A hetedik Crosskovácsi győzelem története
Semmi extra, minden tökéletesen ment. Semmi galiba, semmi technikai probléma, tökéletes bemelegítés, rajthelyezkedés, rajt, semmi esés – csak giga nagy csúszások a kedvenc kanyarokban. Akkor meg miről fogok írni?!
A fullyról, a tesómról, az Ebike-osokról, meg a szurkolásról.
A Balaton Maratoni fiaskó után nagyon vágytam újra egy „sima” győzelemre, így nagy vehemenciával készültem a meccsre. Háromszor is voltam pályabejáráson az utolsó két héten, az egyiken a legnagyobb Master3-as ellenfelemmel, Ódor Jankával, hogy mindketten érezzük a törődést. Janka igen sokat fejlődött a mászásokban, egyáltalán nem lett olyan érzésem, hogy hátradőlhetek, mert a nyomomba se ér. Ehelyett a felfeléken végig ott szuszogott a nyakamban, a frászt hozta rám: előre tudtam, hogy megint fájni fog ez a verseny.
A verseny reggelén kitaláltuk a tesómmal, hogy bemelegítésként Adorján Bencével megyünk egy felvezető kört, és mivel a tesóm is hozta a Cannondale bike-ját Debrecenből, adta magát a lehetőség:
életünkben először tekerjünk együtt terepen!
A tesóm 4 éve bringázik országúton, ezalatt a néhány év alatt eljutott oda, hogy simán (és aktívan) kibír velünk akár 40 feletti átlagot is 80-100 km-re is! Ez szerintem, nem hogy nem semmi, hanem beszarás kemény, óriási fejlődés – és nyugodtan megpisiltethetnéd Tamást, tűzbe tenném érte a kezed! Ez színtiszta meló – mondjuk szerencséje (illetve szerencsénk) van, hogy a sör nem számít doppingnak.
Azért persze nagy csodák nincsenek, amíg mi Bencével beszélgetősen haladtunk felfelé a kis körön, a meredekebb részeken, kínosan ügyelve rá, hogy 150 alatt tartsuk a pulzusunkat, addig a tesóm szinte versenyterhelésen követett bennünket 175-ös pulzuson, nagyokat fújtatott, égette a zsírt, mint atom! De kitekerte a legmeredekebbet is. Persze nincs mese, azért nagyon más palacsinta a hegy és a monti, mint a sík országúti.
Jól kaptam el a rajtot, de már a felvezető körben éreztem, hogy a mai nap nem leszek az abszolút élbolyban, sorra kaptak le a fiatalok, a CUBE Csömör trió, élén a szuper tehetséges és szerény Takács-Valent Márkkal, majd Várhidi Zolika (Merida Team), Adorján Bence, meg Böjte Csongor (BTSE). Még Specziár Viktor is megelőzött felfelé, de ő már egyáltalán nem annyira fiatal, úgyhogy őt vissza is előztem hamarosan. Szépen megtaláltam a pozícióm, talán Salga Ákossal (TREK SE) viaskodtunk a legtöbbet, ami azért érdekesség, mert Ákos egy kőkorszaki 26-os alu TREK-kel versenyez, ami korántsem mondható ideálisnak. Értelemszerűen a lefeléken azért szépen be tudtam büntetni, a 29-es Specialized Epic fully-m sokkal jobban haladt lefelé, mint a 26-os, pedig nem megy rosszul Ákos.
Ha már itt tartunk: Azt hiszem egyszer s mindenkorra váltottam fully-ra. Annyival több kontrolt ad a lefeléken, még dropper nélkül is, hogy az egy csoda. Nem lettem számottevően gyorsabb lefelé – de elképesztően jobb lett a kontrol, a stabilitás, sokkal szárazabb és magabiztosabb érzés! :) A legnagyobb félelmem, hogy felfelé rugdosva meg a plusz rugózás felemészti az energiát, de ez sem történik meg, mert a RockShox Brain rendszer gondoskodik róla, hogy ne rugózzon hátul se, akár még kiállva tekerésnél sem. Viszont a köves talajt mégis végigköveti, elpattogás nélkül gurulok felfelé a kisebb-nagyobb köveken, sziklákon. Az utolsó félelmem a súly volt. Ez a canga kevesebb, mint 1 kg-mal lett nehezebb, mint az előző hardtail – Epic : 10.3 kg. vs. Stumpjumper HT 9.6 kg. – ezt a 60 dekát most összességében szívesen feláldozom az összcsomagért. Szóval jó lett, na!
