XCO Csömör Nagydíj C1, 2018
Egy csomót gondolkodtam rajta, hogy bevalljam-e. Most nagy levegőt veszek és igen: a verseny reggelén titokban elestem a csömöri pálya legnagyobb ugratóján, a Színpadon. Hála Úrjózsefnek semmi bajom nem lett, csak apró sebek a bal térden. Csőrös lett az ugrás, ahogy az első kereken gurultam lefelé, a hátsó kerék az égben, közben kicsit „elferdült”, az első kerék elkezdett keresztben csúszni, belekanyarodtam a bozótba és felbucskáztam. Hogy miért érdekes ez? Mert ez még a pályabejárás előtti reggeli „előpáyabejáráson” történt. Elegánsan Billabong pólóban, szörfös boardshortban, kesztyű nélkül, épp csak hogy sisak volt rajtam.
(Anélkül mondjuk tejért sem gurulok le a kisboltba!)
Gyevát Ferit megkértem, hogy ne csak szimplán figyelje a rajthozszólítást,hanem szigorú arccal figyelje a rajthozszólítást!
Hülye voltam, na! Csak felgurultam a pályára reggel, hogy milyen érzés, hogy fognak a gumik, mennyire maradt esetleg sár, meg ilyesmik. Szigorúan nagyon lassan, nehogy beleizzadjak a pólóba. Csípem Rusót (Rusovszki Gabi, utánpótlás edző annó Tipográfia, most talán a junior válogatott, ki tudja), aki egyszer azt mondta egy cyclocross verseny hideg reggelén Karl Ádámnak pályabejáráson, a fülem hallatára:
– Fiam, most úgy menjél két kört, hogy meg se izzadj!!!
Ez nagyon tetszett, tényleg megmaradt bennem és újra és újra figyelmeztetem magam pályabejárásokon: Kefe, ha az a kissrác megizzad közel sem olyan büdös, mint te, szóval te tényleg ne izzadj meg!!! (Azóta Karl Ádám már kisfelnőtt, lehet már ugyanolyan büdöset izzad, mint én…) Szóval tök lassan mentem mindenhol, de ha már odakeveredtem a Színpadhoz, akkor már úgy gondoltam: mindegy, hogy még tök hideg vagyok, mindegy, hogy nem rendes kerós cuccban vagyok, semmi sem baj, én leugrom, mert ász vagyok… A többit már tudod, már történelem: hanyatt estem…
A Színpad.Azt is nehéz eldöntenem, hogy most jól mentem, vagy nem mentem jól ezen a versenyen. Szép ez a második hely, de most mi van? Valójában tudtam, hogy jön Megyó, OK, akkor ő nyeri, de mögötte mi lesz? Nem láttam nevezve HoCsát és Zóka Zolit, de jön Viktor, Derva és Maxi is, ők bármikor meglephetnek, elverhetnek. Dobogón szerettem volna végezni. Rajt előtt elmondta Spec Viktor, hogy az egyik kis tanítványa (kb. lehet vagy 8 éves) úgy felrakta egy edzésen, hogy 6 bordája megnyomódott, kettő bal oldalt, négy jobb oldalt. Erre csak legyintettem, mert Viktor nagyotmondó juhász, ha annyi millióm lenne, ahányszor panaszkodott nekem versenyek előtt, hogy itt fáj, ott fáj, már rég nyugdíjba mehetnék. Szóval osztok kettővel – de az még mindig 3 atomjaira hullott borda! :) Most viszont hiszek neki, mert tényleg nem bírt jól menni, pedig élete formájában van mostanában.
Figyelj, ilyen blamát még nem láttam XCO-n, pedig elég régi motoros vagyok!
Elmentem bemelegíteni. Nagyon álmosak voltak a lábaim, baromira nem forgott – de ekkor megláttam Cser Gabit (Epronex) magam előtt, szintén bemelegített. Na mondom magamban, „felugrok rá” – persze ez nevetséges dicsőség, mert kb. hússzal tekert. Nem ez a lényeg, hanem utána együtt gurultunk egy kicsit és elkezdtek ébredezni a lábaim. Kezdtem érezni, hogy talán majd be fognak ezek forogni valahogy. Kicsit még mentük, és úgy gurultam vissza a rajt területre, hogy rendben lesz ez! Rúgjuk meg akkor! Erre mi fogadott?!
Erre a szpíker bemondja, hogy mivel lefújták az U17 futamot és meg kell ismételni, így a mi futamunk egy órát csúszik.
Micsodaaa?!!
Nagy nehezen gatyába ráztam magam, készen állok a rajtra, ezek meg elküldenek pihenni?! Képtelen vagyok mégegyszer bemelegíteni egy órácskát, az nekem olyan, mintha le is versenyeznék. Kérdezősködtük, hogy egyáltalán mi történt?! A lényeg, hogy egy fiatal pályabíró vagy magától volt birka, vagy nem kapott egyértelmű utasítást, de nem szalagozta át a pályát az U15 verseny után és az U17-esek is a kis körre kényszerültek, nem az elit nagy körre. Ennek az lett az eredménye, hogy a fele lefordult nyélen a kiskörre, a tapasztaltabbak idegből letaposták a szalagot és kimentek a nagykörre – az eredményre van egy elég kifejező szó:
Káosz!
