XIX. Bükk Maraton 2019
Szépen elkaptam a fonalat!
Két hete XCO Master3 Magyar Bajnok, most meg Bükk Maraton rövidtáv abszolút első hely! Valójában ez a legelső Top Maraton futam abszolút elsőm – de figyelj, az egész pályafutásom során! Még jó, hogy nem kellett hozzá megvárni a Master4-et… :)
Elég síkideg voltam előtte, mert szépen puccra tettem a cangát, majd szombaton elmentem Felsőtárkányba a szokásos rövid pályabejárásra és kapaszkodj meg: felfelé is, meg lefelé is tényleg csak 12-vel mentem és mégis tiszta sár lett(em) a végére! Miféle nyár ez?!!! Mindenesetre vasárnap reggel azzal kezdtem a versenyre hangolódást, hogy a Kelly’s sátorban vettem egy első sárvédőt.
Impresszív volt körbenézni: 332 spori sorakozott fel mellettem-mögöttem!Mikor megláttam a tesómat a Bianchija nyergében – idetekertek a barátjával nekem szurkolni! – azonnal megnyugodtam, mert mikor eljön a versenyemre, általában nyerek. Már csak annyi dolgom maradt, hogy betoljam a szokásos patikát melegítés előtt. EthicSport FL100 SPORT, illetve fél órával a rajt előtt egy EthicSport PRE GARA DYNAMIC. (Nem reklám, ugyanúgy megveszem Lengyel Lacitól, mint bárki más.) Ezzel gyakorlatilag serkentőt vettem be, de nyugtatóval, ugyanis reggel meg vérnyomáscsökkentő tablettával kezdem a napot – amit viszont két méregerős feketével vettem be. Szerintem a szívem már azt sem tudja reggelente, hogy merrefelé induljon. Hát teljesen meg vagyok zavarodva…
A rajt után azonnal felrúgtam a bicajt „lassúrajt” Setike romjára, amely baráti 36-os átlaggal húzott fel bennünket az enyhén emelkedő dózeren. Közben olyanokat kojtolt a kipufogó, hogy azt hittem, menten meg kell törölnöm a szemüveget.
900 méter után végre kiállt Setike és megkezdődött az érdemi rész. Várhidi Zoli és Méhész Tomi (mindketten Merida Maraton Team-CST) álltak előre és csodálatos tempót húztak, éppen megfelelő volt. Ám később a nemzetközi helyzet fokozódott, szóval a biztonság kedvéért átálltam inkább közvetlenül Zolikára. Mondtam is neki, hogy nyugi van, teljesen jó ez így, ahogy van, eszébe se jusson rángatni a sort!
„lassúrajt” Setike romja nyújtja a sort, mint a tésztátAz első 13 km hosszú felfelét megtöri két rövidebb enyhe lejtő, ott gondolkodás nélkül előre álltam, kicsit megrántottam és elégedetten nézegettem utána hátrafelé: nagyon szépen rostálunk! :)
Az emelkedő utolsó harmadában – ahol kezd kicsit meredekebb lenni, majd a vége a legmeredekebb, szóval ott szépen meglódult a fiatal Pataki Barnabás (PCCC) és mi hagytuk is elnyúlni. Négyen maradtunk, Várhidi Zolika, Szegedi Gabi (Team Heavy Pedál – Szeged) és meglepetésemre ott tudott maradni Demeter Zoli is (Superior MTB Team) velünk. Mi négyen együtt gyűrtük a nagy meredeket.
Egy dolog tűnt fel nekem, de nagyon. Zolika ment elöl és már javában kerülgettük a középtáv végét és hiába mondta újra és újra, hogy „- Jobb!”, vagy „- Bal!” – senki sem mozdult! Nem viccelek, ilyet még nem tapasztaltam versenyen, szinte senki, de senki nem segített, maradt mindenki azon a nyomon, ahol volt, ha jó volt, ha nem volt jó a nyom. A sokadik után meg is jegyeztem: „- Te Zolika, ezek lehet azért nem értik, mert mindannyian külföldiek!” Persze annak elég kicsi az esélye, hogy a középtáv végén kb. 50-60 külföldi ember tekerjen. Inkább arról lehet szó, tapasztalatlanok, első bálozók, még nem tudják. Mondtam is Zolikának, hogy mint a matekórán: – Ne azt mondd, hogy „- Bal!”, hanem hogy „- Balról jövök!”, vagy ha igazán precíz szeretnél lenni, akkor meg:
– Most én, Várhidi Zoltán, kétgyermekes apuka, balról meg foglak előzni. Ha megértetted, tedd fel azt a kezed, amerről szerinted most el fogok menni melletted… :)
Végre felértünk a pálya tetejére (még csak 13 km-nél járunk) és továbbra is együtt maradtunk négyen, Barnabás valahol előttünk. Szuper élvezetes lejtőzés, lőttük szépen, parádésokat csúsztattunk a dózeres kanyarokban. Néhány km után egy hosszabb egyenesben megláttuk magunk előtt Barnabás sziluettjét.
