Blog - Oldal 3 a 3-ből - Fésüs László fotói és blogja

Crosskovácsi maraton, 2015 június

Ezt a képet erre az alkalomra tartogattam, mert most jött el az aktualitása. Nézd meg ezt a dagadt zsírosbödönt – így néztem ki a 2011-es Crosskovácsi maratonon, az volt a legelső, „nagy visszatérő” versenyem 10 év kihagyás után. Pont 10 kilóval voltam nehezebb, mint most, ez már az erősen észrevehető kategória…

Persze gyalázatosan mentem 2011-ben, Master2 középmezőnyben, vagy annál is hátrébb végeztem. Sok olyan barátom is megelőzött akkor, akikre azt hittem, még edzés nélkül is meg tudom verni őket, pusztán emlékezetből. Hát nagyon nem, totál kifingtam a versenyen és úgy lelassultam, hogy még a lányok is sorra oktattak! Ha megnézed a bicajt, ez még a régi KTM Team Edition, amivel háromszor voltam Master1 XCO Magyar Bajnok (1999-2001), akkor szuper bicaj volt, de ma már görgőzni se szívesen ülök fel rá. Mai szemmel borzalmas beállításokkal használtam: hosszú, 0 fokos stucni nagyon alacsonyra szerelve, szűk kormány kormányszarvakkal, még középső újjal húzutt fékek, vékony semi-slick gumik és még sorolhatnám.
Read more

Specialized Szilvásvárad maraton

Életem eddigi talán legélvezetesebb versenye volt a 2015-ös Specialized Szilvás maraton. Tökéletesen uraltam a pulzusom és elég erős voltam ahhoz, hogy ne full 100%-on, csak mondjuk 98%-on versenyezzek, így is tudtam tartani a tempót a „célcsoporttal”. Olyan érdekes, hogy a hegyikerékpár versenyek eddig számomra mindig ugyanazt a kaptafát jelentették: az elején eldurrantok a versenyt vezető élcsoporttal, megyek velük nyélen ameddig csak bírok, majd leszakadok, folyamatosan érnek fel rám versenyzők, és végül hazaérek valamelyik grupettóval. Mindezt végig nagyon magas pulzuson, túlélő üzemmódban. Ám ez most más volt.

Most is elmentem a legelejével és borzasztóan koncentráltam a pulzusomra. Szuper ézés volt, hogy bírom a tempót felfelé a csömöri utánpótlás válogatott fiatalokkal, meg Hattyár Danival, aki egyébként elit kategóriában versenyez az XCO Magyar Kupákon. Hogy mennyire volt kontrollált: a levegővételem felfelé menet a zihálás és a viszonylag nyugodt lélegzés között ingadozott, arra is figyeltem, hogy feleslegesen ne ziháljak. Mellettem tekert Kőszegi Krisztián (Master1) akivel nagyon jól ismerjük egymást, teljesen hasonló erőben vagyunk, versenyről versenyre általában egymás mellett menetelünk és az adott nap dönti el, ki van épp kicsit jobb formában. Szóval Krisz viszont nagyon-nagyon zihált mellettem és ebből éreztem, hogy ő valamikor el fogja engedni ezt a vonatot… Annyira vigyáztam a légzésemre, hogy nem is szóltam hozzá, csak kinyúltam balra és megérintettem a karját üdvözlésképpen – beszélni nem akartam. Ő rámnézett és mondott valamit egy elgyötört grimasz mellett, talán hogy: Szia Kefe!
Read more

Kisebb technikai bénázás Felsőtárkányon

Mindenki nyugodjon le a pi…ba, Vikor ma nem reggelizett semmi különlegeset!

Nagyon kíváncsi voltam rá, milyen formában lesz Specziár Viktor: megint „agyonver” bennünket, vagy pedig versenyzünk egy jót a mindenki által megszokott tempóban. Az utóbbi történt, ezzel ezt a „Viktor reggelije” témát le is veszem a napirendről – de ne rohanjunk ennyire előre, ez a sport ugye nem a lóverseny.

