Bénázások: XII. Kőbányai Bringapark CX Magyar Kupa
Figyelj, egyáltalán nem raktam össze előre ezt a versenyt fejben.
Reggel mentem néhány kört a pályán, de nem álltunk össze, mint két kicsi legó. Nem éreztem meg a pálya ritmusát, nem döntöttem el előre ahogy szoktam, hogy mely részek lesznek a barátaim, és melyek nem. Éreztem, hogy valami nem kerek. Bizonyíték, hogy ez nem csak üres locsogás a blog kedvéért: a futam előtt odakészítettem a rajt utáni palánk mellé az edző Northwave cipőmet pótcipőnek(!), mert a versenycipőm csatja már kétszer is kiakadt mostanában, mikor gikszer volt. Mintha előre éreztem volna, hogy ez nem lesz egy sima menet.
Mások pótbiciklit és pótkerekeket raknak ki, én pótcipőt… Pedig már rég elment a Mikulás!
Már a rajtot sem úgy kaptam el, ahogy szoktam, Gohér Misi és Specziár Viktor is lekerültek, mellém lendült Németh Roland (Maxi) is a célegyenes után, őt azért már nem engedtem magam elé, néhányszáz odapirított wattal visszazárkóztam Viktorra.
Ja, csak hogy tudd, a pályabejáráson gigantikusan megmogyoróztam magam. A szánkódombról lefelé a meredek-éles kanyarban amúgy XCO-san a nyereg mögé ültem, nehogy átbucskázzak a kormányon, ám ahogy ültem vissza nyeregbe a meredek rész után, nem vettem számításba a Fizik Arione 00 nyergem hosszan és hegyesen hátranyúló profilját – ahogy ültem vissza, na oda úgy, de úgy beakadt a „főhadnagy”, hogy majdnem leszabta az egész szerkezetet! Azonnali éles fájdalom – csak a fiúk tudják, milyen ez – kibírtam röhögés nélkül! Némán fetrengtem néhány percet négykézláb a fűben a szánkódomb mellett… Ez a nyereg egy mesterdarab, természetesen pillekönnyű karbon és pazar országútra, de valójában alkalmatlan CX-re. Már sokszor akadt bele a combom felugrásnál, kék-zöld-lilává varázsolva a jobb belső részen. De mindegy, hamar megtanultam, hogy nagy ívben kell felugrani rá, akkor nem tépi le a műszert… Úgy meg jó.
Szoktam vinni pótnyerget és üléscsövet versenyekre, hát most tényleg lecseréltem volna erre a versenyre, de persze most nem vittem. Mindegy, eldöntöttem, azon a részen nem fogok flikk-flakkolni, nem maradok nyeregben, hanem majd simán átfutok és kész!
Ennek megfelelően az első szánkódombon meg sem próbáltam visszaülni hanem futottam – és még kicsit gyorsabb is voltam így, mint Viktor – szóval az éles kanyarban belül megelőztem és átvettem a Master2 első pozíciót. Eddig jó!
Következett a második domb felfutó, a lábánál az alacsonyabb palánkkal. Reggel a bejárásnál kipróbáltam és simán át tudtam bunny-zni, így hát a verseny első körében is megpróbáltam. Na most, egy dolog reggel pihenten és nyugodtan beadni egy palánkot cyclocross bicajjal és kicsit más a verseny hevében, toronymagas pulzusnál, a fröcsögő M2 falkával a nyomodban!
Az elugrás még jó. A következő pillanatban viszont jön az elszúrt Rittberger.(Forintos Norbi fotója)
A hátsó kerék beakadt, ahogy átestem a kormányon, egy vállra-fenékre landolt előreszaltó után elterültem, mint egy béka, Viktor csak ennyit mondott, ahogy elhaladt mellettem:
– Na ezért kellene megtanulni biciklizni!
Hidd el, nem a lelki pofon fájt jobban – annyit osztottam már Viktort, hogy tőle bármit elfogadok – hanem hogy azonnal éreztem és láttam, ismét leszakadt a Northwave versenycipőm csatja! De most nem a külső csat, ahol „szokott”, hanem a belső részen szakadt le az egész csat rögzítés. Emlékszel? Pótcipő az első palánknál… Egy fél kört mentem fityegő csattal, a kört befejezve, a palánkot átugorva nem ugrottam vissza a bicajra, hanem a pálya mellett lefektettem a fűbe és lecseréltem a jobb oldali cipőt.
