Fésüs László fotói és blogja

Végre itt van a nyakunkon a 2015-ös versenyidőszak! Nem jelentkeztem az etyeki CX latyakozás óta, mivel nem történtek velem érdekes dolgok. Semmi különös, edzettem szépen, ellentétben az eddigi évekkel, mikor ki sem dugtam az orrom bicajjal a fagyos télbe. Borzalmasan fázós vagyok és kivétel nélkül minden edzésen szétfagytam – mindig hazafelé, lefele a hegyről. Az edzés nagyobb részében semmi baj, teljesen élvezhető a dolog felfelé, de visszafelé mindig baromira fáj a hidegben a jobb kulcscsontom, ami el volt törve egy motorbaleset miatt, nagyon érzékeny lett a hidegre. Mindig arról álmodozom, hogy ellentétben a DH-s arcokkal, akik felfelé mennek a fogassal, nekem az lenne ideális, ha az edzést Normafánál fejezhetném be és oda értemjönne valaki és lehozna autóval… Hogy megfordult a trend! Régen a lefeléket imádtam és utáltam felfelé mászni, most épp fordítva van. (Télen.)
Read more

Végre vége a gumimizériámnak, beállítottam a működő tubeless felni- és gumi párost. Ahogy az előző Tudományos Tubeless Értekezésben (TTÉ) megírtam, a dedikált tubeless felni megoldja a CX szellentési problémákat. A versenyen is tökéletesen működött a Schwalbe Rocket Ron – Kenda Small Block Eight Pro páros kb. 2.5 báron. Más komolyabb technikai probléma sem adódott, ami hátráltasson Kecskeméten, az év utolsó SuperCross futamán, mégis vállalhatatlan teljesítményt nyújtottam: hatodik helyen gurultam a célba. Kuka.

Mostmár ahhoz is komolyabb csoda kellene, hogy harmadik helyen végezzek a Supercross összetettben. Nem pont így képzeltem, de rá kellett jönnöm, hogy ez sem olyan egyszerű sport, mint ahogy kinéz.
Read more

Augusztus utolsó napján következett a Top maraton végső állomása, a Mátra Maraton. Mivel a Top Maraton összetett már nem játszott, egészen nyugodtan készültem rá. Ez a verseny tényleg nagyon sima volt, két rossz előjel ellenére is. Az egyik az volt, hogy Kovács „Pék” Andris is rövidre nevezett, szeretett volna végre agyonverni egy versenyen. Másrészt, rögtön a Hosszú táv rajtja után odamentem a rajthoz, hogy szokás szerint elölről tudjak rajtolni – hát azt hittem elájulok: az egész rövid mezőny már benn szorongott a rajtnál! Ebben a szakmában nem lehet leghátulról rajtolni, mert az azonnali 3-4-5 perc hátrányt jelent, ennyi idő kell, amíg elrajtol 442 ember (pont ennyien rajtoltak aznap röviden és ebből 7. lettem abszolútban).
Read more

Kérem szépen, ha egy szekér beindul… Összesen 8 versenyt nyertem május eleje óta, ebből az utolsó ötöt sorozatban: két maratont (Crosskovácsi és Duna rövidtáv) és három XCO Magyar Kupát.
A Duna maraton csak az előkészületek miatt volt rettenetesen stresszes. Ugye két hete atomjaira törtem a 29″-es S-Works vázat és sokkal nehezebb volt pótolni, mint gondoltam. A magyar és az osztrák (!) Specialized disztributorok is csütörtököt mondtak, azt javasolták, hogy várjam meg a 2015-ös modellt – ami várhatóan januárban jelenik meg… Micsoda?! Észnél vagytok?!

Küldtem ajánlatkérő Emaileket Csehszlovákiába is és szerencsére egy komolyabb szlovák Speci Concept Store kereskedő fel tudott hajtani nekem egy új vázszettet Nitrán.
Read more