Felsőtárkányban, az idei 3. XCO Magyar Kupa futamon (amely UCI C2 minősítést is kapott az idén), a startnál rákérdeztem Viktorra, hogy mi volt ez szokatlanul erős menet az előző XCO futamon Várgesztesen. Azt felelte, hogy amikor van ideje edzeni, akkor sokkal jobban tud menni, mikor nincs, akkor kevésbé jól. Én még nem tapasztaltam meg ezt az érzést, sosem volt még olyan feeling-em, hogy azért mentem jobban egy adott versenyen, mert többet edzettem az előző egy, vagy két hétben. Nem, nekem egy-egy XCO sikerhez sok-sok hét jól sikerült edzés kell és gondos előkészítés fejben: begyakorolni a pályát, összerakni a kanyarokat, ritmusváltásokat, előre eltervezni az áttételeket, hogy ne kelljen improvizálni futam közben. Szóval konkértabban: én úgy érzem, hogy nekem az utolsó heti edzés már nem oszt nem szoroz. Ha egy métert sem tekernék egész héten, akkor sem mennék lassabban hétvégén. Ez persze szubjektív, csak érzés, ezt azért nem próbálom ki tétmeccs előtt.
Read more

Várgesztes, XCO Magyar Kupa futam

Valami nem stimmel Specziár Viktor körül. Teljesen hasonló érzésem van, mint az etyeki CX futamon, írtam is erről akkor. Két héttel ezelőtt hasonló karakterű XCO pályán szépen elvertem Viktort, minden köröm gyorsabb volt, mint az övé. Azóta eltelt 13 nap és immár rakéta sebességgel ment el mellettem és tartotta is a szuperszónikus tempót az egész versenyen… Két hét alatt ilyen szépen meg lehet erősödni? Én természetesen edzettem közben a megszokott módon, nem lassultam, sőt. Nem esik nehezemre érdekes új, vagy régi szegmenseket találni a Straván ahol jó eséllyel KOM-okat tudok menni. Póbálok kicsit hosszabbakat tekerni, mert tiszta sor, hogy ezt kell tennem. Egyszóval edzésben vagyok.

Másrészt az igazi összahasonlítási alap mindig azok a versenyzők, akikkel többé-kevésbé egy szinten haladunk hétről-hétre: Vas Petivel és Pityikusszal ugye jókat szoktunk meccselni, illetve a Master1-es arcok: SpecGabesz és Krisz. A mostani várgesztesi futam szinte lekoppintotta az előző salgótarjáni futamot erőnlét szempontjából. Mondjuk úgy, hogy mi így öten körülbelül hasonló erőt képviselünk és ez nem is nagyon változik meg egy-két hét alatt.
Read more

Szuper XCO MK szezonkezdés Salgótarjánban

Mindig nehéz megsaccolni az aktuális évad első XCO Magyar Kupa futama előtt, hogy a téli/tavaszi felkészülés mire elég, odaférek-e majd a dobogóra, vagy nem. A Strava azért elég jó támpontot ad: egyrészt a régi szakaszokat újrafutva rögtön látszik, hogy tavaly hasonló időszakhoz képest mennyire vagyok felpörögve, másrészt könnyű azonnali összehasonlítást kapni a többi sporival. Bíztató jel volt, hogy március-áprilisban csináltam vagy 9-9 KOM-ot vegyesen sprinteken és hegyen, ezzel azért már el lehet indulni.

A fentiek alapján most harmadik helyet tippeltem magamnak a futam előtt, úgy gondoltam, hogy Pityikusz és Vas Peti minden bizonnyal odavernek majd. Megdöbbenve vettem észre Speciális Viktort benevezve, nem láttam XCO versenyen már vagy 16 éve, hát ezt meg hogy találta ki?! Gondolom levágta, hogy a CycloCross versenyeken ugye megjelent az XCO Master2 „krémje”, ő meg többször is odafért közénk a dobogóra – szóval azt gondolta, hogy majd XCO-n is így lesz. Tulajdonképpen nem is tévedett…
Read more

