Szekszárd Cyclocross Magyar Kupa
Mekkora jó kis pálya volt ez a Szekszárd CX Magyar Kupa!
A sár miatt technikás, a szintek miatt erős, szóval csak akkor tudsz a spiccen végezni, ha nagyon egybe-rendbe vagy. Technikai hibák, megcsúszások, elesések nem férnek bele, az biztos. Sok-sok harmadik hely után ezúttal a második pozíción végeztem. Azt szokták mondani, hogy a második hely rosszabb, mint a harmadik, mert a második azt jelenti, hogy elvesztetted a nagy csatát. A harmadik viszont inkább, hogy:
– De király vagy, megcsípted a dobogót! De ezt most nem így érzem. Ez a második nekem most egy „kis első”, mert Specziár Viktort és Adame Lacit is sikerült magam mögött tartani.
Az eltervezett taktikám a következő volt: nagyon nyugodtam rajtolni, hagyni, hogy Viktor elmenjen előre menősködni, én pedig majd az általában lassan rajtoló Adame Lacira teszem a kereket és ő majd szokásos módon csak a második-harmadik körtől kapcsol űrsebességre, de én most bírni fogom vele, mert nem égettem el a puskaport ez első két körben. Viktort és mindenkit utólérünk és nyerünk. Ó persze, pompás terv!!!
Kakukktojás kerék a levegőben! :)Már a rajt után éreztem, hogy valami porszem került a gépezetbe, mert Adame Laci pont úgy kilőtt idegből, mint Vas Balázs (Merida Team CST). Ahh, de nem hiányzott ez! De néhány kanyarral később kisimult az orcoám, mert Laci egyszer csak lelassult, megállt és elkezdte a láncot vakargatni. Jujj de jó, pici lélegzetvétel, kicsit visszavehetem a tempót, amíg Laci visszaér. Ám volt egy bökkenő.
#girlpower: Blanka nagyon szépen odapirított az első körben!Tök furcsa volt, hogy Vas Kata Blanka (Merida Team CST) megy előttem, aki eszméletlen jól rajtolt és nagyon magabiztosan közlekedett a csúszós saras pályán! Egész keményen kellett forgatni mögötte, hogy ott tudjak maradni. Kissé szokatlan volt, hogy egy fiatal kiscsaj nem vacakol, hanem simán tudja az iramunkat, egy U19-es kislány az összes Master2 szaki előtt tempózik! Állandóan verjük a mellünket, hogy ilyen erős az M2, meg olyan erős, erre meg Blanka élőben oktat bennünket… :)
Egy képen Vanik Zolival.Egy teljes kört mentem Blanka mögött, valójában pont jó volt a tempója: nem sok, nem kevés. Bakter és Viktor mögöttem kicsit lemaradva, szóval nem kellett forszíroznom a tempót. Ám az első kör végére csak felért rám Bakter. Ritmust váltottunk, pillanatok alatt leléptük Blankát és Bakterrel elindult az igazi meccs. De hamar kiderült, ezen a pályán ma gyorsabb lesz nálam. Engedtem, visszaálltam sajáttempóra és kezdődött a szokásos szemtorna:
jobb szem mindig előre néz, a bal szem meg folyamatosan hátrafelé…
Viktort láttam nem sokkal magam mögött, majd Filepkó Gabit (Footstrong) és meglepetésre Németh Rolandot (Veszprém, Maxi-Bike) is, de Adame Lacit még mindig nem. Teljesen biztos voltam benne, hogy a láncleesés után vissza fog érni, a kérdés csak az, hogy mikor.
Ez a CX futam kimondottan erőpályára sikerült, a célegyenes előtti résztől kezdve majdnem a pálya feléig folyamatosan emelkedett, ahol a sár miatt irtó magas pulzusokon verettünk.
Minden idők legmagasabb átlagpulzusa a versenyen: 173
De Viktor is mondta a verseny után, hogy ő sem akart hinni az órájának, olyan magas pulzusokat produkált. Mindenesetre
mindketten nagyon szépen kicsináltuk magunkat a végére.
Az utolsó három körben nagy dolgok már nem történtek, folyamatosan néztem a távolságot, hogy tud-e közeledni Viktor – de őszintén, ha tudott volna közeledni, akkor sem tudtam volna mit tenni. Végig nyélen mentem, erre már nem tudtam volna semmit sem rápakolni. Időnként bemondták, hogy Adame Laci is érkezik lassan a nyakunkra, de az is mindegy volt: már kicsit sem tudtam gyorsítani. Utólag tudtam meg, hogy Lacival nagyon kibabrált a technika, nem csak a rajt után esett le a lánca, hanem összesen vagy nyolcszor. Hát pont olyan menés van nálunk, hogy még egy-két láncleesés sem fér bele, nemhogy nyolc…
Azért azt hamar levágtam menet közben, hogy ezen a pályán kifizetődőbb a hiba nélküli menés, mint a túlforszírozott tempó. Ahogy közeledtünk a végéhez, egyre óvatosabban fordultam a kanyarokban, hogy még egy lábletétel se legyen. Mindannyian sokat csúszkáltunk a sárban és meggyőződésem, hogy csak az fért fel a dobogóra, akinek 1.: nem volt semmilyen technikai gondja és 2.: nem vétett komolyabb hibát (túl sok megtorpanás, lábletétel, pláne esés semmiképpen sem fért bele). Pont olyan ez, mint a gokart: lehet látványosan keresztben driftelni az összes kanyarban, ám sokkal jobb lesz a köridőd, ha csúszkálás nélkül zsinóron fordulsz!
Az idővel fantasztikus szerencsénk volt, végig sütött a nap a futamunk alatt, egyáltalán nem fáztam. És mivel a nap gyermeke vagyok, ezért jól is sikerült a versenyem. Elég erős szél volt, de ezt szerintem már megszoktuk: manapság már rég nem az a különös, ha fúj, hanem az, ha egyszer csak nem: Mi a picsa, szélcsend?! Az meg mi?! :)
Ezt a csengőt most jobban vártam, mint a karácsonyt!Én két dolog miatt is versenyzem (többek között). Mert sokan szurkolnak nekem és az olyan, mintha sokan szeretnének. :) Illetve mert mostanában a profi fotósaink is versenyre keltek egymással és olyan, de olyan fotókat csinálnak rólunk, amikről korábban nem is álmodozhattunk. Aranyba kellene foglalni a mutatóujjukat, amivel exponálnak, isten tartsa meg jó szokásukat! Komolyan mondom, még azokból is sztárok lesznek a verseny végére, akik csak most kezdték a sportot. Szerintem mindenki imádja böngészni a verseny utáni zseniális fotósorozatokat és vakargatni a homlokát, hogy most épp melyik fotósnak sikerült a legjobban a sorozata… De bárki is lett az, mi vagyunk az igazi nyertesek!
Édes probléma melyet úgy hívnak: a bőség zavara. Már annyi jobbnál jobb képet kapok a fotósoktól a verseny után, hogy lehetetlen kiválogatni a legjobbakat, mostanában már sok-sok további fantasztikus és zseniális kép marad ki minden alkalommal. A legnagyobbak vagytok: Kaiser Erika, Bak Feri, Vanik Zoli és Farkas Milán!
Szekszárd CX 2017 eredmények (xlsx): 
cx17_5.xls (259KB)