Hogyan tudtam mégis XCO MK futamot nyerni?
Frappáns válasz az előző blogbejegyzésemre: sikerült végre a dobogó legmagasabb fokára állnom Csömörön, ráadásul az év talán legnagyobb presztizsű XCO Magyar Kupán, amely erre az évre nemzetközi (UCI C2 kat.) besorolású futammá avanzsálódott. Elmondom, hogy csináltam.
A hét elején kaptam egy szokatlan e-mailt Monostori „Mono” Józsitól (Bakony Bike Team), melyben kicsit dicsérte a rövid maratonos eredményeimet, kiemelte a viszonylag nagy időkülönbségeket, amivel nyerni szoktam azokat a szinte sprint futamokat – de a lényeg: rákérdezett, hogy mi a titkom, hogy csinálom ezt? Ez nagyon egyszerű, azért tudok nagyarányú rövid maraton győzelmeket szerezni, mert a legkomolyabb ellenfelek szinte kivétel nélkül közép- és hosszú távon indulnak. Persze azért még kell egy-két dolog a győzelmekhez. A válasz email remek alkalom volt arra, hogy átgondoljam, mit hogy csinálok, mi vezet(hetne) az XCO sikerhez.
1 – Fogytam tavaly óta 10 kilót, ez nagyon kellett ahhoz, hogy igyekezni tudjak felfelé. Még egy-két kilót hajlandó vagyok leadni, de többet már nem. Igaz hogy kockás lett a hasam , de a régi „pingpongasztal” hátam már csak egy kis hokedli, a vállam és a karjaim is igen-igen levékonyodtak, szóval már kérdezgetik a rokonok, hogy nem vagyok-e beteg…
2 – Remekül sikerült a felkészülési időszak, év elején CX (CycloCross) versenyeken indultam, ami egészen korán formába hozott. Még soha életemben nem sikerült olyan jól a felkészülési időszak, mint ebben az évben.
3 – A legfontosabb a nagy intenzitású intervallos edzések! Én XCO specifikusan edzek, ez praktikusan két dolgot jelent. Egyrészt aszfaltra nagyon ritkán tévedek, az erdőben pedig megkeresem a leges-legmeredekebb ösvényeket felfelé, a legrémisztőbb DH szakaszokat lefelé és azokat gyűröm. Először ezek mumusok, a túlélésért küzdök aztán előbb-utóbb egyre barátságosabbá válnak, és egyszer csak nemhogy éppen-éppen csak kitekerem, hanem mondjuk még tempót is megyek, eggyel erősebb fokozaton mászok fel. Másrészt a Strava az, amivel rá tudtam venni magam, hogy egyes szakaszokon ing-gatyát menjek: mikor KOM kisérleteket teszek, akkor valójában intervallozok: maximális erőkifejtés mellett megyek 1-2 percet. A végén majdnem leájulok a bicaról, de egyértelműen feljeszt, erősít, gyorsít a dolog. Ha általában egyedül tekersz az erdőben a megszokott tempódban, a megszokott (kvázi „komfortos”) pulzustartományban, akkor természetesen nagyon jó lesz az állóképességed – de nem gyorsulsz, ezzel várhatóan nem nyersz majd XCO, vagy rövid maraton versenyeket. Ha nyerni akarsz, akkor intervalloznod (is) kell!
4 – Szerencsés alkat vagyok, jól tűröm a fájdalmat. Nem veszek vissza a tempóból csak azért, mert égnek a combjaim. Egyéként is: ha nem fáj, akkor nem edzel elég keményen!
5 – „Kiskoromban” sokat motoroztunk, még gyorsaságiztam (versenyeztem) is egy kicsit az MZ Kupában. Ez tökéletes volt arra, hogy megtanuljam és megszokjam azt az érzést, mikor csúszik a motor alattam. Főleg kigyorsításkor a hátsó kerék mikor kicsit „eldarál”: erőcsúsztatás. Bicajra lefordítva: valójában egy kicsit sem zavar, ha megcsúszik kanyarban az első, vagy a hátsó kerék a poros, vagy sáros kanyarokban – csak ne egyszerre csússzon meg mindkettő… Nagyon élvezem azokat a technikás szakaszokat, mandíneres kanyarokat, ahol mások esetleg csak kínlódnak, keresik az íveket. Elárulok egy titkot: a csiki-csuki kanyargós ösvényeken két dologra koncentrálok: a helyes ívre (ideális ív, az Autóversenyzők, versenyautók c. könyv tökéletesen elmagyarázza) és a tempóra. Aki jött már mögöttem kanyarokban az tudja, hogy engem nem érdekelnek a nyomok (pont nem érdekel, hogy mások hol mennek, sokszor pancserek járják ki a nyomokat), mindig a lehető legszélesebb pontról indítom a kanyart. Most Csömörön a rönklépcsők után volt egy kisebb ugrató, majd egy éles, csúszós jobb-kanyar. A nyomok világosan mutatták, hogy szinte mindenki szűken – és emiatt lassan – fordult. Én mindig kimentem bal szélre és emiatt nem volt olyan szűk, tempósabb lett nekem ugyanaz a kanyar. Valamint a helyes tempóra figyelek: lassan be – gyorsan ki! Az ideális kigyorsítás sokkal fontosabb és hatékonyabb, mint az extém rövid féktáv. Ha hiszed, hanem, a kanyarok előtt tényleg mondogatom magamnak: lassan be – gyorsan ki!
5 – Szerencsére versenyző alkat vagyok. Nem mindenki olyan, pl. barátom Berci (a méltán népszerű Berczi Tours topmenedzsere) tényleg az egyik legjobb itthoni wave szörfös, mégsem lett még magyar bajnok, mert nem versenyző alkat, elizgulja a versenyeket. Én képes vagyok 105, vagy 110 százalékon teljesíteni versenykörülmények között. Ez vagy megvan, vagy nincs, adottság, amit úgy tudom nem nagyon lehet fejleszteni.