Kalandozás az országúti versenyek világába

Felkészülési időszak révén kora tavasszal mindig a versenynaptárakat böngészem, hogy megfelelő versenyeket keressek. Nekem kulcsfontosságú, hogy minél több versenyen induljak, ez tud a legjobban felpörgetni az első fontosabb XCO Magyar Kupa futamra.
Ezúttal nem találtam XCO-t, vagy maratont erre a hétvégére, így elhatároztam, hogy meglövöm a debreceni Balla Viktor emlékversenyt. Nem indultam országúton vagy 16 éve, kíváncsi voltam, hogy a jelenlegi formámban hogyan muzsikálnék az aszfalton. Azért támpontot adott, hogy a verseny tavalyi M2 győztesét, Erdős Lacit (KÖRÖS-Bike) elég alaposan, vagy 7 perccel megrajzoltam az előző hétvégi tarcali XCO versenyen. Persze ő ízzig-vérig országútis, semmi tapasztalata nincs XCO-ban, szóval az eredmény semmiképpen sem mutatott valós erőkülönbséget. Mindenesetre támpontnak jó volt, megígértem neki Tarcalon, hogy Debrecenben találkozunk és őt fogom lesni, követni, hogy mit csinál, mert ehhez meg én nem értek.
Read more

Kőfejtő Cross Tarcalon, XCO szezonnyitó

Végre itt van a nyakunkon a 2015-ös versenyidőszak! Nem jelentkeztem az etyeki CX latyakozás óta, mivel nem történtek velem érdekes dolgok. Semmi különös, edzettem szépen, ellentétben az eddigi évekkel, mikor ki sem dugtam az orrom bicajjal a fagyos télbe. Borzalmasan fázós vagyok és kivétel nélkül minden edzésen szétfagytam – mindig hazafelé, lefele a hegyről. Az edzés nagyobb részében semmi baj, teljesen élvezhető a dolog felfelé, de visszafelé mindig baromira fáj a hidegben a jobb kulcscsontom, ami el volt törve egy motorbaleset miatt, nagyon érzékeny lett a hidegre. Mindig arról álmodozom, hogy ellentétben a DH-s arcokkal, akik felfelé mennek a fogassal, nekem az lenne ideális, ha az edzést Normafánál fejezhetném be és oda értemjönne valaki és lehozna autóval… Hogy megfordult a trend! Régen a lefeléket imádtam és utáltam felfelé mászni, most épp fordítva van. (Télen.)
Read more

Etyek SuperCross és Kőbányai KarcsiCross

Kicsit rendhagyó módon nem a versenybeszámolóra szeretnék koncentrálni ebben a szösszenetben, hanem sokkal inkább a fantasztikus szurkolásra, amiben részem volt Etyeken. Őszintén szólva már leszálló ágban van a formám a nyárihoz viszonyítva és igen gyengén mentem az utolsó SuperCross futamon. Viszont a szurkolóim fenomenálisak voltak. Még a tévébe is bekerültek!

A második körtől kezdve nagyon komolyan viaskodtam magammal: a testem végig könyörgött, hogy álljunk már meg végre, kinek hiányzik ez a rohadt hideg, folyamatos sár és mocsok az arcomba, ám bárhányszor elhaladtam a szurkolótábor előtt, a szívem Tovább!-ot parancsolt. Hatodik helyen végeztem, ebben az évben ez számomra „indultak még kategória” volt. (Tényleg jól sikerült 2014, alig volt néhány versenyem, ahol leszorultam a dobogóról.)

Kecskeméti SuperCross, plusz egy kis statisztika

Végre vége a gumimizériámnak, beállítottam a működő tubeless felni- és gumi párost. Ahogy az előző Tudományos Tubeless Értekezésben (TTÉ) megírtam, a dedikált tubeless felni megoldja a CX szellentési problémákat. A versenyen is tökéletesen működött a Schwalbe Rocket Ron – Kenda Small Block Eight Pro páros kb. 2.5 báron. Más komolyabb technikai probléma sem adódott, ami hátráltasson Kecskeméten, az év utolsó SuperCross futamán, mégis vállalhatatlan teljesítményt nyújtottam: hatodik helyen gurultam a célba. Kuka.

Mostmár ahhoz is komolyabb csoda kellene, hogy harmadik helyen végezzek a Supercross összetettben. Nem pont így képzeltem, de rá kellett jönnöm, hogy ez sem olyan egyszerű sport, mint ahogy kinéz.
Read more

