Brutál dagonya Nagykanizsán
Ha előre tudom, hogy ennyire borzalmassá válik a pálya a folyamatos esőzések miatt Nagykanizsán, az utolsó XCO Magyar Kupa futamon, akkor talán el sem megyek.
Viszont lett motiváció bőven, mikor biztossá vált számomra, hogy idén is elveszik a két legrosszabb eredményt a MK futamok összpontszámából. Rögtön gyors számolgatásba kezdtem. Az eredmény kicsit elszomorított, Vas Petinek még mindig van matematikai esélye a Magyar Kupa összetett győzelemre! Amennyiben ő győz az utolsó futamon, én viszont harmadik, vagy rosszabb helyen végzek, akkor ő nyeri az összetettet. Elkezdtem összeszedni a lehetséges forgatókönyveket és persze adta magát a létező legrosszabbik: ha eljön Meridás csapattársa, Kis Jocó és Vas Peti kedvéért hagyja őt nyerni ő pedig befut rögtön mögötte – akkor nekem annyi… Ezen a pályán simán meg tudták volna csinálni, annyira irreálisak voltak a körülmények. De erről majd később. Jocó szerencsére nem jött el, leginkább azért, mert az ország másik szegletében lakik és neki már úgysem számított az összetett, annyi futamot hagyott ki.
Szóval nem jött el Jocó, helyette viszont benevezett Vörös Feri (Mecsek Maraton Team), aki nem kicsit oktatott az OB-n… Neki tulajdonképpen örültem, mert hiába valószínűleg engem újra odaver, de talán ugyanez a sors vár Vas Petire is. Szóval ha Vörös Feri nyer, akkor már bármi is történhet mögötte, én vagyok az összetett bajnok. És valóban így is történt, Feri, Peti és én álltunk a Master 2 dobogón a verseny végén.
A verseny előtt két nappal lementem Nagykanizsára, mert egy zsír új XCO pályát építettek EU-s pénzből ugratókkal, sziklakerttel, hullámpályával, döntött kanyarokkal – szóval nagyon kíváncsi voltam rá. Versenyről-versenyre érezhetően egyre jobban mennek az ugratók, így már otthon eldöntöttem, hogy be fogom ugrani őket, bármekkorák is. Vittem mindkét bicajt, a 1.5-ös sárgumikkal szerelt 26”-ost, és a Rocket Ron pacskeres 29”-est. Az eső hol zuhogott, hol nem, mikor nem, akkor mentem egy-egy kört mindkét bicajjal. A második kört Szalontay Bencével (Merida Maraton, a másnapi U23 győztes) zúztuk, persze valódi zúzásról egy pillanatig sem volt szó, mindössze feltoltuk az emelkedőkön és szépen leereszkedtünk a lejtőkön. Viszont mindkét ugratót begyakoroltuk, szépen be is ugrottam mindkettőt, hiába voltak sarasak az érkezők, semmi para nem volt, csak full kontrol. A végén még megtanulok cangázni!
Óriás dilemma volt egész hétvégén, melyik bicajjal induljak. A 26”-ossal talán picit több emelkedőt tudtam kitekerni felfelé, kicsit talán több kontrol volt az első kerék fölött lefelé, viszont a 78kg-om alatt úgy éreztem, a vékony gumik nagyon süllyednek a sárban és dupla energia tekerni. A 29”-es nem süllyedt, könnyebben haladt, viszont kevesebbet tudtam kitekerni és lefelé is bizonytalanabb volt – folyamatosan csúszott ki oldalra az első kerék, végig ott lebegett a pofáraesés felhője a fejem felett. De összességében gyorsabbnak tűnt a 29”-es. Úgy döntöttem, az lesz a befutó.
Nem is lett volna semmi baj, ha a verseny napján nem kezd el újra szakadni az eső. Ismét rommá ázott a pálya és még borzasztóbb állapotba került. Tök irreális lett, a pályának egyre kevesebb köze lett az eredeti lendületes, szuper technikás, csodálatos és simán végig tekerhető (!) XCO versenypályához, ezzel szemben egy hatalmas pocsolyává és sártengerré változott. A futam előtt még mindig dilemmáztam, 26”, vagy 29”?
Vas Peti megmutatta a kiváló sárgumijait, de ez sem segített, mert neki a 27,5”-os bicaján volt. Mellesleg csendben megjegyezte a felesége gumicsizmájában dagasztva a sarat a kisbusza körül, hogy „– Ááá, én ma nem fogok küzdeni!”. Na azonnal ki is röhögtem magamban ezt a nyílvánvaló hazugságot. Egyrészt már ezerszer láttam versenyezni Petit és minden egyes alkalommal úgy küzd, mint egy oroszlán. Ha kell, női bugyikat tép le hogy tempót tudjon menni, ha kell, engem próbál feltartani lefelé – akkor is, ha csak 60 kiló, én meg 78 és lefelé tényleg nem ismerek tréfát! Másrészt nem hülye Peti, ő is tisztában van a matekkal, hogy papíron még neki is van esélye az összetettre.