Az előző beszámoló egy litánia lett, úgy tűnik hogy hibáim száma eggyel növekedett: 39++ éves koromra grafomán lettem. Most rövidebb lesz a beszámoló, megígérem!
Szóval ha egy verkli beindul… Ismét sikerült MK futamot nyerni, ezúttal Zalaegerszegen, a II. Goda Péter XCO Magyar Kupán. Nem keveset von le a győzelem értékéből, hogy Kis „bajnokok bora” Jocó és Vas „Schwarzenegger” Peti ilyen-olyan elfoglaltságok miatt nem tudtak eljönni. Kovács „pék++” Andris rajthoz állt – tőle tartottam leginkább – de sajnos a 3. körben feladta a küzdelmet. Amikor a 4. körben jött szembe, tolva a bicaját, kérdeztem, hogy „Mi van, mi történt?” (néztem a kerekeit, nincs-e defekt, megvan-e a lánca, stb…), csak annyit mondott: „Ááá, nagyon zakatolt a szívem, nagyon nem esett jól”. Csak arra gondoltam magamban, de persze nem mondtam neki: „Barátom, ha tudnád, hogy a hátsó nagy emelkedőn percenként hatszor defibrillál a szívem, a kardiológusom már az első körben örökre eltiltott volna ettől a pályától, mert kb. 290/220-ra megy fel a vérnyomásom.” Szóval nekem sem esett jól ez a pálya.
Read more

Frappáns válasz az előző blogbejegyzésemre: sikerült végre a dobogó legmagasabb fokára állnom Csömörön, ráadásul az év talán legnagyobb presztizsű XCO Magyar Kupán, amely erre az évre nemzetközi (UCI C2 kat.) besorolású futammá avanzsálódott. Elmondom, hogy csináltam.

A hét elején kaptam egy szokatlan e-mailt Monostori „Mono” Józsitól (Bakony Bike Team), melyben kicsit dicsérte a rövid maratonos eredményeimet, kiemelte a viszonylag nagy időkülönbségeket, amivel nyerni szoktam azokat a szinte sprint futamokat – de a lényeg: rákérdezett, hogy mi a titkom, hogy csinálom ezt? Ez nagyon egyszerű, azért tudok nagyarányú rövid maraton győzelmeket szerezni, mert a legkomolyabb ellenfelek szinte kivétel nélkül közép- és hosszú távon indulnak. Persze azért még kell egy-két dolog a győzelmekhez. A válasz email remek alkalom volt arra, hogy átgondoljam, mit hogy csinálok, mi vezet(hetne) az XCO sikerhez.
Read more

Olyan sokszor előfordul, hogy egy verseny előtt nem tudok jól aludni.
Pattintok két sört és máris kevesebbet zakatolnak a fogaskerekek, nem eszi a lánc az agyam az ágyban. Most a Crosskovácsi verseny előtt is így volt – de életemben először NEM a másnapi verseny miatt… Rozgonyi Sanyi felrakott egy „kedvcsináló” videót a következő hétvégén következő Csömör UCI C2 kategóriás nemzetközi- és Magyar Kupa XCO verseny pályájáról, ami OLYAN ugratók vannak, amilyet még nem láttam XCO versenyen! Rendes DH szintű ugratók, kidobók. Para ezerrel! Mindegyik mellett lesz ugyan „Chicken way” – kikerülni néhány másodperc feláldozása árán – ám az nem én vagyok. Kiváncsi leszek a Master 2 kategóriában hányan fogják bevállalni ezeket, én viszont már döntöttem:
Go get ’em, Tiger!

Read more

Folyamatosan azon töröm a fejem, mi hiányzik ahhoz, hogy végre XCO Magyar Kupa futamot tudjak nyerni. Visszarésem óta csak odáig tudtam eljutni, hogy immár elég stabil „dobogós” résztvevő vagyok Master 2 kategóriában, de nyerni még mindig nem sikerült. 14-15 évvel ezelőtt – mostmár bátran kijelenthetem – kevesebb edzéssel sorra nyertem a Master 1-es Magyar Kupa futamokat. Igaz, mások voltak az ellenfelek, lehet, hogy csak szerencsém volt és az akkori garnitúra nem volt annyira „kokas”? Benkó Laci (a jelenlegi utánpótlás válogatott szövetségi kapitánya, Barbi édesapja), Vock Balázs, Juhász Miki annak idején csak megszorítani tudtak, megverni nem nagyon. Az idén viszont már két harmadik helyet is begyűjtöttem, de egyenlőre feljebb lépni nem tudtam. Kis Józsi, Vas Peti és időnként még Kovács „Pék” Andris is megoldhatatlan feladat elé állít. Kicsit rendhagyó módon nem a beszámolóra koncentrálok, hanem elmélkedem kicsit az okokon.
Read more

Remekül sikerült mindkét legutóbbi maraton versenyem, a Bakonyerdő maratonon és a Top maraton sorozathoz tartozó Szilvásváradi első fordulón is sikerült nyernem rövidtáv Master2 kategáriában.