SuperCross CX ötödik futam, teljes csőd

Kovács Balu (Footstrong) lassan többet asszisztál nekem verseny közben, mint a saját footstrongos csapattársainak… Balassagyarmaton is kétszer futottam be a technikai zónába egy-egy kerékcserére, ki is kiáltottam neki az azt követő körben: – Ezt nézd, most nem megyek ki szervizelni!
A tréfát félretéve végtelenül rosszul sikerült az ötödik futam, 11. helyen végeztem. Főleg a lányokkal meccseltem és a végén nem is sikerült Dósa Eszti előtt beérnem. Klein „Kelta” Tomi és Vas „oroszlán” Peti is úgy mentek el mellettem, mint az év eleji első versenyeken, ahol még csak kerestem a formámat, de nem találtam. Elképesztően motiválatlanul versenyeztem – valójában nem is volt ez versenyzés, csak annak imitálása. Hideg is volt, kb. 3 fok amit már eleve utálok és valószinüleg túl is öltöztem magam a versenyre.
Télikabátban (plusz sapka-sál-kesztyű) és kiscsizmában versenyeztem.
Read more

SuperCross CX negyedik futam, defekt, ezúttal Salgótarjánban

Úgy tűnik, a defekt-kálváriám még nem ért véget. Veszprémben is és Salgótarjánban is látszólag ugyanolyan defektet szenvedtem a versenyen. Mindkétszer új, piros, habkönnyű latex belső volt a Schwalbe Rocket Ron hátsóban és egyik defektnél sem ütöttem fel. Legalábbis nem látványosan, nem hibáztam, nem is éreztem semmilyen felütést. Mégis elfüstöltek a belsők. A latex belső nálam nem kap több esélyt.
Most épp Kenda Small Block Eight kűlsőt próbálgatok tubeless módon. Ha kicsi a nyomás benne (2.5 bar alatt), akkor bármikor ki tudom szisszenteni belőle a levegőt pl. füvön, egy élesebb, lendületesebb kanyarban. Szóval nekem több kell mint 2.5 bar, mondjuk inkább 2.7-2.8

Ezúttal semmit sem bíztam a véletlenre, vittem a 29”-es bicajt is tartaléknak. Plusz tartalék CX kerekek a depóban. Sajnos már elég hűvös van így november derekán, olyan 6 fok lehetett vasárnap. A pálya része volt két baromi hosszú és nagyon rossz minőségű murvás egyenes, előre borítékolható volt, hogy sok defekt lesz aznap. (Az én defektem persze nem ott történt.) Mindenki egy kicsit keményebbre fújta a gumikat a szokásosnál. De sokaknak ez sem segített. Pl. Zergének már az első kör első hosszú egyenes végén elszisszent a gumija, nagyon messze a technikai zónától, megértem, hogy nem futott tovább.
Read more

SuperCross CX harmadik futam, pedáltörés és defekt

Hihetetlen, hogy mennyit szopok a CycloCross gummancsokkal összehasonlítva a bike pacskerekkel. A 29”-es S-Works cangán már két éve áttértem a tubeless rendszerre és tökéletesen működik a dolog (bár az idén fel kellett adnom egy maraton futamot, de ez statisztikailag még belefér). A CycloCross bicajjal viszont defekt defekt hátán, szinte minden második edzésen bezsebelek egyet, időnként kettőt is. Sok-sok utánaolvasás (leginkább cxmagazine.com cikkei) után megértettem, miért olyan fontos az alacsony guminyomás CX-en – ami viszont belsős kerekeknél a felütéses defektek melegágya. Röviden: minél alacsonyabb a guminyomás, annál jobban tapad a gumi a sodrós, vagy füves kanyarokban, illetve annál komfortosabb az egész (nem ráz olyan borzasztóan, ami miatt pl. nem tudtam második lenni Kazincbarcikán). Viszont minél alacsonyabb a guminyomás, annál nagyobb az esélye a felütésnek ha belső is van benne. A megoldás: a nagyon macerás szingó, vagy belső nélküli gumi. A tubeless rendszer tökéletesen működik az MTB-n, ám még mindig nem teljesen elterjedt CX-en, bár sokan próbálgatják, kísérleteznek vele. Én is, de szinte minden második edzésen beszerzek egy defektet, legutóbb kettőt is. Haza is kellett szólnom Leónak, hogy jöjjenek értem, mert nem akarnék hazaszaladni Normafától karbontalpú bicajcipőben…
Read more

