Ezt elhiszed hogy már megint elbénáztam?!
Pedig baromira haladt a bringa a salgótarjáni Karancs Kupa CycloCross-on! A befejezett négy köröm gyorsabb lett, mint a Master1 győztes Bakter első négy köre és csak 10mp-cel lassabb, mint pl. Cser Gabié, aki a változatosság kedvéért elitben megy ebben az évben. Az U19-esek legeleje általában előttünk szokott bóklászni – de most nem ez volt a helyzet, pedig szlovák versenyzők is rajthoz álltak.
Elhatároztam, hogy nem startolok különösen erősen: közvetlenül a rajt után élre is állt a helyi Adame Laci én pedig hagytam őt, sőt még Viktort is magam elé engedtem. Laci azonnal nyitott egy kis előnyt, de úgy voltam vele, hogy a Tóth Atis szerint „kurvaerős” Viktor úgyis bombaformában van, szóval jó vagyok én mögötte, majd egyszer csak felrántjuk Lacira.
Ám nem ez lett a helyzet. Laci kezdett aggasztó módon elnyúlni, én pedig arra lettem figyelmes, hogy Spec Viktor ma nem ellenállhatatlan. Apróbb hibákat vettem észre, felesleges megcsúszásokat, kisebb bizonytalankodásokat. Nem okozott gondot mögötte maradni, sőt elkezdtem érezni, hogy tulajdonképpen kicsit feltart. A második kör végén, az „egyszemélyes” tábori vaskapu előtt kicsit jobban megrugdostam a pedálokat, majd beestem neki féktávon és elé kerültem. A Strava pulzussgörbén jól látszik, hogy onnan észrevehetően növekszik a pulzusom, rákapcsoltam, hogy feleslegesen ne húzzam Viktort magam után.
Nem éreztem bele, hogy felérhetek Adame Lacira, ám legnagyobb csodálkozásomra egy fél kör alatt ledolgoztam a kb. 10 mp hátrányt. Tök furcsa volt közben, hogy lokál lévén sokkal többen szurkoltak neki, mint nekem. Persze csak egy kis képzelőerő kellett hozzá – mivel ő is Laci – próbáltam magamra is venni a „Hajrá Laci!”-t. Csak rohadt furcsa volt, hogy normális esetben versenyeken senki sem Lacizik nekem…
Pelikán Janit dicséri ez az elkapott pillanatA harmadik, majd a negyedik kört is együtt kezdtük és konstatáltam, hogy bírom! Ki fogom bírni! Elkezdtem a lehetséges végjátékra gondolni. Nem tudom, hogy sprintel, de nem is nagyon sprintes a célegyenes, hamarabb kellene dűlőre vinni a dolgot. Úgy döntöttem, hogy pontosan ugyanazt fogom vele is csinálni, mint Viktorral, elsőnek be a kapun, majd ing-gatya!
De nem kellett sokáig morfondíroznom ezen, mert a negyedik kör utolsó harmadában, a homokágy utáni ferde betonszegély-átszökkenés átrendezte a dolgokat. Valahogy olyan ügyetlenül ültem vissza a nyeregbe az átugratása után, hogy teljes testsúllyal ráhuppantam a nyereg orrára. Nagyot reccsentek a karbonpálcák és azonnal billegni kezdett alattam a nyereg. Tudtam, hogy vége. Még állva elmentem a közeli technikai zónáig, majd letettem a gépet. Vas Balázs azonnal önzetlenül felajánlotta a bringáját, de két dolog miatt nem volt hozzá túl nagy kedvem: egyrészt a chipet nem tudom azonnal átrakni, másrészt meg kicsi nekem az a bringa. De tudni akarod a frankót? Ezen a veresenyen nem akartam
sem harmadik, sem negyedik-ötödik, vagy bárhányadik helyen beérni!
Odavágtam a szuper kényelmes Prologo Nago Evo karbonnyergemetEzen a versenyen én nyerni akartam – vagy legalábbis második pozícióban beérni. Sajnos ez most sem adatott meg. Mégis nagyon pozitívan élem meg a dolgot, mert most végre éreztem az ERŐT! Nagyon jól éreztem magam verseny közben, nem kifulladásig tekertem, hanem végig kontrolláltan, majdhogynem ésszel. :) Persze ennek pont ellentmond a nyeregtörés, full pihenten valószinüleg jobban oda tudtam volna figyelni.
Adame Lacival és Filivel beszéljük meg futam után a történteket.Azért elkértem Balázs bicaját egy amolyan „levezető” körre. Érdekesség, hogy ahogy tekertem, természetesen utolértek többen is, köztük Gyevát Feri (KTM Test Team Gödöllő), Káldi Tomi (FEMAT ZKSE) és Tojai Nagy Csabi (Footstrong SE). Igazi sportemberek, mindegyikőjük egyből kérdezte, hogy mi a baj? Bátorítottak, hogy menjek velük – köszi srácok! Persze én már nem akartam menni senkivel, szépen illedelmesen elengedtem őket.
„Levezetek” Vas Balázs bicajávalCsak utána kezdett motoszkálni valami a fejemben.
A beszélgetés lehet, igen ez az…
Srácok, verseny közben, mikor elöl mentem én biztosan nem tudtam volna beszélni veletek, de még
egy értelmes mondatot sem bírtam volna kinyögni!
Amikor versenyzek, eléggé határon megyek, tökéletesen lefoglal a figyelem a légzésre, pulzusra, a pályára – és valójában annyira tolom neki idegből, hogy egyáltalán nem tudok közben beszélni! Legfeljebb egy szót bírnék elmotyogni, valami olyasmit hogy „Menjél!”. Vagy „Gyere velem!”.
Szóval srácok, nem lehet hogy kicsit „kényelmesen” versenyeztek? Persze az is benne van, hogy sokaknak nem jött be a pálya a billegős betonlapok, a pocsolyás-csúszós medence, meg a betonlépcsők miatt és kicsit óvatosabban mentek, nem tolták neki full nyélen. Nekem tulajdonképpen tetszett ez a pálya, élvezettel csúszkáltam a kanyarokban – de persze nem vagyunk egyformák.
Közben megvolt az év végi díjátadó is, Vas Petivel pózolunk az XCO Magyar Kupa összetett dobogón.Óriási köszönet a fotósoknak: a LeBinon.net, Pelikán Jani, Cséri Szilvi, Kallus Edit és Máhr Attila fotói.
Karancs Kupa 2015 CX eredmények: 
2015_karancs_sc.xls (53KB)