Szekszárd Krossz, 2018, #felemászokni
Valaki kérdezte tőlem a héten mikor megtudta, hogy szabadidőmben biciklizni szoktam és tulajdonképpen versenyzem is: – És milyen eredményeket szoktál elérni? Hááát, mondom, van, hogy dobogón végzem. Aztán később átgondoltam: valójában fantasztikusan sikerült ez az év, mert egy XCO 4. és 2. hely (Várgesztes és Csömör MK) mellé még egy év eleji CX 2. hely (Kecskemét MK) figyelt be, viszont az összes többi versenyt megnyertem (szám szerint hetet: 3 Top maraton, plusz Crosskovácsi és Underworld Kupa és most még két Cyclocross MK). Tehát tíz meccsből kilenc dobogó és hét győzelem, nem cserélnék én a királlyal sem! Nem hogy defektem nem volt, de gyakorlatilag semmilyen technikai gondom sem ebben az évben. Mostanra már elég jól összeállt mindhárom technika, mindhárom bicajom jó egészségnek örvend.
(Csak le kéne végre mosni őket. :)
A lányom is elkisért Szekszárdra és praktikusan neki köszönhetem ezt a győzelmet, mert a rajt előtti öltözködésnél észrevett egy súlyos diszharmóniát:
– Apa, fordítva vetted fel a zoknikat! Cseréld meg!
Igen, mert a bal lábra vettem a narancsot, jobb lábra a rikító sárgát, ám a nadrág alján lévő csík a jobb oldalon rikító sárga, tehát át kellett cserélni a zoknikat a maximális strici-faktor érdekében! Szó nélkül levettem és cseréltem – nem mehet el a verseny egy ilyen vaskos disszonancia miatt…
Óriási szerencsénk volt az idővel, mert reggel még brutál hideg északi szél fújt, reszkettem a bemelegítés alatt. Am a rajtnál megérzetem, hogy kezd végre melegedni az idő és még gyorsan lerángattam magamról egy réteget. CX-en szuper fontos, hogy ne legyen melegünk.
A kék kapucnis srác:– Atyaég, Kefe nem vette észre, hogy pont fotózza a lánya és nem mosolyog!!!
Végre rendben ment a rajthozszólítás és ennek megfelelően az első kockából indulva magamhoz is ragadtam a kezdeményezést az első kanyar előtt. A második domb tetején óriási ordítás mellettem-mögöttem – azonnal sejtettem, hogy Adame Laci lesz az és valóban, a leeső lánc szinte azonnal megpecsételte a versenyét. Borzasztóan sajnálom, tényleg megérdemelné már, hogy érdemben tudjon versenyezni velünk. Általában nem szoktam sírva fakadni, ha a legnagyobb ellenfelemnek technikai gondja adódik, de most TÉNYLEG nagyon sajnáltam őt.
A kamaraerdei verseny után Maxira (Németh Roland, Maxi-Bike) voltam igazán kíváncsi, véletlen volt-e a kamaraerdei szuper teljesítménye, vagy tényleg ennyit fejlődött tavaly óta? Megnyugtatlak, az utóbbi! Minimális, 5-10 méteres leszakadással ott tudott maradni mögöttem az első körben, csak az U19-es Gohér Misi (Kecskeméti Első Sor SE) ékelődött be közénk, a többiek máris komoly hátrányba kerültek. Tökéletes!
A második körben Misi megelőzött és hihetetlenül keményen beforgatta a célegyenes előtti borzasztó kellemetlen, döcögős, hosszú oda-visszát. Ott tudtam maradni a szélárnyékában és ez eszméletlen jól jött, mert kicsit meg tudtam pihenni a pofaszeles szakaszon – és tudtam, hogy ezt a tempót most Maxi kutyául megszenvedi hasonló mozdony nélkül, saját zsíron!
A célegyenes után Misi visszaadta a pole-t és odaszisszent, hogy dolgozzunk össze. Nosza, rajta! Nem egymással versenyzünk, megsegítem a pumpapályán, a felső hullámon, a másik oldali teljes szekción, cserébe beforgattatom fiatal országútis cimborámmal a célegyenes előtti hosszú részt, ing-gatya!
