CrossAréna, CX OB 2017 – M2, második hely
Elég hazudós figura lettem. Halálos átéléssel magyaráztam tavaly, az idény első CycloCross futamán boldog-boldogtalannak, hogy én hóban-sárban a továbbiakban már nem versenyzek, hogy 10 fok alatt engem már nem is érdekelnek a CX futamok. Szezon közben aztán rájöttem, hogy akár plusz 3-4C fokban is jó lehetek, szóval végül csak elnéztem a tíz fok alatti versenyre is.
Ezt a fogadalmat azért elég alaposan megfejeltem a CrossAréna CX OB-n: reggel még -15C fokot mutatott az autó hőmérője, a futamunkra ez gyönyörű szépen megszelidült kb. -7C-ra. Az eredeti kijelentésem tehát picikét módosítom: -10C fok alatt már tutira nem érdekelnek a CX futamok… :)
Persze így azért kicsit másként álltam neki a versenyzésnek, mindent egy lapra tettem fel: nem vittem pótkerekeket, gumikat, alkatrészeket, semmit – ha bármi miatt elakadok, akkor ammen: gondolkodás nélkül kiszállok a forgóból, összecsomagolok és hazamegyek. Nem szívesen szöszmötölnék a technikai zónában minusz hétben a hetedik helyért.
Reggel a pályabejáráson a legnagyobb homokozóban megtorpant előttem talán Szekeres Viki (KTM Teszt Team), a mély homokban olyan ügyesen korrigáltam, hogy megakadt az első kerék, átestem a kormányon és gyakorlatilag fejreestem. Ott állt egy fotós, de sajnos nem volt beélesítve, csak annyit kérdezett:
– Figyelj, ez nagyon jól nézett ki, meg tudnád ismételni?!
Ó persze, nincs akadálya, addig esek fejre újra és újra, amíg éles nem lesz a kép… De be is paráztam, mert kicsit elengedte a levegőt az első kerék (tudod, tubeless), nem voltam benne biztos, hogy csak kiszusszant a gumi a leszúrt Rittbergerben, vagy defekt. (Egyáltalán nem hoztam pótkereket). A kocsinál visszafújtam, szerencsére tartotta a luftot.
Várj, nincs vége, a rajtnál állunk, egy perc van a rajtig, már vetkőzöm. Egyszer csak odajön egy bíró és kedvesen megveregeti a vállam és rámutat a kormányomra:
– A kormányvég kupak nélkül nem indulhatsz el!
Megnézem, hát nem azt is elhagytam a fejreesésnél?! Óriás para, kettő forint ötven filléres alkatrészen megy el a meccs?! Kétségbeesve kezdtem el tekergetni a fejem, kitől lehetne hirtelen kérni egyet? Szerencsére Adame Laci fia, Ármin ott várakozott mellettünk a bicaján ücsörögve, rögtön elkértem a cangájáról a kupakot, az apja pedig rábólintott. Fair Play, köszönöm srácok, ez tovább erősíti bennem az az érzést, hogy a Master2 brigád tulajdonképpen egy nagy család! A fiatalok szerintem meg már alig várják, hogy beöregedhessenek közénk! :)
Kemény rajt: első kör, de máris mekkora előnyünk van a többiekkel szemben.Mindenki tudta, hogy a rajton múlik minden: aki elöl lesz az első homokozónál, az király, a többiek viszont szopni fognak mint a torkos borz, mert bedugul, mint az M7-es nyáron. Csak épp nem könnyű nyélen elrajtolni, nulláról sprintelni 2-300 métert (a Strava 51.5km/h-t mutat az első sprintemre, de az hülyeség, annyi azért biztosan nem volt, olyan 43-45km/h max inkább). Specziár Viktornak és nekem ez jól sikerült, levarázsoltuk a homokozót és máris 15-20 méter előnyünk lett a többiekhez képest.
Még mindig sehol senki!Viszont ezek az 50 centis palánkok kicst magasabbak voltak a megszokottnál.
Viktor elöl, én szorosan a nyakán és nagyon tetszik, hogy a várakozásaim ellenére nem szakadtam le azonnal. Sőt, a kör második felén Viktort kicsit feltartotta egy fiatal a rézsűnél, így lehetőségem támadt rá: egy pillanat alatt körberajzoltam őket és átvettem az M2 vezetést. Nyitottam egy kis előnyt is, olyan 5-10 métert.