SuperCross CX második futam, Ózd Kupa

Október utolsó vasárnapja hűvösebb, de még mindig viszonylag barátságos időt hozott az EdDecor Ózd Kupára, a 8-9 fok számomra még elfogadható hőmérséklet versenyzésre. Óriás dilemmában voltam a verseny előtt, mivel pénteken átalakítottam az első kereket tubeless-re és még nem tudtam, hogy működni fog-e, vagy rakjak bele inkább belsőt a biztonság kedvéért. A futam előtt kanyarodtam néhány keményet a salakpályán, hogy lássam, le tudom-e fordítani a gumit a felniről. Nem tudtam, de mikor megnéztem a kanyarkodás után, rögtön be is paráztam, mert mintha fehér színű cseppek jelentek volna meg a gumi és a felni találkozásánál és ugye a defektgátló (Stan’s NoTubes) lötyi pont ugyanilyen fehér. De nem éreztem, hogy csökkent volna a guminyomás, szóval inkább vállaltam a rizikót és hagytam az egészet ahogy van.
Read more

SuperCross CX első futam, Kazincbarcika

Fantasztikus idő segítette a felkészülést életem első igazi CycloCross futamára – úgy értem, amit valódi CX bringával tekertem. Nagyjából 3 hetem volt megszokni a Cube Cross Race Pro masinát, amit használtan vettem erre a szezonra. Nem volt nehéz észrevenni, hogy mennyivel gyorsabban lehet vele haladni betonon, mint MTB-vel, Gazdagrét – Sasad környékén rögtön le is vadásztam annyi KOM-ot, amennyit csak tudtam. Köztük olyanokat is, mint a Rétköz utca („Race the Bus”), Beregszász út és a Németvölgyi út teljes hosszában. Ami kiderült számomra: erősségem lett a kb. 4%-os emelkedő akár 2-3 km-en keresztül is. Igen jól tudok haladni síkon, a rövid sprintek is jól mennek, ám még gondjaim vannak a nagyon meredek (átlag 10-14%) falakkal, ezeket kell gyilkolnom ha javulni akarok. Azokon a szegmenseken képtelen vagyok úgy felsprintelni, mint a kis vékony, 50-60 kilós nyulak. Kiváló játék a Strava KOM vadászat, tökéletesen megmutatja miben vagy erős és mire kell koncentrálnod, ha számottevően gyorsulni akarsz.
Read more

Brutál dagonya Nagykanizsán

Ha előre tudom, hogy ennyire borzalmassá válik a pálya a folyamatos esőzések miatt Nagykanizsán, az utolsó XCO Magyar Kupa futamon, akkor talán el sem megyek.

Viszont lett motiváció bőven, mikor biztossá vált számomra, hogy idén is elveszik a két legrosszabb eredményt a MK futamok összpontszámából. Rögtön gyors számolgatásba kezdtem. Az eredmény kicsit elszomorított, Vas Petinek még mindig van matematikai esélye a Magyar Kupa összetett győzelemre! Amennyiben ő győz az utolsó futamon, én viszont harmadik, vagy rosszabb helyen végzek, akkor ő nyeri az összetettet. Elkezdtem összeszedni a lehetséges forgatókönyveket és persze adta magát a létező legrosszabbik: ha eljön Meridás csapattársa, Kis Jocó és Vas Peti kedvéért hagyja őt nyerni ő pedig befut rögtön mögötte – akkor nekem annyi… Ezen a pályán simán meg tudták volna csinálni, annyira irreálisak voltak a körülmények. De erről majd később. Jocó szerencsére nem jött el, leginkább azért, mert az ország másik szegletében lakik és neki már úgysem számított az összetett, annyi futamot hagyott ki.
Read more

2014 Mátra Maraton, rövid táv első hely

Augusztus utolsó napján következett a Top maraton végső állomása, a Mátra Maraton. Mivel a Top Maraton összetett már nem játszott, egészen nyugodtan készültem rá. Ez a verseny tényleg nagyon sima volt, két rossz előjel ellenére is. Az egyik az volt, hogy Kovács „Pék” Andris is rövidre nevezett, szeretett volna végre agyonverni egy versenyen. Másrészt, rögtön a Hosszú táv rajtja után odamentem a rajthoz, hogy szokás szerint elölről tudjak rajtolni – hát azt hittem elájulok: az egész rövid mezőny már benn szorongott a rajtnál! Ebben a szakmában nem lehet leghátulról rajtolni, mert az azonnali 3-4-5 perc hátrányt jelent, ennyi idő kell, amíg elrajtol 442 ember (pont ennyien rajtoltak aznap röviden és ebből 7. lettem abszolútban).
Read more