Misi? Maxi? Többiek?A terv működött – egész a negyedik körig, ahol is bejelentette Misi, hogy kész, ő már nem tud többet vezetni, rottyon van! Éreztem is rajta, hogy tényleg nem mozog már olyan jól, nekem viszont mennem kellett, Maxi maximum 20 méterre volt mögöttünk. Szerencsére egyáltalán nem tudott közeledni hozzánk.
Innen már én vittem a tempót, az utolsó körben az iskola sarkánál kérdeztem Misit:
– Sprinteljük le, vagy jó neked így a befutó?
– Sprinteljünk!
Aztakurva! Az ördögbe Murdoch! Kicsit meglepődtem, de figyelj, ez a férfias dolog! Tudod, ez már csak egy kis presztízs csata, mert így is, úgy is mindketten nyerjük a korosztályunkat, de akárhogy is, mégiscsak verseny ez! Szóval valahol belül bosszantott egy kicsit, hogy gyakorlatilag végighúztam és most meg sprintelnem kell, de figyi, ez kerékpárverseny, azok pedig sokszor végződhetnek pont így.
Misinek már nagyon nyúlik a nyaka. Tovább vigyem? Ne vigyem? Viszem.(Előttünk lekörözött versenyzők.)
Lázasan gondolkodtam, hogyan oldjam meg. A célegyenes nem elég hosszú, arra viszont nincs idő, hogy előtte előreengedjem és elkezdjünk „cicázni”. Annyit nem ér az egész, semmiféleképpen sem akartam lassítani, nehogy felérjen Maxi. Inkább végighúztam az utolsó egyeneseket is. A célegyenes előtti egyenesben aztán derekasan meglószolt Misi, annak rendje, s módja szerint és esélyt sem hagyott, hogy visszakínáljam. Tökéletesen csinálta, oktatni lehetne!
Fegyvert fogtak rám. Mit tehettem?!Picikét piszkált ugyan a dolog, de persze ezen kár lenne túl sokat morfondírozni. Azzal nyugtatom magam, hogy teljesen máshogy versenyeztem volna Misivel, ha egy kategóriában lettünk volna. Akkor folyamatosan szivattam volna, lószolgattam volna, biztosan nem hagytam volna, hogy gond nélkül ilyen sokat utazzon a szélárnyékomban. De menet közben eszembe sem jutott szurkálni, a szövetségesemnek tekintettem Misit. Mindegy, pont jó így is.
Maxi és Adame Laci, most ők a legkeményebbek.Kanyartechnika.
Már írtam arról, hogy a kanyaroknál a kigyorsítás a lényeg, nem a féktáv. Ha nem épp valaki nyakán fordulsz, sokkal nagyobb súllyal esik a latba, hogy milyen hamar tudsz elkezdeni kigyorsítani a kanyarból. Egy túl radikális féktávval leginkább csak bizonytalanná lehet tenni az ívet, elcseszni lehet a kanyart.
Akár autó, akár motor, vagy bicikli:
Lassan be, gyorsan ki!!!
A lényeg, hogy később és szélesebben kezdem a kanyart, kanyarkombinációnál pedig az utolsó kanyarnak rendelem alá az azelőtti kanyarokat.
Elméleti kanyar ív: csak túl későn kezdődhet a kigyorsítás teljes erőből.
Verseny kanyar ív: sokkal korábban rápakolhatod a nagywattokat, nem fog „keresztbeállni” a bicaj.
Verseny visszafordító: ha valaki az elméleti íven fordul, erről a verseny ívről jó eséllyel akár elé is kerülhetsz a kigyorsításnál!(E-bike-kal tutira. :)
Ne gondold, hogy autóval máshogy kanyarodok, még sávban maradva is kiválóan működnek ezek az ívek. Pl. a körforgalmaknál sírva figyelem, milyen lehetetlen íveken kanyarodik néhány pancser és mennyivel gyorsabb tudnék lenni náluk, ha véletlenül versenyeznünk kellene…
Farkas Milán (milanphoto.hu) egyszerűen nem tud hibázni. Az összes fotó ebben a bejegyzésben az ő munkája. Köszönöm Milán!!!