Ha azt kérdezed tőlem, hogy tudtam nyerni Csömörön, akkor azt mondanám, hogy a tudatos felkészülés segített hozzá. Délutánonként meló után átverekedtem magam a városon és kimentem Csömörre pályát járni, begyakorolni az ugratókat és a kanyarokat. Egy átlagos edzésen nem szoktam elesni, de elárulom, hogy a csömöri pályán minden nap elestem legalább egyszer. Ugratón is, letörésen is, felváltva. Össze-vissza vertem a lábaim, sebek itt is, ott is, a körömvirág kenőcs jó barátom lett ezen a héten.
Ám cserébe tényleg megtanultam a pályát, a kanyarok majdnem becsukott szemmel is mentek, és szinte elkezdtem élvezni az ugratókat. Tovább megyek: minden egyes mászásra megkerestem a helyes áttételt, ami elég gyors, de még tudom forgatni anélkül hogy égbe szökne a pulzusom. Elhatároztam, hogy NEM ÉRDEKEL, hogy a többiek hogy mennek, én az előre elhatározott áttétellel fogok menni minden emelkedőn. Szerdán csináltam egy versenyszimulációt (Fellegi Gabi: ne haragudj, ezért nem álltam meg pacsizni, csak egy körrel később), mentem négy kört azonos tempóban: fél percen belüli eltérés volt a négy kör között. Ez nagyon jó jel, ez kiváló tempó lesz! Még tovább megyek: kielemeztem a többiek pályabejárásait: Dina Marci, Bogár Gabi és Kispál Máté is töltött fel Stravára csömöri köröket, az Analízis funkcióval megnéztem, hogy milyen köridőket mentek, milyen pulzuson, milyen sebességekkel, milyen Watt terhelés mellett. Összehasonlítottam az enyémmel és megnéztem, hogy pontosan hol gyorsabbak nálam a pályán. (Persze ez könnyű volt: felfelé…)
De komolyra fordítva: azért tudtam nyerni, mert mentálisan felkészültem a versenyre és pontosan végrehajtottam az eltervezett taktikát. A start után Vas Peti kezdett elnyúlni felfelé az első emelkedőn, de most NEM mentem vele (pedig tudtam volna), hanem vigyáztam a pulzusomra. Aztán persze lefelé, meg az ugratókon utólértem, leelőztem. A második körben ismét feljött rám, sőt egy kis hibát is vétettem, bénáztam az egyik ösvényen: ittam a kulacsból és ahogy tettem volna vissza a tartóba, kiesett a kezemből és elhagytam. Lefékeztem, picit tolattam, hogy felvegyem, nem akartam víz nélkül maradni. Ekkor ért utól Peti, de nem aggódtam, mert ez a pálya egyik felső pontján történt és tudtam, hogy onnantól enyém a pálya, én diktálok. Pontosan így is lett, lefelé sokkal gyorsabb voltam, a harmadik körre már úgy mentem, hogy nem is láttam magam mögött.
Ám ismét feltűnt Peti mögöttem – én pedig tényleg rákapcsoltam. Az előző köröknél is magasabb fokozatban másztam, valójában csak egy nagyon rövid időre, a legmeredekebb mászásra raktam le elől a kistányérra, a pálya nagyrészén nagytányéron mentem. Most először fodult elő, hogy az utolsó köröm gyorsabb lett, mint az előző és csak fél perccel rosszabb, mint az első. Szóval a tudatos felkészülés és a gondosan megtervezett tempó miatt nyertem, azt hiszem.
Néhány szösszenet a végére:
- Versenyek előtt midig kielemzem a pályákat, letöltöm a térképeket, magassági rajzokat, berajzolom a régi túrista térképeimre, jegyzeteket készítek mettől meddig vannak a mászások – szóval fejben összerakom a pályákat.
- Általában magam szerelem a bicajokat, lekopogom, két éve nem volt semmilyen komolyabb technikai gondom, vagy defektem versenyeken, mert precízen szerelek. Ennek mondjuk kicsit ellentmond, hogy a csömöri futam előtti délután beletörtem az XO hajtóműbe a fő összehúzó csavart (10-es imbusz!), de Noé Balázs (Probike, arany fokozató támogatónk) szerencsére olyan gesztust tett, amely nem mindennapos: kivett a vitrinből(!) egy 130.000 forintos XX hajtómővet és kivette belőle a szükséges csavart, hogy „Kefe, tessék, majd hozol egyet” – ez is nagyon kellett a sikerhez. Köszönöm Balázs Úr!
- Mindenképpen szólnom kell a szurkolásról, elképesztően sokan buzdítottak név szerint a pálya különböző pontjain és ez tényleg szárnyakat adott! Nagyon zsír szurkolóim vannak és elképesztően spannol a dolog, nagyon-nagyon köszönöm nektek, Kefe szurkolók!
Persze most majd visszaáll a „régi rend”, most megint kevésbé technikás, vagyis erő-pályák jönnek, ott nem tudom megverni Kis „bajnokok bora” Jocót, Vas „terminátor” Petit, vagy Kovács „pék/hentes/divatáru” Andrist, vagyis a Merida expresszt. Még jó hogy Bokros „Manó” nem versenyzik az idén, mert akkor már csak ötödik tudnék lenni a szokásos XCO futamokon…
Nézd meg a Csömör MK futam fotókat – óriási köszönet Máhr Attillának és Rozgonyi Sanyinak a parádés képekért!
2014 Csömör MK futam végeredmény: 
2014_csomor_xco.pdf (67 KB)