső ívről később elpakolták, megunták, hogy újra és újra fel kell állítani, mert megint lerombolta valaki.El is indult a körfogó, de legnagyobb megdöbbenésemre egyszer csak megszakadt, nem jött a soron következő gyerek. Akkor már Viktor is elkezdett pörölni velük: – Srácok, így sose fogjuk utolérni Gergőéket, de ha nektek ez így jó, nekünk aztán tényleg nem létkérdés… Kis idő múlva megint ráncba szedtük őket, megint elindult a lánctalp, majd néhány km után megint szétesett, valaki megint besunnyogott. Haladtunk azért szépen, de én úgy éreztem, nagyobb tempó is elférne. De nem menősködtem, valójában végtelenül tetszett, hogy „szökésben vagyunk” Viktorral és még csak ki sem kell köpnöm a beleimet, tényleg nagyon élveztem a versenyzést, boldogan hallgattam a szurkolókat körről körre.
Azért volt akkora tempó, hogy éreztem, ebből már Viktor sem tudna csak úgy elgurulni, szóval igazából már nem is tartottam rajta a szemem, tudtam, hogy mindig ott kolbászol valahol körülöttem. Egyszer ő is hátramaradt, de utána visszajött, elnézést kért, hogy bocs, csak összeszedte és előre terelte a folyamatosan sunnyogó U19 skacokat és villámgyorsan elmagyarázta nekik, hogy ez most nem az a verseny, ahol mi ketten, az öregek, majd szépen végigvonszoljuk őket a célig.
Közben eljött az itatás ideje, az öcsémet kértem meg, hogy kb. a 4. körben adjon fel egy kulacsot. Már közeledtem felé, de Tamás egyszer csak megcsúszott a füvön és beesett az árokba. Ahogy elhaladtam mellette, a hasán feküdt az árok mélyén kezében a kulaccsal, én meg odaszóltam:
– Jó lesz az, de picikét azért gyere feljebb, mert nem tudok
ilyen mélyre lehajolni érte! :)
Az U19-es Dian Ábellel (Degavi Tipográfia) már versenyeztünk egyszer együtt Debrecenben, róla tudtam, hogy jól mozog és erős is, ahogy együtt haladtunk, őt is nagyon bosszantotta, hogy néhány U19-es időnként csak maszatol. De nem tudtuk megzabolázni őket, ez már így is maradt a végéig. Az utolsó kört kifejezetten elspóroltuk, többször is megálltunk bámészkodni, lepkéket fogni, pipacsot szedni. Az utolsó kör csak 37-es átlagú lett az előző hét kör pont 40-es átlagához képest. Már mindegy, csak elbandukolunk valahogy a célig és a végén majd sprintelünk.
Elhatároztam, hogy az utolsó kanyarokat és a lejtőt én viszem majd az élen, mert végig minden körben éreztem, hogy ott jelentősen gyorsabb tudok lenni a kissrácoknál. (Viktornál nem, ő is szépen kanyarodott.) Így is tettem, a hosszú egyenes végén előreálltam, végigzúztam a kanyarokat és a lejtőt, ez olyan jól sikerült, hogy egész jó kis előnnyel fordultam rá a célegyenesre.
Viktor azt mondta a verseny végén, hogy akkora előnyöm volt, hogy úgy érezte a kis cimborák között, hogy az U19-esek szerinte már hagytak volna elgurulni. De ennek persze semmi jelentősége, mert Viktor meg pont nem hagyott volna… Szóval befékeztem és türelmesen megvártam őket, rápakoltam a kerekem Viktorra – és onnan már csak történelem, már úgyis tudod, mi történt.
Egyszer az életben mi is lehetünk vállalhatatlanok, nem?!Alapvetően nem volt rossz a tempó, 39.6 lett az átlagunk, de mondom, ha az utolsó körben nem állunk meg virágokat szedni, akkor 40 km/h lett volna, pont annyi, mint a felnőtt-Master1 futamnak, vagy az előző évi versenynek, ahol még együtt közlekedtünk. Mindössze annyi volt a különbség, hogy most végig nagyon élveztem és egyáltalán nem purcantam ki. Zsír!
Majzik Achilles (Kecskeméti Első Sor SE) velünk a dobogón, gratula!Molnár Tomi (ASE) barátom kihasználta az alkalmat, hogy egy valódi UCI 1.2 futamon megmérettesse magát. Jól tette, azt hiszem én is szívesen kipróbáltam volna a helyében. Végtelenül egyszerű a kérdés: vajon hány körig bírjuk? Tomi már a második körben kiszakadt, 44.7 átlag után. (Nekünk a 2. és a 3. körünk 41.6-os volt, de hát 41 és 44 között iszonyúan nagy a különbség!) Én úgy érzem, a kanyarok és nyél kanyarkigyorsítások nekem elég jól mennek, emiatt esetleg picit tovább bírtam volna, mondjuk csak a 3. körben szakadtam volna le. A húszból…
De ez persze egyáltalán nem különbség. A lényeg, hogy kell ez, hogy azért a helyén tudjuk kezelni magunkat: az elit futam tényleg teljesen más liga. Gratula az ASE sornak, szépen vitézkedtetek, Sasvári Dani pedig kicsi híján végig is tudott menni a teljes távon. (Azért sajnálom, hogy nem velünk jöttél Tomi, hárman biztosan nagyobb tempót intéztünk volna a Master2 futamon!)
Volt egy nem várt hozadéka is Molnár Tomi elit menetének: minden idők legnagyobb szurkolását kapta, gyakorlatilag egész Törökbálint neki szurkolt!Vanik Zoli és Tirszin Jani zseniális fotói egy galériában, érdemes megnézni!
Ráksi Misi és Homonnay Andris is elküldték a képeiket, nagyon köszönöm nektek!
Riczu Imre e.v. 2017 eredmények (xlsx): 
2017-Riczu-Imre.xlsx (158KB)