Ez bizony hét.Vissza a versenyre: a hírhedt hátsó hosszú egyenes lejtő után (ahol mellesleg az egy km hosszú fehér aprózúzalékos szakaszra pont 60-as átlagom volt 64.1 km/h max mellett), megkezdődött a hosszú Nagy-Kopasz mászás. Egyszer csak Feldhoffer Szebi (APPsolute, Apple szervíz nagyfőnök) ért utol egy Ebike nyergében. Meglepetésemre nem előzött meg, hanem fegyelmezetten mögöttem maradt, nem zavart, csak a halk zümmögést hallottam, ahogy rá-, rásegít a motor. (Meg tudott volna előzni, ha akar, de épp spórolt az akkuval, hogy végig kibírja a masina.) Várjunk csak, az hogy nem zavart, az nem ilyen egyszerű, kellett néhány perc, hogy eldöntsem, zavar-e, hogy közvetlenül mögöttem jön egy Ebike-kal, Szebi meg közben kedélyesen beszélget egy másik Ebike-os sporival, mégpedig annak hatalmas bukásáról. Nem tudom, ki volt a másik figura, de figyelj papa:
akkorát esett, hogy még a beszélgetésnél sem volt képben!
Teljesen kiesett neki vagy 10 perc: ahogy fejreállt egy nagyobb sziklán, majd ott álltak felette a sebészek és utána szájból szájba lélegeztették félpucér ápolónők, Unicummal is itatták (mert az gyógyszer, ugye, rajta is van a vörös kereszt) meg minden. Szóval teljesen nem volt képben a gyerek, de nem viccelek, a fülem hallatára négyszer(!) meséltette el Szebivel, hogy mi történt, annyira kakukk volt! Közben felértünk a Nagy-Kopaszra, és nem túlzás, majd kiköptem a tüdőmet. De végre megkezdődött a lankás rész, a lejtőzés és ott már otthagytam az E-bike-okat. Szebi a célban mesélte később, hogy utána még kétszer kellett elmesélni mindent a kótyagosnak, úgyhogy összesen hatszor…
A pálya legmagasabb pontja után lefelé Czenki Tamással (ZKSE) verettük és olyan mívesen haladtunk, hogy szépen lassan utolértük Szegedi Gabit (Team Heavy Pedál – Szeged) is, ő úgy láttam, nem is tudott beállni nekünk. A célig már csak egy őrült száguldás következett és élveztem a fully-kontrolt, nem dobált össze-vissza a bicaj, ahogy régen a merev szokott.
A Siller gyerekek elég izgatottak, hogy jól sikerül-e az eredményhirdetés.Adri, Szaffi és a tesóm mellett egy csomó barátunk is kijött szurkolni nekem: Liviék is, Sillerék is, és Csupiék, olyanok voltunk, mint egy nagy kommuna. Gondolkodtunk is rajta, hogy át kellene venni a hatalmat Nagykovácsiban, olyan pompás hely! Ez a verseny meg egyszerűen pazar, hibátlan pályakijelölés, rajtoltatás, frissítés, álomszerű környezet. Mátyus Attiláék versenye kimondhatjuk, azt hiszem: etalon Magyarországon! Nagyon köszönjük a kiváló munkát!
Gratulálok Ódor Jankának (Kiválók SE) és Belme Lajosnak (Seven Hills MTB SC)!
Fotók: Laki Adrienn (interior design), Pozsonyi Léna, Németh Patrik és Fésüs Tamás nagyon szépen köszönöm Nektek!
Crosskovácsi Maraton 2020 eredmények (pdf): 
2020_crosskovacsi.pdf (521KB)