A Master futamra gyalázatossá vált a pálya. Becslésem szerint a versenyidő 60-70%-át toltuk a bringákat a maradék tekeréssel szemben. Az ugratók (is) kimaradtak, valójában semmilyen technikai akadályt nem tudtam megoldani, a „chicken-way”-eken kínlódtunk lefelé. Nem volt értelme kockáztatni, nem voltam olyan közel sem Ferihez, sem Petihez. Ugyanis elég hamar elhúztak tőlem, nekem csak bűntetés volt ez a tologatósdi a bokáig érő sárban. Az év egyedüli versenye, melynek egyetlen pillanatát sem élveztem!
Steve bácsi szuper kis videot csinált ismét, a Master 2 futam 3:30-tól!
Vörös Feri nagyon jó tempót ment (futott), nagyon leszakadtunk róla, magabiztosan nyert. Bár Peti nem volt messze előttem, az utolsó körben egész közel értem fel hozzá, de azért még nem voltam támadó távolságban. Nagy nehezen végigkínlódtam, a végén még egy defektet is beszedtem, az utolsó kör egyharmadát már folyamatosan futva-tolva tettem meg. De nem aggódtam, mert hűséges itató-emberem, Máté folyamatosan tájékoztatott a verseny állásáról, tudtam-láttam, hogy nem Peti van elől. És nekem csak ez számított!
De itt még nincs vége a történetnek: a folyamatos nedves cuccoktól, tocsogós vizes cipőtől megfáztam, most két-három nappal később szipogva, folyamatosan orrot fújva, kis hőemelkedéssel verem a billentyűket. Délután megnéztem a cangát a garázsban, hát persze a magasnyomású bringamosóban sikerült a sarat befújni a középcsapágyba, annak annyi. Nem is forog a hajtómű, tehát biztosan PressFit BB30 középcsapágy csere következik. A Probike-ból már visszaszólt Sass Józsi, hogy az első kerekemet nem tudja kicentírozni, valami nagyobb ütést kaphatott, felnicsere. Méregdrága 29″-es Mavic CrossMax SLR felni, nincs egy olyanod féláron?!
Nem tudom immár szó nélkül hagyni az eredményhírdetést és főleg a díjakat.
Előjáték: a verseny napján a Horgász Szövetség rendezett egy kisebb családias horgászversenyt a szomszédos csónakázó tóban. (Erről ugye csak annyit kell tudni, hogy egy ilyen tóban pont annyi „nagyobbacska” hal van, amennyit épp telepítettek. A horgászok kifogják azokat a halakat amit néhány hete-hónapja beledobáltak, majd természetesen visszahajigálják a végén, nehogy elfogyjanak.) Na, most tényleg megőrűlsz: pont ott voltam az eredményhírdetésükön, amely valójában egy mini-bankett volt a szállodánk melletti sátorban. Mikor bepillantottam totál átázva a szakadó esőben, tényleg nem akartam hinni a szememnek. Gyakorlatilag MINDENKI, aki aznap halat fogott, kapott egy kb. akkora kupát, amely tutira nagyobb annál, amit én az év végi MTB díjátadó gálán fogok kapni – ha kapok. (Tavaly NEM kaptak kupát a Magyar Kupa sorozat összetett bajnokai, csak érmet.) Az aznapi győztes pedig egy emeletes, akkora kupát kapott, mint mondjuk egy BL győztes focicsapat. Nem vicc! Közben ment a dínom-dánom, a végén a hölgyek öt-öt fordulóval hordták vissza a megmaradt(!) karton söröket, zsugor gyümölcsleveket, vizeket, üdítőket. Bent félig elfogyasztott hidegtálakat láttam, a bográcsban még rotyogott a pöri, az asztalon pogácsák maradtak árván.
Ezzel szemben az UCI C2 minősítésű nemzetközi Nagykanizsa XCO Magyar Kupa eredményhírdetésén, ahol ukrán, szlovák, szlovén elit XCO versenyzők várták a díjakat, nagyot koppantak. Kizárólag az elit férfi és az elit női győztesek kaptak egy-egy közepes kupát, az összes többi kategóriában csak egy érem volt a díj minden helyezettnek. Sem kupa, sem ajándékok, még reklám bisz-baszok sem. Vajda Jani (Alpinbike Team) barátom élete első Magyar Kupa győzelmét aratta vasárnap Master 1-ben – mélységesen csalódott, hogy kizárólag egy érmet kapott ezen a rangos versenyen. A pódium előtt a polgármester büszkén említette az EU-s pályázati pénzt, amiből a nemzetközi színvonalú XCO pályát építették (tényleg az lett), de úgy tűnik, hogy az Euro tízezrekből már nem maradt néhány 2-3 ezer forintos kupára lovetta. Annyira pitiáner dolog, hogy el sem tudom mondani. Meg kellene tiltani a „Magyar Kupa” verseny kiírását olyan kluboknak, szervezőknek, akik elspórolják a kupákat a győztesektől, nem viccelek! A gyerekeknek, fiataloknak eszméletlenül fontos lenne ez a fajta motiváció! Egy ilyen költségvetésű verseny győzteseinek egy darab érmet adni díjként – ez kisstílű, a versenyzőket mélységesen lenéző dolog!
Óriási köszönet Máhr Attillának a szokásos szuper képekért!
2014 Nagykanizsa XCO MK futam végeredmény: 
2014_nagykanizsa_xco.xls (49 KB)
2014 évi XCO Magyar Kupa összetett végeredmény: 
xco_osszetett_2014_jav.pdf (116 KB)