IV. Balaton Mountainbike Maraton, 2019

By on

Borzalmas volt az idő Balatonfüreden!
Pocsék és hitvány, leginkább förtelmes, hogy kicsit pontosítsam. Rudiék szörföztek, 40 csomós jéghideg északi szélről tett fel képet, ehhez párosult az eső és az 5-6 fokos hőmérséklet. Baromira nem tudtam, hogy öltözzek.
Pedig hidd el, van benne rutinom, a sokadik cyclocross szezon után fokról fokra tudom, mikor mit kell felvenni. Nekem 8C fok a vízválasztó, egy átlagos edzésen 8 fok alatt neoprén kamásli kell, vagy téli cipő, mert szétfagynak a lábujjaim, illetve téli kesztyű és melegebb öltözet.
Ám a verseny – főleg a cyclocross – más tészta, a magas intenzitás miatt sokkal kevesebb cucc is elég.

A legfontosabb alapszabály: ha épp képtelen vagy eldönteni, mindig

inkább alulöltözni, mint túlöltözni!

A rövid maratonok is csak 1:10 – 1:20 időtartamúak, így oda sem kell túlöltözni, ki lehet bírni ha kicsit fázol. De még egyszer, mert ez a lényeg:

Versenyen inkább fázom, minthogy melegem legyen,
legfeljebb, ha fázom, sprintelgetek egy kicsit. :)

Gréczi István (Bringabanda SC, kék rajtszám a bal szélen) nem csinált nagy ügyet a rajtceremóniából, rövidtávosként simán beállt a középtávosok közé. . .
Még jó, hogy nem a hosszútávosokat választotta, 15 perccel előttünk. :)

5-6 fok volt a versenyen, erre tipikusan így öltözök: felül vékony aláöltöző (mondjuk egy vékony mez), karmelegítő, majd másik vékony rövidujjú mez. Alul pedig rövid nadrág plusz térdmelegítő. Sima nyári cipő és nem kell rá semmi flikk-flakk. Ám most más volt a helyzet: szakadt az eső és fújt a brutál hideg szél! Az autóban öltöztem és csak az utolsó pillanatban döntöttem el, hosszú nadrágot veszek, plusz felülre harmadik rétegnek egy szélmellényt is.

Nem volt túl komolyan véve a rajtoltatásunk: a rövid távot egyszerűen ráengedték a középtáv végére – hagy gyakoroljuk, hogyan kell közvetlenül a rajt után rövid idő alatt áthámozni magunkat 125 emberen, végig emelkedőn.

Amilyen béna vagyok, azt a kék dzsekit meg ottfelejtettem a HIGH5 sátorban.

Négyen kezdtük együtt a kellemetlen áthámozás utáni sárdögönyözést: Kovács Győző (Vegan Energy Food Team), Krompáczki Péter (KTM Team Hungary), Takács Balázs (Kontent-DKSI) és én. Illetve legnagyobb meglepetésemre még a Master2-es Pásztor Laci (Waberer’s Trek Team) ősi versenyzőtársam is felzárkózott hozzánk, sőt, meg is előzött engem. Azért volt meglepő, mert ugyan réges-régen Laci jobb volt nálam CX-en, de versenyről versenyre én megerősödtem és elléptem tőle az évek során. A legutóbbi években már elég nagy volt a különbség a javamra, de úgy tűnik döbbenetesen jóra sikerült az idei felkészülése, lefogyott és újra versenybe került velem!

A rövid táv eleje (Győző, Balázs, Peti és én) utolérjük, körbevesszük  és átgázolunk a Cápán! (Csámpa Tibi, BTS SE)

Győző vette át a vezetést és elnyúlt, nekem a KTM-es Peti tempója pont megfelelt, együtt üldöztük Győzőt, a többiek leszakadtak az orbitális pofaszélben. Pont olyan érzés volt, mint egy országúti versenyen 45 km/h felett: ha kiszakadtál a szélárnyékből, akkor neked annyi… Amint éreztem, hogy kicsit is nyílik a rés, azonnal sprinteltem Petire, vagy bárkire, egyedül nem tudtam volna úgy haladni.

A pálya közepéig így közlekedtünk, időnként elnyúlt Győző, időnként meg felértünk rá. Kezdett nekem sok lenni a tempó, a sár miatt jóval nagyobb energiába került a haladás, még az egyenesekben is óriási wattokat kellett forgatni, hogy meg ne álljon a canga. Mégis csak kezdtem leszakadni a két srácról…

Ahogy elveszítettem őket a szemem elől, azonnal be is ütött a krach! Az útelágazásokban a levert karókra tűzött és tocsogósra ázott laminált papírnyilakat össze-vissza forgatta a szél, komoly agymunka volt kisilabizálni, hogy most akkor, ha a negatívot látom és az most 90-, vagy 180 fokkal van leforogva, akkor vajon merre mutathatott eredetileg… Az egyik kereszteződésben el is csesztem, balra fordultam a jobb helyett.

