Merida CX Magyar Kupa, Budaörs – egyetlen pontocska

By on

Hoztam a kötelezőt? (dobogót)
– Igen.
Elégedett vagyok?
– Nem.

Harmadik helyen végeztem – ezen a versenyen nem volt opció leszorulni a dobogóról, mert már ezzel a harmadik hellyel is elolvadt az előnyöm a Cyclocross Magyar Kupa összetettben:

7 verseny után (nem számolva kieső futammal) nekem 476, Adame Lacinak 475(!) pontja van…

Egyetlen pontocska maradt az előnyöm a ranglistán.
Nem kis meccs maradt így a legutolsó futamra.

Elégedetlen és dühös vagyok: azért nem tudtam versenyben maradni az első-második helyért, mert nem tartottam be a saját magamnak felállított szabályt. Szimplán fegyelmezetlen voltam! Mint mikor nem tartod be az edződ határozott utasítását. (Én vagyok az edzőm, hogy a francba nem vagyok elég határozott magammal?!)

Azt azért tudnod kell, hogy ma papírforma eredmény született. Kérdezd csak meg Máté Jancsi csapattársamat, neki előre világosan elmondtam már tegnap a pályabejárás után, hogy ez lesz a befutó: Adame – Specziár – Fésüs. (Jancsi csak annyit mondott: – Dehogyis Kefe, megnyered! Jólnevelt gyerek, plusz tudja, tutira nem kóstolom meg a kocsonyáját, ha másodiknak, vagy harmadiknak mond…) De a lényeg, hogy az előző napi pályabejárás után, teljesen hasonló körülmények között (4-6 fok, 12-16 csomós ÉNY szél) éreztem, hogy ez annyira országúti stílusú pálya, hogy ez most nagyon bejöhet Viktornak. Laci meg szimplán erős.

Az U19-es Gohér Misi úgy ment át rajtunk, mint kés a vajon
– mondom én, hogy országúti pálya volt ez a mai!

Miért érdekes a szél? Baromira hangsúlyos volt ma! A budaörsi reptér úgy viselkedik, mint egy szélcsatorna, úgy gyorsítja fel a szelet, mint Pozo Izquierdo a Kanári szigeteken. Sima szörfszél volt valójában ma, az 5.2-es vitorlát biztosan felvette volna, de talán a 4.7-et is időnként. (Pl. ha leadnám a bejgli-hasam.) Adame Laci csak ennyit mondott a verseny után:

– Ma a szél volt a hegy!

Mennyire igaz! Mert ugye semmi szint nem volt a pályán, de a pofaszeles szakaszokon cefetül nem haladt a canga.

Akkor milyen saját szabályt nem tartottam be? Emlékszel, a kőbányai versenyen a kálváriám azzal kezdődött, hogy az első körben hasraestem (illetve a hátamra, mindegy) a kisebbik palánkon, mert megpróbáltam beugrani. Emiatt elhatároztam, hogy a hátralévő versenyeken nem kockáztatok, inkább átfutok, vállamon a bicajjal, a békesség kedvéért.

Tegnap a pályabejáráson azért csak gyakoroltam, vagy tízszer megcsináltam egymás után a bunny-hop-ot a dupla akadályon, simán ment tízből tízszer. Ám a verseny az más! Sokkal magasabb a pulzus, akaratlanul is valahogy csökken a koncentráció, az erő a kezekben-lábakban. Ma reggel a pályabejáráson is kipróbáltam, mondanom sem kell, a második akadálynál elakadt a hátsó kerék, elnyaltam. Nem nagyot, de szarul esett. (A lelkemnek.) Mindegy, elhatároztam, most a versenyen aztán tényleg nem! Szerintem ki tudod találni, mi történt, elég sablonos a sztori:

a verseny harmadik körében lusta voltam leszállni az akadály előtt…

Már az első gázpalack sor sem volt OK, kevés volt a lendület. Hirtelen meggondoltam magam és lepattantam a bicajról, hogy átugorjam a második gázpalack sort. Oda viszont már sok volt a lendület, elakadt a bicaj, elnyaltam. Mindezt az első-harmadik pozícióért menő csatában.

Nem pont így tanítják . . .

Hiába ugrom fel, nincs fenn a lánc! Viktor hátrapillant és megnyugszik.

Tényleg nincs fenn a lánc. (Bak Feri fotója.)

Gyorsan felálltam, de a láncom is leesett, teljesen le kellett fékeznem, kézzel felrakni a láncot – mondanom sem kell, Viktor és Laci úgy elmentek, mint a szél!!!

