KolorCross, Kazincbarcelona CX MK, 2018
Háromból három! Csak ízlelgetem és bámulok ki a fejemből, hogy a francba sikerült mindhárom eddigi CX Magyar Kupa futamot megnyernem az idén?! Mikor előtte egész életemben csak egyetlen CX futamon tudtam győzni, pedig 2014 óta aktívan cyclocrossozom. Én lettem erősebb, vagy az ellenfelek gyengébbek?!
Kicsit ez, kicsit az. Nézzük először az én oldalam. Most már erősen gyanítom, hogy a munkahelyemen a keddenkénti gerinctorna nem ront a teljesítményemen, sőt! A kerékpározás szempontjából izgalmasabb has- és mély hátizmok erősítésen túl kapnak rendesen a farizmok is – csak úgy hívjuk, strandsegget csinálunk – de természetesen egy csomó más izom is érzi az ívet. Fél éve nyomom, azóta alig-alig (sokkal kevésbé) fáj a derekam edzéseken és versenyeken, pedig a CX tényleg marhára odabasz a derékfájósoknak! (Egyébként meg ingyen van ez a gerinctorna, lányok is vannak, hülye lennék kihagyni.)
Aztán mostanában kevesebbet tudok csak edzeni, egyrészt motivációs gondok miatt, másrészt kicsit elmozdultak az életemben a prioritások. Cserébe viszont versenyzés szempontjából pihentebb vagyok, ezt kiválóan jelzi, hogy egyre magasabb átlagpulzusokkal megyek a versenyeken. Most pl. 174 (!) volt az átlagpulzusom 42 percre. Persze 18 évesen azért kár lenne azt a következtetést levonni, hogy minél kevesebbet edzel, annál jobb leszel, de már ezerszer megbeszéltük, hogy M2-ben (M3 környékén…) viszont mennyire kulcsfontosságú a regenerálódás. Kevesebb edzés mellett is szinten lehet tartani (legalábbis egy darabig).
Piszkosul csúszott az első kanyar, lefeküdtek itt néhányan nap közben.A többiekkel kapcsolatban: Adame Laci az eddigi technikai gondokat átlépve most először tudott érdemben versenyezni velünk (mindjárt elmesélem, nyugi!)
Németh Roland (Maxi) bár iszonyúan sokat fejlődött és ebben az évben már folyamatosan dobogón áll, de szerintem még nem áll készen a győzelemre (na, ezért még kapni fogok a pofámra, lehet majd pont az OB-n! :), Spec Viktor és Szabó Bakter mostanában meg nonstopba csak nyaralnak meg esznek. A Footstrongos fiúk, Filepkó Gabi és Klein Tomi viszont teljesen kiegyensúlyozottan versenyeznek, de náluk még hiányzik egy nüansznyi, hogy dobogóra léphessenek.
Elég volt az okoskodásból, lássuk ezt a versenyt! Igazi harakiri volt végig! Az előző bejegyzéseknél a pulzuskontrolon lovagoltam, ezúttal a versenykontrolon fogok! (Uramatyám, már megint egy új marhaság… :)
A rajtnál előre álltam, mert az első kanyar végtelenül csúszós volt és ott semmiképpen sem akartam valami gikszert! De ahogy befordultunk, elvettem kb. 3 wattot – hát háromig sem tudtam elszámolni magamban, máris lekerült Gohér Misi (Kecskeméti Első Sor) és brutál keményen megindult. Ezredmásodpercig sem gondolkodtam, raktam a kereket és nekifogtunk. Néhány kanyar, néhány egyenes és máris picit elnyúltunk Adame Lacitól és Maxitól. Pulzus az égben, de hihetetlenül fontos volt Misin maradni!
Nagyon kokas tempót forgatott Misi, én csak lobogtam rajta! Az egyenesekben gondjaim voltak, alig-alig tudtam a szélárnyékában maradni, ám a kanyarokban mindig kicsit visszaértem rá. Nagy szeretettel pillantottam hátra: Laci kb. 5 méterre, Maxi kb. 10 méterre követ bennünket,
de mindkettő a saját zsírján igyekezett!
Ez a legjobb, ami történhet: én utazom Misin, Laci és Maxi viszont külön-külön jönnek!
Misi ellenállhatatlan lendülete az első kör végéig tartott. Azonnal megéreztem, hogy picit veszítünk a sebességből, kattogtak a fogaskerekek a fejemben, versenykontrol: hagyjam, hogy felérjen Laci, de Maxi még ne?! Vagy engedjem, hogy mindketten felérjenek? Úgy döntöttem, hogy nem lassulunk le látványosan, csak kicsit, szóval átvettem a pole-t Misitől és tempóztam elöl – de nem fullon, vagyis nem parkettán. Laci is és Maxi is közeledni tudtak.
Laci hamarosan teljesen felzárkózott ránk és rám és végül a szimpla palánkon el is szaladt mellettem. Mit elszaladt, kábé akkorát ugrott, mint egy topkategóriás gazella, tessék, itt a kép is!
Fotó: Benedek GabiMost következett Adame Laci köre.