Ez mekkora már?! CX OB, a második kört vezető pozícióban kezdem és helyen (kontroll alatt) van a pulzusom, szóval nem csak lobogok mint a hülye, hanem érzéssel adagolom a wattokat! Sajnos a második kör közepén, a harmadik homokozónál értem utól Marike Tache-t (Speed-Way Team), aki pont megtorpant előttem én meg beleakadtam. Legalább 5-6 mp veszteség, nem beszélve arról, hogy ilyenkor kicsit kiesel a ritmusból is. Persze hamar visszaért a nyakamra Viktor. A kör végén, a csarnokban tudatosan magam elé engedtem, hogy picit megpihenjek mögötte, majd ismét lekerüljem.
Orosz Gergő-t (F.SZ.S.E – FTC) előzömViktor viszont tökéletesen megérezte, hogy most kell egy extra-giga kemény kört mennie, hogy ne hagyja a végére a csatát, ahol bármi is előfordulhat. Nekem pedig súlyos döntést kellett hoznom: vagy most megpróbálok menni vele, de ez nagyon sokba kerülhet (a hidegben a folyamatos extra magas pulzus hamar kicsinál!), vagy elengedem és arra koncentrálok, hogy biztosan hazahozzam a bringát a második pozícióban. Ezt választottam.
Hogy miért adtam meg magam ilyen „könnyen”? Több ok miatt is. Reálisan nézve ez is jobb helyezés a vártnál. Meccs közben ott láttam magam mögött Megyót (Medgyes Gabi, KTM Teszt Team, a tavalyi M2 CX Magyar Bajnok) és Adame Lacit; a futam előtt mindkettőjüket magam elé jósoltam. Az OB-n elverni mindkettőjüket igazán édes érzés, hatalmas töltetet ad nekem a jövőre nézve. A másik ok maga Viktor. Az OB előtt szorgalmasan kijártam a pályára harapni a homokot és kapaszkodj meg: nem tudtam úgy kimenni a CrossArénába, hogy Viktorral ne találkozzak… Közel lakik, kettő perc alatt kint van – bolond lett volna nem kijárni gyakorolni naponta. (Én pl. meg sem lepődnék, ha a lakcímkártyáján meglátnám a CrossArénát ideiglenes lakcímként.)
A lényeg, hogy sokszor tekertünk együtt – gyors köröket is – és éreztem, hogy ez Viktor pályája: nincs benne szint, nagyon érzi, nem okoznak gondot neki a homokozók és borzalmasan be tudja forgatni az egyeneseket. Őszintén szólva lélekben már a verseny előtt leadtam ezt a meccset Viktornak és utólag sem érzem magam emiatt balféknek. Persze azért még alszom erre egyet… Legfeljebb holnap reggel törlöm ezt a bekezdést. :)
A verseny és a szurkolás: parádés és pazar! A CR (Coffee Ride) csapat fantasztikusan ráérzett, hogy kell nagy felhajtást csinálni egy-egy versenynek, kiváló pályákat álmodnak meg, képesek nagyon sok embert megmozgatni: segítőket, szponzorokat, versenyzőket egyaránt. A marketing és a kommunikáció: A+++! Le a kalappal, bárcsak XCO versenyeket is rendeznének, nagyot lendíthetne az XCO szakágon is egy-egy ilyen rendezés!
A 40+ csapat. Legközelebb ha töröd a fejed, mit hozzon a Jézuska Karácsonyra,kérj ugyanilyen törzsszurkolókat!
A szurkolók pedig – ahh, már sokszor mondtam, de most élesebben fogalmazok: szögre akasztanám a biciklicsengőt, ha egyszer csak elmaradna ez a szurkolás! Mindenkinek tiszta szívemből kívánom ezt az érzést, ahogy kanyarról kanyarra hallom a nevem, mindenki mondja az aktuális időket, mennyivel van előttem Viktor, mögöttem Megyó és hogy épp gyorsítsak, vagy lassítsak.
(Várj, most jut eszembe, valójában azt még sosem hallottam, hogy lassítsak. Szóval mindig gyorsítok.)
Figyeld az arcát: Viktor nem annak örül, hogy a 18 elit Magyar Bajnoki címe mellé begyűjtötte az istentudja hányadik korosztályos OB címét is, hanem hogy felment rá a bajnoki trikó és nem robbant szét a cipzár az első levegővételre :)Ááá, a fotósok tényleg királyok, annyi jó képet kaptam a versenyről, hogy sose fogy el! Köszönettel tartozom: Farkas Milán (milanphoto.hu), Máhr Attila, Dr. Siklós Csaba, nagyok vagytok!
CrossAréna, CX OB 2017 eredmények (xls): 
cx_ob17.xls (92KB)
Kőbányai Bringapark Kupa 2016 eredmények (pdf): 
cx_ob17.pdf (37KB)