Kecskemét TPI TRADE Cyclocross MK
A Straván megígértem, meggyónom milyen hat (6) hibát követtem el a kecskeméti CX futam kapcsán.
Az egyes számú hiba: egy héttel előtte vasárnap neveztem, majd átküldtem Papp „Dózergengszter” Dininek a nevezésem, hogy utaljon. Erre Dini pikk-pakk már hétfőn átutalta a nevezési díjat. Kedden aztán megnéztem a meteorológiai előrejelzéseket (a Met.hu térképes modelleket, ECMWF, AROME – szoktam összefésülni a Windguru.cz-vel) és rögtön hanyatt estem, mert már kedden tudtam, hogy megszívtam: eső lesz, sár meg mocsok. Én pedig épp segget csinálok a számból, mert mindenkinek magabiztos hangon kijelentettem, hogy én már sárban/hóban/fagyban nem versenyzem, hiszen öreg vagyok már bohócnak. Csak sajnos Dini visszavonhatatlanul átutalta a nevezési díjat és olyan viszont nem létezik, hogy ki van fizetve, én meg nem indulok!!!
Szóval első hiba megvan: bebuktam, mindenképpen oda kellett tolni a cangát a rajtvonalhoz, mindegy, mennyire esik, mindegy, hogy néz ki a pálya és mindegy hány kiló sarat viszünk utána haza a lakásba.
Jól kaptam el a rajtot, Spec Viktor a szokásos módon élre állt, hamar felzárkóztam közvetlenül mögé. Ám az első sáros rézsű mászókán egyetlen pillanat alatt keresztbe fordult alatta a bringa – én nem is értem, miért gondolja Viktor, hogy ferde és csúszós lejtőn is oda lehet pörkölni az 1000 wattot; oda lehet persze, csak egyből full broci… Szóval Viktor keresztben elfeküdt előttem, én meg nekirongyoltam. A cangának is, meg kicsit Viktornak is.
Ááá!!!, kicsit morogtam a megtorpanás miatt, talán hangosan is, de ez nem csoda, mert a feleségem szerint igen-igen morgós lettem az utóbbi tíz-tizenöt évben. Mindegy, flop magasugró-technikával átugrottam Viktoron és eltempóztam.
Egyedül.
Legnagyobb megelégedésemre, egész jó kis előnyt építettem fel rövid idő alatt. Tökéletes volt a gumiválasztásom: a Schwalbe X-One tubeless 2.0 – 2.1 báron úgy kanyarodott a sárban, hogy öröm volt nézni! (Illetve ülni!) Kanyári Boti a futam után azt mondta, ő a kissé kopottas gumijain pont ugyanolyan sebességgel, egészen pontosan ugyanazon az íven a nyomomban úgy el-elcsúszott, mint a sicc!
A háttérben Adame Laci. Sajnos elég hamar elolvadt ez a kis előny.Első kör első pozíció, második kör is első pozíció, DE! De a harmadik körre Bakter és Adame Laci is felzárkóztak és először Bakter, majd kicsit később Laci is, lekerültek. Bakterrel még nem akartam menni, Lacival viszont már igen, azonnal raktam rá a kereket.
Második hiba: Ahogy Lacival a BMX ugrató pályához értünk, valahogy az egyik kanyarban nagy igyekezetemben eldobtam a gépet, valahogy elcsúsztam. Oda lett a kontakt és ez mentálisan is odavert, szinte azonnal feladtam. Nyomtam neki, de úgy lélektelenül.
Harmadik hiba: szinte ugyanott, egy körrel később, a bal kezemmel egy pillanatra elengedtem a kormányt, hogy kifújjam az orrom – fél kézzel vezetve szinte azonnal kikapta a kormányt a kezemből valami gödör, akkorát estem, mintegy ólajtó, pont akkorát, mint Joey, ha még nem láttad.
Át a bicajon, tiszta sár lettem. Elhatároztam, hogy a verseny végéig már csünghet bármi az orromból, bármilyen amplitúdóval rugózhat az arcom és a váz között – nem nyúlok hozzá! Jó vagyok Photoshopból, inkább majd szépen kiszedegetem a képekről és kész!
Negyedik hiba: ez is az esés hozadéka, valószínűleg a pedálom is beakadhatott valahová, valami eltört, mert onnantól kezdve nem tudtam belépni a jobb oldali pedálba. Vagy a pedálban eltört a rugó, vagy esetleg letört a cipőn lévő stopliból egy darabka, de a lényeg, hogy a harmadik körtől, a verseny felétől a jobb oldalon „kemping” pedállal mentem, csak taposni tudtam, de húzni nem.
Ötödik hiba. Nem gondoltam vele menet közben, olyan jófélének tűnt a pulzusom, a terhelés, meg minden. Ám Adame Laci bogarat ültetett a fülembe a verseny után a büfében:
– Kefe, nem kezdtél te túl keményen?
Mondtam neki, hogy én ugyan biztosan nem, hová gondol, nagyon is jól éreztem magam, meg minden. Ám tényleg bogarat ültetett a fülembe és otthon megszakértettem. És bizony, beszédesek körről-körre a pulzus átlagjaim:
174 – 172 – 171 – 168 – 167 – 166.
Ez árulkodó, mint egy óvodás. Valójában két dolog miatt nem tudatosult bennem, hogy túl magas a pulzusom az első két körben. Egy: elég hamar vékony sárréteg borította a Garmint. Kettő: a felhős szűrt fényben még ha tökéletesen tiszta is lett volna a kijelző, nekem akkor is kellett volna két olvasólámpa két oldalról megvilágítani, hogy le tudjam olvasni a számokat a vaksi szememmel… Bukó, gyakorlatilag ezen a versenyen csak „téglának” vittem a Garmint. Semmit sem láttam a számokból. Nagy kár, mert figyelmeztető jel lehetett volna az első két körben: hé bolond, hova húzod, hova húzod, ez neked most túl sok!
Ráadásul a pulzus átlagok arra is rámutatnak, hogy túlságosan kiengedtem a végén. A hatodik hiba tehát, hogy vállalhatatlanul visszaesett a tempóm, a köridők szerint pl. az ötödik helyezett Filepkó Gabi (Footstrong SE) is fél perccel gyorsabb volt nálam az utolsó 3 körön. Bevallom, én csak Benkó Barbira figyeltem, nem akartam, hogy utólérjen, közben mögötte a valódi ellenfeleim meg gyorsabbak voltak és erősen közeledtek. Szerencsére azért nem volt drámai a lassulásom.
Pancsi.Figyelj, nagyon jó kis verseny volt ez! A kecskemétiek kitettek magukért, teljesen rendben volt minden és a lényeg: a Kecskeméti Sörmanufaktúra legyen mindig a főszponzor! Itthon kortyolgatom az IPÁ-jukat, meg a Pils12-jüket és nagyon rendben van a világ!
Biztosan észleled, hogy a fenti képek konzekvensen azonos stílusúak. Ez azért van, mert ezúttal csak egy fotós, Kaiser Erika (Kaiser Erika Photography) képeiből válogattam. Nagyon köszönöm Rika, hálás vagyok neked!!!
Kecskemét CX 2017 eredmények (xlsx): 
cx17_4.xls (259KB)