– Lefelé utolérjük a kicsit!!! – ragyogtam a többieknek.
– Ühüm! – nyugtázta Szegedi Gabi.
Ez volt az a pillanat, mikor felsejlett bennem, hogy akár az abszolút első helyért is mehetek! Ahogy Barnabás elnyúlt és nem láttuk, egyáltalán nem érdekelt az abszolút. Hogy most második, vagy ötödik vagyok abszolútban, egyáltalán nem érdekel. Viszont így azonnal beindult a matek, mert tökéletesen biztos voltam benne, lefelé tényleg megesszük a kicsit.
Balra mögöttem kékben Pataki BarnabásBrutál keményen gyorsítottunk ki, szinte sprinteltünk. De csak mi ketten! A többiek valahogy talán nem jól vették a kanyart, vagy nem vették elég komolyan a kigyorsítást, de a lényeg, ketten elléptünk! A kicsi előre állt és kiváló tempót hajtott az enyhe felfelén én meg pont kibírtam mögötte. Hátra-hátranéztem és a többiek nem tudtak közeledni!
Ahogy egy kis lejtő jött, előre álltam és én húztam, amúgy szép mívesen. Fokozatosan távolodtak a többiek. A felfelékben előre engedtem a kicsit. Lefelé én húztam. Biztos voltam benne, hogy hazaérünk! Na, akkor komponáljuk meg a végét!
Hamarosan megkezdtem a lószokat. Nem viccelek, szép kövér 55-60 km/h-s gyorsítások, befeküdve, nyélen. De a kicsi kibírta, nem szakadt ki teljesen, valahogy csak-csak vissza tudott érni rám. A harmadik után megjuhászodtam, legyen akkor sprint a végén! Szépen annak rendje, s módja szerint tempóztunk hazafelé, ő is tökéletesen tisztában volt a helyzettel, valószínűleg ő is épp komponált fejben. Az utolsó 7.3 km-re éppen 45-ös átlagom lett (KOM a Straván), szóval nem unatkoztuk halálra magunkat. Ám egy szót sem szóltunk egymáshoz.
Közvetlenül a rajtterületre fordulás előtt szépet gyorsított, de nem esett nehezemre lekövetni. Mindenesetre ő fordult elsőnek a célegyenes előtti kifelére. A tervem az volt, hogy vagy így, vagy úgy, de a legutolsó kanyarban ellentmondást nem tűrve beesek neki, majd végigsprintelem a célegyenest. De már nem volt szükség rá: Barnabás alatt egyszer csak elkezdett recsegni-ropogni a váltó, a kicsi bánatosan bámult lefelé a hajtásra én pedig lekerültem és hazagurultam. Utólag kiderült, a váltótartó papucsa görbült el és nem váltott pontosan a váltója.
Ez a párharc is megerősíti bennem a tapasztalatomat: a top tehetséges srácokkal (a leges-legtehetségesebb fiatalokról beszélek) kb. U17-es korosztályig bírjuk a tempót, mire U19-esek lesznek, már lekerülnek bennünket. Akárcsak Vas Balázst, akinek közvetlen közelről figyeltem a pályafutását, a most 16 éves Pataki Barnabást is nagyon tehetséges srácnak tartom (ő is korosztályos XCO Magyar Bajnok lett velem együtt az idén) és kívánom neki, hogy legyen kitartása végig belerakni a melót, akár a legmagasabb szintig!
Szuper kis rendezvény volt ez a Bükk Maraton, nekem kimondottan tetszik ez a lendületes pálya, közel 26-os lett az átlagom a 36 km-re, 750 m szinttel. Nagy Ádám és csapata pontosan tudja, hogy kell egy ilyet összerakni és szerintem sokkal jobb lett, mint pl. az idei Duna Maraton…
A dobogón Boros Gyula és Bencz Zoli, gratulálok srácok!Köszönöm a fotókat: Bakó Judit (CrossKovácsi), Ódor Janka felesége, Anikó, Juhász Zsolti, Vígh Attila és Takács Zoli. Nagyon szépen köszönöm Nektek!
XIX. Bükk Maraton 2019 eredmények (xlsx): 
2019_bukkmaraton_eredmeny.xlsx (56KB)