Katasztrófa, majd két győzelem

Másfél éve nem volt komolyabb technikai, vagy egyéb gondom hegyikerékpár versenyen, ami miatt fel kellett volna adnom azt. (Lekopogom.) Ám a 2014-es Bükk maratonon beütött a krach. A nyolcadik kilométernél – abszolút első helyen, én húztam az egész brigádot – egyszer csak szétrobbant a hátsó gumi. A szó legszorosabb értelmében felrobbant: pukkant egy nagyot, a benne lévő lötyi azonnal szertendő-szana-széjjel fröccsent, szóval menthetetlen volt. Félreálltam, hogy ne gázoljon le a csorda és szótlanul figyeltem, ahogy elrobognak mellettem a versenyzők, akiknek nem kellene…
Read more

2014 XCO OB Piliscsaba, második hely

Sikerült végre megverni Kis „bajnokokbora” Jocót, mégsem érzek semmilyen örömöt, vagy elégtételt, mert még így sem sikerült megnyerni az XCO Országos Bajnokságot. Egész évben elsősorban erre a versenyre készültem és úgy éreztem, úgy kalkuláltam, hogy ha sikerül áthámoznom magam a Merida Master2 expresszen (Kis Jocó, Vas Peti és Kovács „Pék” Andris), akkor enyém lesz a Bajnoki cím. Az áthámozás sikerült, mégsem lehettem bajnok, mert eljött egy eddig számomra ismeretlen pécsi, elsősorban országutizó ellenfél, Vörös Feri (Mecsek Maraton Team), aki ezen a napon, ezen a pályán nem volt verhető.
Read more

Két újabb győzelem: Duna maraton és Borsodnádasd XCO Magyar Kupa

Kérem szépen, ha egy szekér beindul… Összesen 8 versenyt nyertem május eleje óta, ebből az utolsó ötöt sorozatban: két maratont (Crosskovácsi és Duna rövidtáv) és három XCO Magyar Kupát.
A Duna maraton csak az előkészületek miatt volt rettenetesen stresszes. Ugye két hete atomjaira törtem a 29″-es S-Works vázat és sokkal nehezebb volt pótolni, mint gondoltam. A magyar és az osztrák (!) Specialized disztributorok is csütörtököt mondtak, azt javasolták, hogy várjam meg a 2015-ös modellt – ami várhatóan januárban jelenik meg… Micsoda?! Észnél vagytok?!

Küldtem ajánlatkérő Emaileket Csehszlovákiába is és szerencsére egy komolyabb szlovák Speci Concept Store kereskedő fel tudott hajtani nekem egy új vázszettet Nitrán.
Read more

Ismét XCO MK győzelem – Master 2 Ranglista élen

Az előző beszámoló egy litánia lett, úgy tűnik hogy hibáim száma eggyel növekedett: 39++ éves koromra grafomán lettem. Most rövidebb lesz a beszámoló, megígérem!
Szóval ha egy verkli beindul… Ismét sikerült MK futamot nyerni, ezúttal Zalaegerszegen, a II. Goda Péter XCO Magyar Kupán. Nem keveset von le a győzelem értékéből, hogy Kis „bajnokok bora” Jocó és Vas „Schwarzenegger” Peti ilyen-olyan elfoglaltságok miatt nem tudtak eljönni. Kovács „pék++” Andris rajthoz állt – tőle tartottam leginkább – de sajnos a 3. körben feladta a küzdelmet. Amikor a 4. körben jött szembe, tolva a bicaját, kérdeztem, hogy „Mi van, mi történt?” (néztem a kerekeit, nincs-e defekt, megvan-e a lánca, stb…), csak annyit mondott: „Ááá, nagyon zakatolt a szívem, nagyon nem esett jól”. Csak arra gondoltam magamban, de persze nem mondtam neki: „Barátom, ha tudnád, hogy a hátsó nagy emelkedőn percenként hatszor defibrillál a szívem, a kardiológusom már az első körben örökre eltiltott volna ettől a pályától, mert kb. 290/220-ra megy fel a vérnyomásom.” Szóval nekem sem esett jól ez a pálya.
Read more

Hogyan tudtam mégis XCO MK futamot nyerni?

Frappáns válasz az előző blogbejegyzésemre: sikerült végre a dobogó legmagasabb fokára állnom Csömörön, ráadásul az év talán legnagyobb presztizsű XCO Magyar Kupán, amely erre az évre nemzetközi (UCI C2 kat.) besorolású futammá avanzsálódott. Elmondom, hogy csináltam.