Pedig addig hibátlan volt minden, nem kaptam el jól a rajtot, de ezúttal nem is kellett, jó voltam a 2-3. helyen. Viktor vette át a pole-t, szépen tempózott. A kifelé egyenesben, ahol kemény oldalszél volt, mintaszerűen „leszélezett”, a balos szélben lerakta a bicajt közvetlenül a jobboldali kordon mellé, hogy ne lehessen kicsit „beúszni” mellé jobbról az optimális haladásért – de ezt pont így tanítják, pontosan így kell csinálni.

A hátsó csigánál és a többi kanyarban éreztem, hogy szépen haladok, nem okozott gondot visszaérni rá, mikor kicsit megúsztam mögötte. A kanyarok jól mentek. A második körben már átvette a vezetést Laci, ő is keményen beforgatta az egyeneseket, de ott tudtam maradni, a kanyaroknál még kicsit be is szúrtam, hogy megérezzem, tudok-e gyorsabban fordulni nála is. Tudtam.

Apropó csiga: Jó, hogy nem volt hosszabb, még több kanyarodással, mert így is tök beszédültem minden befelé menetnél, de szerencsére sikerült „kiszédülni” a visszatérő ágon… Tiszta részeg érzés, ti is elszédültetek?

Szóval teljesen rendben lévő első két kör, tragikus harmadik 15-17 mp veszteséggel, majd ismét jól sikerült maradék harmadik kör.

Mondjuk nem pont így terveztem reggel az utolsó három kört. Felért rám elsőször Zóka-Újhelyi Zoli – szépet lószolt az egyenesben, de a kanyarokban éreztem, hogy nem gond menni vele. Majd felért a Master2 „második-vonalas” krém: Filepkó Gabi (Fili) és Jurák Andris (Jurcsi). Döbbenetes volt számomra, milyen jó tempót tudnak, ma legalábbis rendesen megizzasztottak.

Fili, Kefe, Jurcsi, Zóka Zoli

A negyedik körben Fili indított támadást a hosszú oldalszeles egyenesben, teljes gázzal tudtam csak a sarkában maradni. Parádés lósz volt!!! A hátsó kanyarokban, a csigánál és a többinél megnyugodtam, tudtam leheletnyivel nagyobb tempóval kanyarodni az üldöző triónál.

Kizárólag arra figyeltem, az egyenesekben ne én legyek elöl – mert az fárasztó – de a kanyargós részen inkább én legyek legelöl, hogy tudjak saját tempóban kanyarkodni. Óriási volt a meccs, ezek a srácok elsőosztályúan bringáznak, Jurcsival még picike könyöklés is volt az egyik hajtűben! (Csak amolyan szalon-könyöklés persze, nem olyan, mint egy rendes o.úti meccsen, ahol néhány majom tényleg veszélyesen taszigál, mikor képtelen egy íven fordulni.)

Fili mellé be akartam szúrni a célegyenes utáni kanyar előtt, de ellentmondást nem tűrően berakta a cangát elém – állóra kellett fékeznem a hátsó kereket, hogy neki ne menjek. Csak annyit mondott: – Hamarabb szólj! Tök igaza van, kicsit későn szóltam, ő pedig nem papírmasé figura, hogy automatikusan elengedjen egy szimpla „– Jobbról jövök!” vezényszóra… Kiváló meccs volt na! Öröm ezekkel a srácokkal csatázni!

A három kör alatt kitisztult, mit kell tennem a hajrában: a hátsó csigában és kanyarokban már nem megyek előre, elengedek valakit, de csak egyet! Utána a visszafelében ezek a srácok nem széleznek le, ott simán kipihenem magam, majd visszaérve az utolsó kanyarkombinációkhoz, beszúrok az első kanyarra belső íven, elfordulok és onnan nyél. Meg volt komponálva és nem is okozott gondot a végrehajtás. Jurcsi, Fili és Zóka Zoli lett utánam a befutó.

Befutó. Jurcsinak több ereje maradt a legvégére, mint Filinek.

De a dráma, hogy akár Lacival és Viktorral is meglehetett volna ez a koreográfia a végén. Az utolsó három köröm gyorsabb volt, mint Viktoré és talán őt is meg tudtam volna rajzolni a végén. Talán. Lacit nem biztos. Kár, hogy már megint találgatok, le kéne szokni erről, nagyon rossz szokás. Inkább be kell tartani az előre eltervezett dolgokat és nem találgatni.

Egy hét múlva szombaton Vác CX Magyar Kupa futam. Az utolsó forduló.
Az egész idei cyclocross szezon során végig én vezettem a Master2 összetettet, de már csak egyetlen pontocska maradt az előnyöm,

vajon marad a sorrend a legvégére is?!

Ja, és persze Master2 licencet váltottam ki az Országos Bajnokságra.

Farkas Milán (milanphoto.hu) ma olyan gyors volt, mint mi a versenyen.
Köszönöm szépen Milán!