Látod a fűben a guggoló fotós lábánál azt a fehér valamit?Azok ott a pótcipőim, épp oda igyekszem, cipőt cserélni…
#felemászokni?! Kevés, nem elég trendi! #felemáscipő!!!Még mindig nem a világvége, kb. 20-30 mp-t veszítettem a bukással plusz a cipőcserével, nincs veszve semmi, megelőzött ugyan Viktor, Bakter, Adame Laci, Maxi, Jurák Andris és Filepkó Gabi (Fili) is, de látom őket, főleg Maxi és Fili érdekel!
Aztán a harmadik kör szépen és végleg eldöntötte a sorsomat. Filit lassan utolértem, megelőztem és láttam Jurák Andrist is, úgy éreztem, ő is meglehet. Az említett szánkódomb meredek kacskaringó után a lejtőn begyorsítva és még kövérebb wattokat rápakolva próbáltam meglógni Fili elől. Egy éles balos kanyarba, ahol átvezetett a pálya egy aszfalt járdán, az időközben eleredt esőben (még nem említettem?!) folyamatosan hordtuk fel a sarat.
Na, azt a csúszós balost iszonyatosan elmértem…
Brutális nagyot estem, ahogy keresztben végigcsúsztam a járdán a bal oldalamon, a másik oldalon lévő fának csapódtam. A hátamon landoltam és még soha nem fordult velem elő ilyen: úgy is maradtam. Nem tudtam hirtelen, mennyire sérültem, éreztem, hogy iszonyúan fáj a bal combom, azt ütöttem meg a legjobban. Néhány másodpercig csak feküdtem a hátamon, bámultam az égre és gondolatban szkenneltem a testem, lehet-e komolyabb sérülésem. Aztán úgy döntöttem, a gerincem és a fejem nem fáj, tehát nagyobb baj nem lehet.
Az utolsó pillanatok a bukás előtt, a lejtő után ammen…Feltápászkodtam, de tényleg komoly a fájdalom a bal combomban: egytől tízig olyan kilences… A bicajra támaszkodva elkezdtem bicegni. Sorra előztek. Felültem és tekerni kezdtem, de nagyon lassan. Előztek és előztek. Ahogy a depóhoz értem Gyevát Feri és Minárovics Krisztián (az idősebbik) üvöltötték a fülembe:
– Laci, tovább tudsz menni!!!
Laci, érted?! Laci! Ez már a vég!!! Egy szurkoló sem Lacizott még, tehát tényleg nagy lehet a baj! Kicsit gyorsítottam. Lassan felvettem az utazósebességet. A szánkódombra felfelé csak felsétáltam, a szurkolók először kérdezték mi van, aztán látták a bal oldalamat és eszeveszett szurkolásba kezdtek!
Újra belendültem és nem részletezem, de sok sporit visszaelőztem, végül nyolcadik helyen végeztem. Tudod mi volt érdekes? Azt gondolnád, hogy a 10-12-14. helyen tekerő versenyzőknél sokkal gyorsabb vagy ha már nyertél futamot. De nem, alig tudtam lekapni Szilágyi Szabit, Pásztor Lacit, Fedor Pistit, Klein Tomit (Keltát) és Minárovics Krisztiánt (a fiatalabbikat), még a 10. hely környékén is kőkemény a tempó!!!
Most leginkább fejben kell összeraknom magam. Erre a versenyre úgy mentem ki, hogy majd megyek, ahogy csak tudok és lesz, ami lesz. Nekem így nem szabad elindulni, nem így szoktam. Várgesztesen pontosan eltervezett taktikával, sokkal alaposabb pályabejárással és összeszedett fejjel megyek majd!
A seb maga nem tétel, de a zúzódás igen-igen fájdalmas.Ja, az elit futamra kivették azt a kanyart, ahol lezúztam magam. Ugyanis nem csak én estem el ott, hanem más sporik is és ők is sérültek. Jobbnak látták a rendezők nem benne hagyni az elit futamra, aminek az elején még nagyobb a tempó.
Ezúttal Farkas Milán (milanphoto.hu) volt a legfrissebb, máris megkaptam a kiváló fotóit. Köszönöm Milán!