Elhatározta, hogy azonnal dűlőre viszi a dolgot és megpróbál idegből leszakítani mindenkit. Kettő esélyem maradt: a kanyarok és hogy már eleget versenyeztem Lacival ahhoz, hogy tudjam, ezt a tempót csak max egy körig kell kibírnom, utána majd megnyugszunk egy leheletnyit, mert ez már neki is sok a teljes versenytávra. Többször is előfordult, hogy kanyarokban annyira Laci mellé tudtam zárkózni, hogy akár meg is tudtam volna előzni a kigyorsításnál – de eszem ágában sem volt, mert így is kiváló tempót gurítottunk! Tudod, versenykontrol! Maxi egyáltalán nem tudott közeledni, sőt egy ponton visszatekintve azt láttam, hogy a földön hemperedik – OK, kész, ez már nem fog beleférni neki, nem hinném, hogy onnan még felérhet!
Figyelj, annyira szoros volt a mi versenyünk, hogy semmilyen hiba nem fért bele a győzelembe! Ahogy közvetlenül Laci nyakában nyargaltam, a harmadik kör végén nem elég szélesen fordult rá a technikai zóna előtti csúszós hajtűkanyarra, nem adta ki az ív és kicsit beakadt az első kereke a szalagtartó karóba. Nem esett el, de megtorpant, én kis fékezés után épp el tudtam fordulni mellette belső íven. Misi lendületvesztés nélkül az élre állt. Csak annyit szisszentem oda Misinek:
– Na MOST aztán tényleg ing-gatya!!!
Nem kellett neki kétszer mondani, ismét csodálatos tempót produkált! Újra csak lobogtam mögötte, a kanyarokban tudtam csak szusszanni kicsit. Egy teljes kört mentünk így és én teljes lelki nyugalommal konstatáltam, hogy Laci nem tud közeledni. Két ok miatt:
- 1. lelkileg valószínűleg betett neki ez az apró hiba és az újra leszakadás
- 2. tényleg elég mívesen verettük Misivel!
A negyedik (utolsó előtti) kör végéig tartott Misi lendülete. Mivel Laci (és Maxi) nem tudtak közeledni, így kezdtem a zsebemben érezni a győzelmet már csak egy kérdés maradt nyitva:
A presztízscsata az U19-es versenyzővel.
Egy kupacban. Én üldözöm Adame Lacit, Maxi üldözi Gohér Misit.Ugye emlékszel, Szekszárdon lekapott Misi a sprinten, miután végighúztam az utolsó körökben. Bár semmi jelentősége nem volt, mégis a bögyömben maradt ez a kis fiaskó. Teljes mértékben baromság, de vitathatatlanul versenyzői attitűd: a Master2-esek leszakadása után Misi vált ádáz ellenfelemmé. A negyedik kör vége felé, mikor megéreztem, hogy kicsit meglassul, meg is kínáltam. Az utolsó körben pedig sikerült folyamatosan növelni az előnyöm. Eléggé büszke vagyok: ezúttal erőből szakítottam le Misit!
Nem volt szint ezen a pályán az előzőkhöz képest,de nézd csak meg a hátteret – mégis csak volt szint…
Az utolsó köröm egyébként – ahol teljes mértékben sajáttempót mentem – lett a leggyorsabb! Ez nagyon ritka nálam, nem is emlékszem még ilyenre. Mindig folyamatosan lassulok a versenyeken, az utolsó kör szokott lenni a leglassabb. Most meg a sajáttempó végtelenül hatékony volt – de talán már kitaláltad:
A kanyarok miatt!
Gyorsabban fordultam a többieknél. A Schwalbe X-One tubeless gumik TÖKÉLETESEN működtek 1.9 – 1.9 báron, jobb sem kell ilyen puha, nem sáros, de azért nedves-csúszós talajra! Szélesen, késleltetve indítottam az íveket, ahogy az előző bejegyzésben bemutattam és működött!
Az megvan, hogy 42-es WolfTooth nagytányért használok, így nem kell váltogatnom elöl, vagyis egytányéros üzemmódban használom a bicajt?Utólag tudtam meg, hogy volt egy kis bőnyálas anyázás is mögöttünk. Nabha Iliast, illetve legközelebbi hozzátartozóit küldte el egy spori torokhangon melegebb éghajlatokra egy szoros előzést követően, bár Ilias eskü alatt vallotta, hogy hozzá sem ért. Mindenesetre Ilias a parkolóban várta a sporit, hogy „helyrepofozzák” ezt a paprikás esetet. Úgy tudom, végül csak nem lett senkinek új mokkája a szeme körül. Milyen jó, hogy kicsit előrébb mi már ismerjük, tiszteljük és emiatt egyáltalán nem bántjuk egymást a meccsek alatt!
Még egy utolsó gondolat az utánpótlásról. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy fiatal generációk előretörésének sorát követhettem testközelből, hiszen az M2-ben együtt versenyezünk hol U17-esekkel, hol U19-esekkel. Zathurecky Márk, Karl Ádám és Szöllősi Ferike, Dina Marci és Dina Dani annak idején 1-2 év alatt fantasztikus fejlődésen mentek át a szemem láttára, Hihetetlenül látványos volt Vas Balázs, Fetter Erik és Peák Barna megerősödése is közvetlen közelről, ám most nem érzem, hogy lenne olyan U19-es, aki hasonló tehetség és hasonló ambíciókkal rendelkezne. Most őszintén: az U19-eseknek már szarrá kellene verni bennünket, vén pappereket… Tessék többet edzeni pajtikák!
Olyan jó érzés meglátni a versenyeken Kaiser Erikát, Bak Ferit és Farkas Milánt (milanphoto.hu), mert tudjuk, hogy ismét dúskálunk majd a jobbnál jobb fotókban! Köszönjük nektek, olyan jó, hogy vagytok nekünk!!!