Kb. 300-400 méter után gyanús lett a dolog, túl nagy volt a csend, füves lett a talaj és bármennyire is meresztettem a szemeimet, nem láttam keréknyomokat. Kb. 500 métert mászhattam így felfelé, mikor egy édes kis őzgida jelent meg előttem, ahogy békésen üldögélt az út közepén. Rám nézett a kerek szemeivel, látta, hogy nincs nálam puska, de ő bizony nem rizikózott: felpattant és elszaladt. Azonnal kapcsoltam, ha ilyen nyugodtam ücsörgött itt, akkor tutira nem jöttek erre Győzőék! Fék, 180 fokos fordulat és nyélen vissza!

Őzgida projekt by Strava

A kereszteződésben már javában a felnőtt, a Master1 és a Master2 eleje igyekezett a jó irányba. Paár Vili (ROAD Kse) kérdezte megrökönyödve, én meg merre kolbászoltam?! Mondom neki, ez most mindegy, de Janika (Ódor Jani, Kiválók-BakonySport KSE) merre van?! Vili mondta: még kicsit mögöttünk. Akkor jó, nincs nagy baj, gyerünk!

Nagyot mentem az utolsó harmadban, sok sporit visszaelőztem, köztük Pásztor Lacit is, az abszolút 4. helyig tudtam visszakapaszkodni. Utólag a Straván ellenőriztem, pontosan 3 percet ekéztem el (illetve „gidáztam el”) az eltévedéssel és a végén csak 1:27-tel ért be előttem Győző, az abszolút győztes. Szóval így a matek érettségik táján könnyű kiszámolni, hogy a bóklászás nélkül akár nyerhettem is volna a rövid összetettet. Finom rajt a Top Maraton sorozatra, jól is van így!

Óriási dilemmát okozott egyébként erre az évre, hogy milyen licencet váltsak ki. A cyclocross OB-ra még Master2 licencet akartam, de nem akartam egész évre M2 lenni, mert az igazat megvallva már nem akarok több dobogót elvenni a Master2-esektől. 2014 óta kettő kivételével az összes Top Maraton versenyt plusz a Crosskovácsikat megnyertem, ez összesen 23 győzelem – gondolom, hogy már rég a sunyiba kívánnak az M2 sporik. Nem akarok dobogót elvenni tőlük, de azért velük szeretnék versenyezni. Szerencsére az M2 és az M3 kategóriákat együtt indítják, így továbbra is tudok velük vitézkedni. Na, ezért van most M3 licencem. És most is jól működött, nyertem az M3-at, de nyertem volna az M2-t is, így viszont Pásztor Laci jogosan ünnepelhette a kiválóan sikerült felkészülési időszakát a dobogó legtetején.

Az eredményhirdetés előtt viccből megkért Bencz Zoli, hogy fotózzam már le a dobogón. Hirtelen le se esett, hogy egy dobogón állunk majd, szóval rábólintottam.

Ha már egyszer megigértem! :)

Szokássá vált a saras versenyek előtt és után a gumimizéria. Ki milyen gumival (most akkor csak gumival, vagy gumi nélkül is lehet?!), sár-, vagy nem sárgumik, 2.0, vagy 2.25, stb. Már sokszor elmondtam, de biztos lesz, akinek még nem teljesen tiszta, én hogy csinálom. MINDEN szakágban tubeless gumikkal megyek. O.úti, CX, MTB, nekem csakis a tubeless! Pontosan azért, hogy a létező legalacsonyabb nyomáson mehessek két ok miatt:

A tapadás és a kényelem: főleg a derekam miatt!

Szóval tubeless, a legszélesebb gumikkal, a legalacsonyabb nyomáson. Viszont tudjuk, hogy nagyon macerás és elég mocskos meló gumit cserélni tubeless esetén, ezért olyan külsőt választottam, ami szárazon és sárban is jól működik: Schwalbe Rocket Ron EVO 2.25, előre LiteSkin, hátra SnakeSkin. És most kapaszkodj meg: a legjobb az egészben, hogy nincs többé gumiparám! Megszoktam őket és teljes magabiztosságot adnak ezek a gummancsok szélsőséges körülmények között is. Még egyszer: nincs gumipara! Nem kell remegő szájjal kérdezgetnem verseny előtt, ki milyen gumival megy – nem is érdekel – nem kell amatőr és profi gumiteszteket olvasnom és hallgatnom, nem kell átszerelni, mert mindenhol működik. Félre ne érts, szó sincs róla, hogy ezek tökéletes és verhetetlen papucsok! Simán lehetnek jobb gumi-kombók a különböző körülményekre. Mégis, próbálj egy olyan all-round gumipárost találni, ami nagyjából jó lehet mindenhová és szokd meg(!), hogy tökéletesen rábízhasd magad. És kész.
(Ja, és nem tudom, mikor volt utoljára defektem. Két éve? Három? Lehet már négy is van.)

Fraunholcz Attila és Orosz Péter képeit is használtam, nagyon szépen köszönöm!

Balaton Maraton 2019 eredmények (pdf):  2019_balaton_maraton.pdf (120KB)