VácCross CX gála, 2018
Nagyon őszinte leszek veled: az előző években azért nem mentem el a váci cyclocross versenyekre, mert az volt a neve, hogy „Váci Cyclecross”. Érted, így „e” betűvel! Arra gondoltam, ilyen suta névvel csak valami béna verseny lehet, szóval nem érdekelt különösebben.
Ám az idényre új nevet, sőt rangot is kapott: VácCross és Magyar Kupa futam lett. Egy VácCrossra már csak elmegyek! Hát elmondom neked: Somoghy Attila és csapata az idény egyik legjobb versenyét rakta össze! Zseniális pálya, szuper pályajelölés, az ügyes marketing miatt sok nevező és sok szurkoló és pazar CX idő! Imádtam az egészet!!! Ebben a szezonban már nem azért járok CX versenyekre, hogy dobogóra állhassak, hanem hogy pontosan ilyen rendezvényeken bambulhassak, találkozzunk a cimborákkal és együtt szakértsük meg a világ dolgait futam előtt és után.
Szerintem senki sem csodálkozott azon, hogy a futamunban a mostanában világkupákat reggeliző U19-es Vas Balázs rögtön eltorpedózott a rajtnál és azon sem, hogy Specziár Viktor és Adame Laci álltak előre, én pedig a nyakukon. Adame Lacinak nem sokkal a rajt után hatalmasat reccsent a lánckereke az egyik kanyar-kigyorsításnál, már akkor azt hittem, hogy leesett a lánca de még nem. A következő kanyarban viszont igen. Szegény Laci félreállt és azonnal sejtettem, neki épp most megy el az összetett Magyar Kupa címe… A racsniján múlt, a racsni időnkét beszorult és „örökhajtós” lett a bicaj, persze egyből letolta a láncot ha nem tekerte a pedált.
Viktor elöl, kicsit elnyúlva, én mögötte és meglepetésemre nem a szokásos arcok követtek, hanem Benkó Barbi (Ghost Factory Racing) és Minárovics Krisztián (Nagykáta, TREK). Úgy döntöttem, nem engedem el nagyon messzire Viktor bácsit, úgyhogy felrugdostam rá a gépet a pálya felső, szárazabb szakaszán – mondjuk nem kis pulzusemelés árán.
A pálya alsó szakasza volt a technikásabb rész, mivel közvetlenül egy kis tó körül kanyarkodtunk, ahol megmaradt a sár. Viktor le is feküdt előttem az egyik kombinációban ahogy szokott – nem erőssége a saras kanyarok – máris átugrottam fölötte és go-go!!! Az első kört első pozíción fejeztem volna be, ha akartam volna, de nem akartam, így visszaengedtem Viktort magam elé. Két ok miatt tettem: kicsit rendezni a pulzust, másrészt hagyni Viktort, hogy rendesen meglendítse a fenti egyeneseket, amikre én képtelen lennék olyan mívesen, ahogy ő. Szépen igényesen 6-7-800 wattokkal minden egyes kisegyenesben, Viktor ennek tényleg a nagymestere!
Sajnos Bakter így is felért ránk és el is tempózott. Hagytam, éreztem nála az erőt. Inkább csak Viktorra figyeltem, leginkább őt szerettem volna leolajozni. Az alsó korcsolyázó szekción ezt meg is tettem, kissé elnyúltam tőle, Barbi tudott csak követni. Ő persze egyáltalán nem zavart úgy, mint Viktor: sokkal csendesebben veszi a levegőt és vizuálisan is épületesebb látvány, mikor hátrapillantok… :)
Viktor minden követ követ, majd Bakter és Barbi.Legnagyobb megdöbbenésemre Barbival a verseny közepére mégis visszaértünk Bakterre! Érthetően a lenti technikás kanyarkombinációknál vágtam hátba, oda is szisszentem neki:
– Mi van Bakter, cicázunk?
Abszolút olyan érzésem volt, mintha direkt engedte volna, hogy felérjünk rá, kicsit fecsegjünk, majd újra sebességet vált és elgyorsul. És tényleg: valamit morgott – ja igen, hogy kissé puhának találja az első gumiját és nem tud rendesen kanyarodni – szóval a kombinációk után az egyenesben ismét kissé eltempózott.