Jobban megy a mászás, ha vigyázó szemek felügyelik a súlypont helyes elhelyezését.Szóval mi visszaérünk a bemelegítésről hibátlan állapotban, ezt úgy mondanám: #rajtready. Erre üljünk le egy órácskára nyugiban, amíg megismétlik az U17-esek futamát. Kínomban lerogytam Kömöz Robi (Roprint Racing Team) egyik vendégszékére és csak bambán bámultam magam elé. Eltelt kb. 15 perc és a székben kezdtem nagyon szépen kihűlni. Onnan tudom, mert a legyek ahogy rászálltak a combomra, azonnal lefagytak és maguktól lefordultak róla.
Erre bemondja a hangos, hogy a Masterek mégis készülődhetnek, 6 (hat!) perc múlva rajthozszólítás! Mit tudtam tenni, mit nem, ráugrottam Minárovics Krisztián (Waberer’s Trek Team) görgőjére és leforgattam. Mivel háttal voltam a beszólításhoz, odaállítottam Gyevát Ferit (TREK Nagykáta SE), hogy figyelje a beszólítást és szóljon, ha már az M1 vége felé tartunk. Végül is, így egész jó állapotban tudtam odaközlekedni a rajthoz.
Jól indul az ugrás . . .
. . . itt kicsit csőrösnek tűnik . . .
. . . de aztán szépen le lett rakva.Derva (Dervalics Gábor, Femat-ZKSE) teljesen bolond! Ez az majom a rajtra Ben Johnson szintű sprintet húzott és felvágtatott a Kálvária dombra, a legelső meredek emelkedőre, full nyélen!!! Óóó, de kellett ez!!! Tudod, szerintem mindenki úgy próbál erőt beosztani, hogy nem kellene a legelső emelkedőn azonnal anaerob zónában felmenni, elég lenne mondjuk felső threshold-on, ráérünk még utána erősíteni! De nem, Derva elvágtatott mindenki mellett és ilyenkor nincs olyan, hogy mindenki csak úgy elengedi, mennek vele páran. De ezzel végül mindenki erősebben kezd, mint ahogy elgondolta. Nekem 180 volt a pulzusom a domb tetején. Köszönjük szépen Derva, OK, hogy a végén jót röhögtünk és bevallottad, hogy kamikáze voltál, meg pacsiztunk is és minden, de akkor is!!! :) Tényleg bolond vagy, ha összehasonlítod a Viktor köridejeit a tiéddel, akkor láthatod, hogy szerintem dobogón végezhettél volna, ha nem jankóskodsz az első emelkedőn! :)
A meredekebb letörés jobb oldalon van, ám lezárták. Az UCI bírók szerint túl veszélyes. Évekig ott mentünk . . .A verseny maga a szokásos volt, erős rajt, mondjuk most jut eszembe, hogy Viktor leszidott a végén! Szerinte agresszíven rajtoltam, kicsit taszigáltam őt. Ha kettőnk közül hallgatnom kell valakire, akkor inkább magamra hallgatok: szerintem nem voltam agresszív, csak igyekeztem. Persze, kicsit tényleg összeérünk közben, de már rég nem bántjuk egymást, a vén bolondok már nem rakják ki egymást a palánkra. Szóval semmi sem volt – szerintem. :)
Dervát hamar lekaptam, már az első kör első harmadában, majd jót csatáztunk a Master1 harmadik helyezett Ibrányi Attilával (Vitalitás SE), aki azért jóval erősebb nálam felfelé. De azért jó érzés volt legalább egy teljes kört menni vele. Felfelé ő előzött meg, lefelé meg én őt.
Én nagyon remélem, hogy Ibrányi Atti nem a kamerának pózol,csak ilyen erősen kergetem. :)
A harmadik körben egyszer csak valahogy leesett a láncom. Egyből beparáztam, hogy felér rám Viktor, szaladtam a canga mellett és közben próbáltam visszarakni a láncot. Végül nem okozott nagy késedelmet, csak olajos lett a kezem.
Egy szó az itatásról. „A” Takáts Máté vállalta, hogy itat, szóval próbaképpen bekevertem neki – de ez te is érzed, hogy nem neki, hanem magamnak – egy izó-t, mert Lengyel Laci (Ethicsport) és Tirszin Jani (Nutrixxion) is egybehangzóan állították, egy óra környékén és azon túl már KELL az újgenerációs izotóniás cucc, hogy az izmok ne kezdjenek el helytelen energiaraktárokból táplálkozni. (Én ezt úgy fordítanám le, hogy az izmok ne kezdjenek elkurvulni az anyós főztjén.) Szóval a harmadik körre felvettem a sima víz helyett az izót, az első adandó alkalommal beleittam – és nem sokkal később majdnem behánytam! Annyira intenzív az XCO, annyira magas a pulzus, hogy én pl. nem tudok mást inni, mint sima vizet. Öklendeztem az izótól, majd végre sikerült egy csodaszépet büfizni és már tovább is tudtam nyomni erősen igyekezve. Egyelőre XCO-n maradok a sima víznél. Maraton és o.úti versenyeken próbálgatom majd inkább az újgenerációs csodákat, végülis mindegy ki gyártja.
Ez a kép nem rólam szól!Farkas Milán készítette Bak Feriről és Máhr Attiról, csak valahogy belebicikliztem.
Mikor a versenyen meglátjuk Bak Ferit, Farkas Milánt (milanphoto.hu) és Máhr Attilát máris kisimulnak az arcok, mert tudjuk: mindegy hogy végzünk, de fantasztikusabbnál fantasztikusabb fotók készülnek majd rólunk. Köszönjük szépen Urak!!!
XCO Csömör Nagydíj 2018 eredmények (pdf): 
2018_csomor_xco.pdf (120KB)