A hét elején kaptam egy szokatlan e-mailt Monostori „Mono” Józsitól (Bakony Bike Team), melyben kicsit dicsérte a rövid maratonos eredményeimet, kiemelte a viszonylag nagy időkülönbségeket, amivel nyerni szoktam azokat a szinte sprint futamokat – de a lényeg: rákérdezett, hogy mi a titkom, hogy csinálom ezt? Ez nagyon egyszerű, azért tudok nagyarányú rövid maraton győzelmeket szerezni, mert a legkomolyabb ellenfelek szinte kivétel nélkül közép- és hosszú távon indulnak. Persze azért még kell egy-két dolog a győzelmekhez. A válasz email remek alkalom volt arra, hogy átgondoljam, mit hogy csinálok, mi vezet(hetne) az XCO sikerhez.
Read more

Crosskovácsi után – Csömör előtt

Olyan sokszor előfordul, hogy egy verseny előtt nem tudok jól aludni.
Pattintok két sört és máris kevesebbet zakatolnak a fogaskerekek, nem eszi a lánc az agyam az ágyban. Most a Crosskovácsi verseny előtt is így volt – de életemben először NEM a másnapi verseny miatt… Rozgonyi Sanyi felrakott egy „kedvcsináló” videót a következő hétvégén következő Csömör UCI C2 kategóriás nemzetközi- és Magyar Kupa XCO verseny pályájáról, ami OLYAN ugratók vannak, amilyet még nem láttam XCO versenyen! Rendes DH szintű ugratók, kidobók. Para ezerrel! Mindegyik mellett lesz ugyan „Chicken way” – kikerülni néhány másodperc feláldozása árán – ám az nem én vagyok. Kiváncsi leszek a Master 2 kategóriában hányan fogják bevállalni ezeket, én viszont már döntöttem:
Go get ’em, Tiger!

Miért nem tudok XCO Magyar Kupa futamot nyerni?

Folyamatosan azon töröm a fejem, mi hiányzik ahhoz, hogy végre XCO Magyar Kupa futamot tudjak nyerni. Visszarésem óta csak odáig tudtam eljutni, hogy immár elég stabil „dobogós” résztvevő vagyok Master 2 kategóriában, de nyerni még mindig nem sikerült. 14-15 évvel ezelőtt – mostmár bátran kijelenthetem – kevesebb edzéssel sorra nyertem a Master 1-es Magyar Kupa futamokat. Igaz, mások voltak az ellenfelek, lehet, hogy csak szerencsém volt és az akkori garnitúra nem volt annyira „kokas”? Benkó Laci (a jelenlegi utánpótlás válogatott szövetségi kapitánya, Barbi édesapja), Vock Balázs, Juhász Miki annak idején csak megszorítani tudtak, megverni nem nagyon. Az idén viszont már két harmadik helyet is begyűjtöttem, de egyenlőre feljebb lépni nem tudtam. Kis Józsi, Vas Peti és időnként még Kovács „Pék” Andris is megoldhatatlan feladat elé állít. Kicsit rendhagyó módon nem a beszámolóra koncentrálok, hanem elmélkedem kicsit az okokon.
Read more

Két maraton – két rövidtáv győzelem!

Remekül sikerült mindkét legutóbbi maraton versenyem, a Bakonyerdő maratonon és a Top maraton sorozathoz tartozó Szilvásváradi első fordulón is sikerült nyernem rövidtáv Master2 kategáriában.

Mindkét verseny különösebb megrázkódtatások és technikai gondok nélküli „sima” győzelmet hozott, mégis van mire emlékeznem, a vártnál kellemesebb menet volt mindkettő. Megkedveltem ezeket a rövid maratonokat, mert kiváló felkészülést jelentenek az XCO versenyekre. Tavaly 100%-os teljesítménnyel nyertem a Top maraton sorozatot, miért ne próbálhatnám meg ezt megismételni az idén is?

XII. Buda Maraton és Várgesztes XCO MK futam

Egy első hely és egy negyedik.

