XCO OB Kamaraerdő, M3 győzelem!
Na végre!!!
18 évet kellett várnom erre a címre. Talán olvastál a kezdetekről, hogy 1999, 2000 és 2001-ben voltam Master1 XCO korosztályos Magyar Bajnok – ja, akkor még lehetett így hívni, most már csak “kategória győztesek” vagyunk a Szövetség szerint. Nem baj, pont nem érdekel, én Master3 XCO Magyar Bajnoknak tekintem magam, ha tetszik a Szövinek, ha nem. De hidd el, helyén kezelem a dolgot, például sohasem csináltatnék nemzetiszínű mezt, de még csak trikolor gallérú és karvégű mezt sem.
Egyáltalán nem terveztem ezt az OB-t, azt sem tudtam, mikor és hol lesz. Két hete Paár Vili meghívásából tekertünk egy hétvégén egy csipet-csapattal Ausztriában és Csehszlovákiában, talán Gelle Laci, vagy Várhegyi Zoli kérdezte ott: – Te Kefe, indulsz az XCO OB-n? Nem terveztem – mondom – miért, mikor lesz? – Két hét múlva Kamaraerdőn. – Micsoda?! Én ott lakom, pont ráérek, már hogyne mennék!
Megdöbbentem, milyen erős lett, azt hiszem ez lett itthon minden idők legtechnikásabb XCO pályája! Igen komoly letörések, brutál mászások (200 méter szintkülönbség egy körön), sodrós, csúszós, nagyon meredek DH, és persze ugratók: a legnagyobbat látva egészen egyszerűen megdöbbentem! Combközép magasságú és nem lejtőre érkezel, hanem vízszintesre, ami sokkal kellemetlenebb. Ha nem jó a tempó, sokkal nagyobbat dübben, hatalmasat kap a bicaj, a kerekek, a váz.
És te is – ha elesel.
Őszintén: az első két alkalommal nem is mertem leugrani a nagy ugratón, egyedül voltam, olyankor nem jó ötlet ilyesmit próbálgatni. A harmadik pályabejárásnál találkoztam Héjja Attilával (Superior MTB Team), ő mutatta a helyes tempót, közvetlenül mögötte végre beadtam. Aztán még egyszer. De végig éreztem, hogy a rögtön előtte lévő éles, mandíneres kanyar miatt hihetetlenül koncentráltnak kell lenni rajta, egy pici hiba és óriási zakó, tuti sérülés lehet belőle!
Ez a kép csalóka, nem vagyok ekkora szőrcsimbók!Hogy mennyire így van, immár elárulhatom, hogy három nappal a verseny előtt Kelemen Imi (Vialand Racing Team) törte a kulcscsontját ezen az ugratón egy elferdült ugrás után, majd egy nappal később Kőszegi Krisz (TREK Team) is lenullázta magát, törte el a bordáit ugyanott. A harci sérülteknek gyors gyógyulást kívánunk!!! Én talán már csak egyszer ugrottam be a nagy ugratót a pályabejárások során és a versenyre hagytam a döntés, hogy majd ugrom, vagy nem. Inkább a chicken-way-en billegek, ami kb. 9 mp pluszt jelent az ugratóhoz képest.
Eljött a verseny napja és én az utolsó pillanatban még kértem egy soron kívüli, kora reggeli időpontot Skopál Timi sportmasszőrtől, hogy a gerenda lábaimat rugóláb sheriffé varázsolja. Pompás munkát végzett Timi, egyrészt jót szunyókáltam közben, másrészt még számomra is meglepően jól forogtak utána a lábaim a futamon!
Kelemen Imi elvesztésével ősi harcostársam, Lakatos Peti, vagyis Lakat (Focus Team Hungary) lett az egyes számú ellenfelem. Peti, most akkor elárulom: bárkit kérdeztem a verseny előtt, mindenki biztosított róla, hogy nyugodtam beszarhatok, mert óriási formában vagy és hihetetlenül kemény: a Master2 elejével szoktál meccselni az XCO futamokon. Király, akkor meg is nyugodtam. Csapattársa Bőhm Lajos és még Gortva Laci is okozhat majd meglepetést, de nem tartottam tőlük, mert nincs elég versenykilométerük az idén, márpedig anélkül nem nagyon van esély a győzelemre.
A rajt után bár megtehettem volna, de nem álltam az élre. Engedtem Lakatot: az első emelkedőn meg akartam tapasztalni, mire számíthatok. Gond nélkül felmentem mögötte nagytányéron és nem volt különösebben magas a pulzusom! Kis megnyugvás, lássuk akkor az első technikai rész. Az emelkedő tetején a szokásos lósz, hogy én forduljak le először a letörésre. Lakat pontosan tudta, mi történik, próbált gyorsítani, de esélye sem volt, olyan eltökélt voltam. Ha kellett volna, 1000 watt környékén is odakentem volna, MINDENKÉPPEN én akartam először lefordulni.