Mindkét verseny különösebb megrázkódtatások és technikai gondok nélküli „sima” győzelmet hozott, mégis van mire emlékeznem, a vártnál kellemesebb menet volt mindkettő. Megkedveltem ezeket a rövid maratonokat, mert kiváló felkészülést jelentenek az XCO versenyekre. Tavaly 100%-os teljesítménnyel nyertem a Top maraton sorozatot, miért ne próbálhatnám meg ezt megismételni az idén is?

Read more

Egy első hely és egy negyedik.

Nem hangzik rosszul, de a Magyar Kupa futamon jobban szerettem volna szerepelni. A két verseny egyébként rendkívül hasonló pályát hozott, a II. Endura Vértes XCO Magyar Kupa verseny ebben az esetben sokkal inkább hasonlított egy maraton rövid távhoz: leegyszerüsítve egy hosszú felfelé, majd egy hosszú lefelé szakasz. Szinte azonos időtáv a két versenyen (54perc Buda vs. 51perc Várgesztes XCO), nagyon hasonló szintkülönbség (569m vs. 500m) és ugyanolyan nehézségi fok: egyik sem volt különösebben technikás, bárki tudott rajtuk biciklizni (már aki ezen a szinten tudja terelgetni a vasat lefelé és felfelé).

Read more

Ellentétben a tavalyi pályával amit imádtam, az idén nagyon küzdelmes volt a Salgótarjáni XCO MK futam. Pedig ugyanarról a pályáról beszélünk, csak épp az idén esőáztatta, sáros dagonya formában.

Nem gondoltam, hogy ekkora sár lesz, így nem vittem a 26-os bringát, melyre kiváló sárgumijaim is vannak. Rendes dilemma volt, mikor megláttam a sártengert, hogy visszamegyek Budapestre a másik bicajért…
Vágül is nem mentem.
Read more

Ez az! Kezdem érezni az Erőt!
Egészen jól sikerült a március elejei Toyota-TREK CycloCross szezonzáró futam. Második lettem Specziár „Speciális” Viktor (Cube Balaton Team) mögött, ám végig kiválóan éreztem magam, talán nem is volt anaerob zónában a pulzusom. A sporttársaknak nem feküdt annyira ez a pálya, nagyon döcögtek a CycloCross cangák a terepakadályokon, majdnem a teljes mezőnyt leköröztük Viktorral. Ezúttal előny volt a 29″-es bike a CX bicajokkal szemben, de legalábbis tutira komfortosabb, nem rázta ki a lelket belőlem.

Read more

Legendánsan rosszul szoktam indítani az XCO szezonokat, régen is a vert mezőnyben végeztem az első futamokon és 2013-ban is pont ez történt. Ugye írtam róla, hogy tavaly Zalaegerszegen csak 11. lettem elképesztően gyenge formával az első MK futamon. Emiatt pont kapóra jött, hogy Eisenkrammer Karcsiék kirtak egy háromfordulós CycloCross versenysorozatot három egymást követő februári hétvégén, amelyek szuper felkészülési versenyek lehetnek. Úgysem indultam még CycloCross versenyen, szóval azt hiszem, szeretném kipróbálni!
Read more

Megfogadtam, hogy most aztán tényleg nyugodtabban fogok startolni az utolsó XCO Magyar Kupán.

A szombati salgótarjáni pályabejáráson rögtön tudtam, hogy ez a pálya közelebb áll hozzám. Előre beharangozták a szerverzők, hogy a régi XCO futamokat idéző pálya lesz. Kicsit lankásabb, kevésbé hosszú meredek emelkedők és gyors, de azért erős technikai tudást igénylő lejtők váltakoztak. És végre egyenes szakaszok is, ahol lehet tempót menni, de közben pihenni is egy kicsit, rendezni a pulzust. Ez a pálya hasonlít legjobban az edzőköreimre a Budai hegyeken, ahol legtöbbet edzek: Csillebérc, Normafa, János hegy, Hárshegy és Hármashatárhegy térségében.
Read more

Visszatérésem óta most közeledik az első teljes MTB évad vége, így talán itt az idő, hogy (elő)mérleget vonjak.

Az első dolog ami eszembe jut, hogy nem pont úgy sikerült ahogy terveztem. Az álmom az volt, hogy ott folytatom, ahol 2001-ben abbahagytam, a csúcson. Akkor úgy hívták, Senior A, tíz év elteltével immár Master 2 kategóriában „kell bizonyítanom a képességeimet” (ráges-régi képaláírás a Hajdú-Bihari Napló cikkében, azóta is kuncogok rajta/magamon ha meglátom mit írt a fírkász). Ám ez sokkal keményebb dió lett, mint gondoltam.

Read more