Nem hangzik rosszul, de a Magyar Kupa futamon jobban szerettem volna szerepelni. A két verseny egyébként rendkívül hasonló pályát hozott, a II. Endura Vértes XCO Magyar Kupa verseny ebben az esetben sokkal inkább hasonlított egy maraton rövid távhoz: leegyszerüsítve egy hosszú felfelé, majd egy hosszú lefelé szakasz. Szinte azonos időtáv a két versenyen (54perc Buda vs. 51perc Várgesztes XCO), nagyon hasonló szintkülönbség (569m vs. 500m) és ugyanolyan nehézségi fok: egyik sem volt különösebben technikás, bárki tudott rajtuk biciklizni (már aki ezen a szinten tudja terelgetni a vasat lefelé és felfelé).

2014 Salgótarján XCO Magyar Kupa futam

Ellentétben a tavalyi pályával amit imádtam, az idén nagyon küzdelmes volt a Salgótarjáni XCO MK futam. Pedig ugyanarról a pályáról beszélünk, csak épp az idén esőáztatta, sáros dagonya formában.

Nem gondoltam, hogy ekkora sár lesz, így nem vittem a 26-os bringát, melyre kiváló sárgumijaim is vannak. Rendes dilemma volt, mikor megláttam a sártengert, hogy visszamegyek Budapestre a másik bicajért…
Vágül is nem mentem.
Read more

2014 CycloCross: Toyota-TREK Kupa

Ez az! Kezdem érezni az Erőt!
Egészen jól sikerült a március elejei Toyota-TREK CycloCross szezonzáró futam. Második lettem Specziár „Speciális” Viktor (Cube Balaton Team) mögött, ám végig kiválóan éreztem magam, talán nem is volt anaerob zónában a pulzusom. A sporttársaknak nem feküdt annyira ez a pálya, nagyon döcögtek a CycloCross cangák a terepakadályokon, majdnem a teljes mezőnyt leköröztük Viktorral. Ezúttal előny volt a 29″-es bike a CX bicajokkal szemben, de legalábbis tutira komfortosabb, nem rázta ki a lelket belőlem.

Toyota-TREK Kupa, CzcloCross 1
Read more

2014 CycloCross: Kőbányai BringaPark Kupa

Legendánsan rosszul szoktam indítani az XCO szezonokat, régen is a vert mezőnyben végeztem az első futamokon és 2013-ban is pont ez történt. Ugye írtam róla, hogy tavaly Zalaegerszegen csak 11. lettem elképesztően gyenge formával az első MK futamon. Emiatt pont kapóra jött, hogy Eisenkrammer Karcsiék kirtak egy háromfordulós CycloCross versenysorozatot három egymást követő februári hétvégén, amelyek szuper felkészülési versenyek lehetnek. Úgysem indultam még CycloCross versenyen, szóval azt hiszem, szeretném kipróbálni!
Read more

2013 Salgótarján XCO Magyar Kupa záró futam

Megfogadtam, hogy most aztán tényleg nyugodtabban fogok startolni az utolsó XCO Magyar Kupán.

A szombati salgótarjáni pályabejáráson rögtön tudtam, hogy ez a pálya közelebb áll hozzám. Előre beharangozták a szerverzők, hogy a régi XCO futamokat idéző pálya lesz. Kicsit lankásabb, kevésbé hosszú meredek emelkedők és gyors, de azért erős technikai tudást igénylő lejtők váltakoztak. És végre egyenes szakaszok is, ahol lehet tempót menni, de közben pihenni is egy kicsit, rendezni a pulzust. Ez a pálya hasonlít legjobban az edzőköreimre a Budai hegyeken, ahol legtöbbet edzek: Csillebérc, Normafa, János hegy, Hárshegy és Hármashatárhegy térségében.
Read more

2013 XCO Magyar Kupa sorozat – utolsó állomás előtt

Visszatérésem óta most közeledik az első teljes MTB évad vége, így talán itt az idő, hogy (elő)mérleget vonjak.

Az első dolog ami eszembe jut, hogy nem pont úgy sikerült ahogy terveztem. Az álmom az volt, hogy ott folytatom, ahol 2001-ben abbahagytam, a csúcson. Akkor úgy hívták, Senior A, tíz év elteltével immár Master 2 kategóriában „kell bizonyítanom a képességeimet” (ráges-régi képaláírás a Hajdú-Bihari Napló cikkében, azóta is kuncogok rajta/magamon ha meglátom mit írt a fírkász). Ám ez sokkal keményebb dió lett, mint gondoltam.