Szerintem tutira cicázott Bakter: látta, hogy Adame Laci sehol, neki már kicsit sem kell jankóskodni az összetett első helyért, sőt, semmit sem szabad kockáztatni, csak óvatosan végigközlekedni a célig. Ha közben meg felérünk rá – az sem baj. A harmadik kör végén tehát még mindig együtt, hárman: Bakter, Barbi és én.
A negyedik kör elején, a célegyenes utáni kanyarokban kissé szélesen fordult Bakter, gondolkodás nélkül raktam is be mellé a cangeszt. A következő kombinációban érezhetően nem akart előre engedni, de pont én sem őt. Szóval váll-a-vállon fordultunk és mivel én voltam belső íven, azt azért érzed, hogy ilyenkor aztán már nem adjuk el a pozíciót: szépen elfordultam neki.
– Ez szép volt, ez igen!
szisszent oda Bakter. – Köszi! – válaszoltam neki és nyomtuk tovább. Ezt tényleg imádom, a CX-en a kanyarokban: nincs nagy sebesség, még ha fel is bucskáznánk, puhára esnénk, szóval nincs rizikó. Én pedig csípem ezt a test-test elleni harcot, mikor a szűk kanyarokban kicsit összeérünk, pirit akár össze is támaszkodunk.
Külön kiemelném Koleszár „az erő velem van, én vagyok az erő” Zoltánt,mint topkategóriás Footstrong vezérszurkolót
Benkó Barbi csendben szemlélte az eseményeket és továbbra is simán hozta a tempónkat. Nyilván, egyrészt rettenetesen motivált most a Ghost csapattól kapott szerződése miatt egy héttel a CX OB előtt, illetve a vadiúj gyönyörű Ghost CX bicaja is prímán gurult. Amellett pedig ez eléggé technikás pálya is volt a kissé sáros, csúszós kanyarok miatt, és Barbi is ügyesen kanyarodik a sárban, szóval az egész versenyen ott jött közvetlenül a sarkamban. Kérdeztem is tőle a verseny vége felé, nem akar-e nagyobb tempót menni, elengedem szívesen, ha menni akarna. De mondta, hogy nem, ez pontosan jó ritmus neki és egyébként is: ez most a mi versenyünk, csináljuk csak, neki pont tetszik, hogy páholyból élvezheti a show-t!
Barbival a verseny feléig nyélen, majd onnantól ing-gatya!Az utolsó körben kicsit nagyobb tempóra próbált nógatni Barbi, mondván, látótávolságra van előttünk Bakter, még azt is felajánlotta, hogy meghúzna az egyik egyenesben (persze nem gumipókon, csak úgy beállna elém szelet fogni).
De mondtam neki, hogy danke, aber nicht: abszolút azt látom Bakteren, hogy továbbra sem megy teljes nyelet, még van tartaléka, ha fel is érnék rá valahogyan, simán lejjebb gangolná a váltót és megpattanna. Én viszont végig szuper magas pulzust láttam a Garminon, örültem, hogy egyáltalán még életben vagyok, szóval én már nem nagyon tudnék hová pattogni innen…
Rögtön a befutó után azt mondja nekem Bakter a kanyar-előzésemre utalva:
– Kefe, nem is vagy te olyan béna, csak gyenge!
Ja, hát ez nem atomfizika, ezt tudom magamtól is: ha erősebb lennék, akkor én is nyernék CycloCross MK futamokat.
De jó nekem így is, tök megnyugtatja a lelkem, hogy azért ott tudok lenni pariban a jóval fiatalabb Bakter-Adame-Speciális trióval az összes futamon. Mellesleg ez lett az idei Magyar Kupa összetett dobogó, pont ebben a sorrendben, gratulálok mindhárom srácnak! Én ugyan minden futamon dobogón végeztem, ám két futamot lustaságból kihagytam, így csak negyedik lettem összetettben. Három harmadik és két második hely a két kihagyott futam mellett igazán nem gáz, sőt
nagyon zsír, egész jól sikerült a CX szezonom!
Ezúttal Hajas Tibor, Farkas Milán és Bak Feri képeiből válogattam, köszönöm szépen srácok!
VácCross CX 2018 eredmények (xls): 
cx17_7.xls (378KB)