BorsodCross – CX Magyar Kupa, Miskolc
Szabó Bakter kérésére folytatódjon a várva várt köridő-összehasonlítgatósdi! :)
Nem tökéletesen objektív, de nekem pont jó, mert legalább tudom hová rakni a tempómat. Mert a tempó eléggé szubjektív belülről: csak nagyjából érzem, épp hogy haladok, „repülök”, vagy épp „húzom a vasmacskát”. A köridők viszont beszédesek, tényleg jó támpontot adnak.
Annál is inkább kezd érdekessé válni ezt a kérdés, mert kicsit nyitva hagytam az előző bejegyzésben a monti vs. CX bringa témát. Biztosan emlékszel: a szekszárdi cyclocross pályán immár megkérdőjelezhetetlenül előnyt jelentett a monti a CX bicajjal szemben. Ám ez a vasárnapi III. DECATHLON BorsodCross – CX Magyar Kupa pálya Miskolcon, az én hőn szeretett Egyetemvárosomban már teljesen más tészta volt!
Az előttem végzett három fiatalból kettő CX bicajjal versenyzett! És egyáltalán nem volt olyan érzésem, hogy „szegényeket éppen veri a sors ezekkel a kecskékkel”. Épp ellenkezőleg, majd lefostam a bokámat, hogy tudjam tartani velük a tempót! Takács-Valent Márk (PCCC) és Radics Milán (Kecskeméti Első Sor) is CX-szel, míg Majoros Dávid (Kőbánya Cycling Team) montival próbáltak megszökni előlem – hozzáteszem, végül sikerrel.
Az eredményhirdetésre várva beszélgettem Márkkal és Dáviddal is, és egyetértettünk: ezen a pályán előnyösebb volt a CX canga. A hátsó hosszú aszfalt egyenest és a derekasan emelkedő célegyenest is sokkal könnyebb volt beforgatni CX-szel, az én montim kimondottan lomha disznó volt ezeken. Forgattam én ahogy csak bírtam, de mintha fogott volna a fékem, vagy épp szorult volna a középcsapágyam, miközben a CX-es fiatalokat üldöztem,
vagy mikor épp elhaladtak mellettem… Sprinten.
Nem nagyon vagyok hozzászokva… Na mindegy. Lényeg, hogy alaposan kihajtottam magam, ez most
sokkal melósabb verseny volt számomra, mint a szekszárdi.
Eléggé elkészültem a végére. És érzésre nem voltam elégedett a tempómmal, a teljesítményemmel.
Ám itt jön képbe a köridők összehasonlítása. Na, kérlek szépen, ülsz?! Alaposan meglepődtem, mikor összehasonlítottam Adame Laci köridejeit az enyéimmel.
(forrás: versenyzek.hu)Woww, végig gyorsabb voltam, mint Laci, a Master2 győztese!
Vele is beszélgettem a pódium előtt és elmondta, hogy nagyon jól érezte magát a versenyen, leszámítva azt a picike hibát, hogy egy hatalmasat zakózott a hátsó palánkon. Be akarta ugrani, de a fia, Ármin pont zárta előtte a palánknak azt az oldalát, amit kiszemelt! Laci nagy lendülettel befetrengett az árokba, majd kikecmergett, kb. egy perc alatt kibogozta a láncot és visszarakta a lánckerekekre – majd 2 kör alatt mindenkit leelőzött és visszaért az élre!!!
Nyilván nem a „lassú” körét hasonlítom az én tempómhoz, hanem az utána következő „gyors” köröket. És tátva maradt a szám, nem gondoltam volna, hogy nálunk, a második rajtban nagyobb menés volt, mint a Master2 tempó! Minden köröm kicsit gyorsabb volt, mint a Lacié. Igaz, én végig nyélen voltam, egy dekával sem tudtam volna gyorsabban menni, annyira ing-gatyán közlekedtem. Laci viszont azt mondta, neki még volt egy pici tartaléka, talán tudott volna még „nyitni egy kis tüzet” – már ha érted a motoros szlenget.
Tényleg csak Bakter kedvéért: Bakternél is gyorsabban haladtam, aki egyébként meglepetésünkre Master1-be nevezett fel. Ahol mellesleg derekasan helytállt, mert nyert. Cser Gabi és Kusz Matyi távollétében ugyan, de azért Szalay Peti és Dovák Dávid ott voltak, úgyhogy mindenképpen szép- és egyben meglepetés eredmény.
Ohh, egy pár szó a futamunkról. Lomhán kezdtem, olyan harmadik helyen jöhettem el a rajttól és alaposan meghökkentem, mikor Pakot „roller-triplapöri” Andriska (Kőbánya Cycling Team) a maga 20 kilójával beszúrt mellém az első szűk visszafordítónál! OMG, hová tart ez a világ!!! :) Nagy tragédia azért nem történt, néhány kanyar után visszavettem a pozíciómat. De akárhogy is, elég szépen beköszönt nekem a kicsi!
Az első körben csak „utaztam”, de óriási erőket mozgósítva. A kör végén kicsit átvettem a pole-t, de Márk hamar leváltott. A második körre is teljesen együtt maradtunk. Aztán a harmadik körben beütött a krach. Megpróbáltam kitekerni ismét a lépcső előtti trükkös S-kanyaros felfutót (az előző körben sikerült), ám a tesóm és Csipszes Lajos szeme láttára kicsit a rossz oldalra billentem és megtorpantam. Ezt úgy képzeld el, hogy kb. 4-5 másodperces késlekedés, de ezzel odalett a kontakt a vezető hármassal szemben!
Brutál fájdalmas kör következett. Szépen apránként, de visszaértem rájuk! Valójában pont egy körrel később, ugyanazon a ponton, ahol leakadtam – ezúttal a bicajról lepattanva, felfutva – értem utol őket. Ám addigra már nagyon a határon voltam. A kör hátralévő részében próbáltam kicsit pihenni mögöttük – kevés sikerrel.
Az utolsó palánk ugrásnál még beestem Radics Milán mellé, meg is előztem. Éreztem, hogy Márk és Dávid már nem lesznek meg, de én legalább hazaérek Milán előtt az abszolút harmadik pozíción. De kapaszkodj meg, nem értem haza, a végső sprinten az U17-es Milán is lekapott! Az ő CX bicajával…
Törzsszurkolók a javából!Visszatérve a konklúzióra: belülről nem tűnt úgy, ám így utólag mégis elég gyors voltam. Nagyon egyenletes köröket mentem és külön büszke vagyok rá, hogy az utolsó köröm volt a leggyorsabb! Úgy tűnik, ezen a versenyen már egyáltalán nem volt előny a monti. Sőt, inkább már-már hátrány volt. Persze a hátsó palánknál azért jól jött, azt gond nélkül beugrottam a montival, igaz mellettem a kissrácok a CX-szel is simán beugrották. Mondjuk 40 kilósak a kisöcsik, de akkor is, valójában elég barátságos volt ez a palánk.
Mekkora jó volt az idő!!! Meg ez az egész! :)Ja, és végre teljesen helyreállt a rend: az elit verseny második Buruczki Sziszkó is gyorsabb volt nálam, Búr Zsolti (Buzso) pedig űridőket ment mindenkihez képest. Végre helyére kerültek a dolgok. :)
Száva Tamás és Rozgonyi Sanyi a dobogón. Gratulálok Urak!A szokásos zseniális fotók Kaiser Erikától, Farkas Milántól és Bak Feritől.
Nagyon állat, tényleg nagyon köszönöm nektek!