Az első technikai szakasz nem hozott áttörést, ott tudott maradni mögöttem. Második hosszú emelkedő, még mindig maradt mögöttem, majd következett a második technikás DH szakasz a nagy ugratóval! Meghoztam a döntést, most be kell adnom! Nagyon koncentrált voltam, tökéletesen sikerült. Kicsit elnyúltam lefelé Lakattól.
Első kör, harmadik, a legmeredekebb, leghosszabb mászás következett. Kis előnnyel kezdtem, de kb. az emelkedő közepéig felzárkózott mögém Lakat. Egyszer-kétszer éreztem, hogy gond nélkül meg tudna előzni, kicsit raktam is elé a bicajt, de nem erőszakosan, ha valóban menni akart volna, engedtem volna. Közben folyamatosan értük utol az előttünk induló Master1 és Master2 versenyzőket, és nagyon észnél kellett lenni, hogy be ne ragadjunk. De szépen engedtek a sporik. Jött a mászás legmeredekebb és legtechnikásabb felső szakasza, és Lakat picit behibázott, megtorpant a nagy gyökereken. Én kitekertem. A legtechnikásabb DH szakaszon hiba nélkül lecsúszkáltam, a kör végére utolértem Specziár Viktort, aki M2-es lévén egy perccel indult előttünk. Woww, nem is haladok rosszul!
A második kör első mászása már egyedül, de még látom magam mögött Lakatot. Az első technikás szakasz alján Bíró Ádám, a giga-szpíker osztja az észt, rockzene bömböl, pont jó a ritmusa az ördögien meredek mászáshoz. Sokáig hallom Ádám hangját és hallom, mikor odaér Lakat és őt osztja. Jó az előnyöm!
A második körben is beadtam a nagy ugratót,
de kicsit csőrös lett, úgy látszik csökken a koncentráció!
Továbbra is folyamatosan zárkózom fel az M2-es és M1-es sporikra is, Káldi Tomit, Klein Tomit, Dervát, Gubancsik Petit (ZKSE) érem utol. Baromira haladt a canga – de baromira fájt is. Bántott a meleg, nagyon magas volt a pulzusom, égtek a lábaim.
A harmadik körben alig vártam, hogy Ádámhoz érjek és halljam a marhaságait – de legfőképpen, hogy mögöttem mikor ér oda Lakat. Megnyugvásomra hatalmasra nőtt az előnyöm. Az utolsó kör második mászáson már az M2 harmadik pozíción tekerő ózdi mézkirályt, Pityikuszt is beértem, illetve nagy csodálkozásomra az M1-es Frölich Tomit is (Ózdi KE), pedig ő 3 perccel indult előttem! A biztonság mellett döntöttem, kihagytam a nagy ugratót. Tomi is követett a chicken-way-en.
Az utolsó hosszú mászáson elfogott a teljes nyugalom, a csííí, tökéletes #kettősNorma érzésem volt. Ha követed az edzéseimet a Straván, akkor tudod, hogy sokszor megyek országútival az Istenhegyin, a Kékgolyó utcától fel a Normafáig. Visszagurulok és újra. És esetleg harmadszor is, ha még maradt erő – és idő.
A #kettősNorma alázatra és fájdalomtűrésre tanított!
Tudom, hogy melyik az a fokozat, amivel még fel bírok billegni, akkor is azon a fokozaton megyek, ha nagyon fáj. Leszegem a fejem, nem nézek felfelé, szemem a Garminon és csak a légzésre figyelek. És fáj. De leszarom. Alázatosan tűröm, míg fel nem érek. (18 perces mászás. Jó esetben.) Szóval most is pont ez az érzés kerített hatalmába. De mivel már rég a barátom lett a fájdalom és az alázat, tudtam, hogy vége lesz hamarosan és tudtam, hogy kibírom.
A dobogón Lakatos Peti és Bőhm Lajos (mindketten Focus Team Hungary)Imádtam a szurkolást! Annyian szurkoltatok a pálya minden pontján, zengett a Hajrá Kefe! Ugyanolyan szuper érzés, mint mikor sugárzó arccal megölel a gyermeked – vagy mikor 10 percen belül megtalálod a lakásban az elveszett olvasószemüveged.
Egy kis matek: Master2-ben is dobogón végeztem volna, kb. közel Medgyes Gábor (KTM Team Hungary) köridejeit hoztam. (Gyorsabb voltam a három körön, mint Megyó a 2., 3. és 4. körében.) Átlag/max pulzus: 172/183 – nekem ez rém magas, nem hinném, hogy jó ez nekem 50 körül. De képtelen vagyok fél gázzal versenyezni… Parádés munkát végzett Sanya és a Superior SE, óriási respekt a kiváló versenyrendezésért!
#jóérzések – ahogy Pelikán Jani (Pannon Cycling Team) mondaná – én is a 2020-as Turul kupára készülök. :)
Imádom a pro fotósainkat: Kaiser Erika (Kaiser Erika Photography), Bak Feri (Firga bácsi) és Kocsis Zoltán (Bringasport). Nagyon szépen köszönöm Nektek!
eBike.hu XCO Országos Bajnokság eredmények (pdf): 
2019_ebike_xco.pdf (103KB)