IV. László Sándor emlékverseny
Kissé majom vagyok. Nyertem a Master2 kategóriát, mégsem vagyok teljesen elégedett, mert nem úgy nyertem, ahogy én azt szerettem volna: elmenésből. Gyere, bosszankodjunk együtt! :)
Azt hiszem kezdem érteni a rabokat: borzalmasan szerettem volna megszökni! Pontosan azért, hogy ne kelljen asszisztálnom minden idők legalacsonyabb versenyátlagához: 37 km/h síkon (!) – ezt bármikor leforgatom egyedül is. Te mondod meg mikor: hóban, fagyban, kora reggel, vagy késő este, ilyen-, vagy olyan ellenszélben, mindegy! Ennyit tényleg kell tudni menni egy versenyzőnek bármikor egy sík körön önállóan is.
Összességében tehát vállalhatatlan versenytempó. Másrészről viszont mégis egész jó volt a dolog edzésértéke, mert az összes valamirevaló szökési kísérletben aktív szerepet vállaltam, nyomtam idegből, hátha végre el tudunk gurulni néhány fiatallal. Elég lüktető lett emiatt ez a verseny. Szóval ilyen szempontból meg kifejezetten jó kis lószolgatós menet lett ez. Bizony, jó lesz ez a közelgő cyclocrossra, beépül ez is!
A Riczun fűztem Specziár Viktort, hogy jöjjön el Debrecenbe is. Viktor, most dagadhat a májad: TÉNYLEG sajnálom, hogy nem jöttél el, meggyőződésem, hogy ha itt vagy, akkor el tudtunk volna gurulni! Még pont annyi hiányzott, hogy miután nyélen beforgattuk, ne csak pár km-t tudjunk 45-50-nel menni, hanem mondjuk két párt… A végén lekaptalak volna a sprinten, így elmaradtak volna a végén a csalódott gondolataim. :)
Ám nem jött Viktor, így maradtam egyedül. Biztos tudod, a nagyobb maratoni futóversenyeken vannak fizetett tempómenők, az un. “nyulak”. Én szívesen lennék ilyen nyúl egy hasonló sík o.úti versenyen: kifizetnék az óradíjam, én pedig garantálnám a negyven fölötti versenyátlagot. De ezt elfelejtették felajánlani Nagykettőék… Én meg nyilván nyerni szeretnék, szóval nem opció végighúzni az összes kerékpárversenyzőt egyedül.
Óriási különbség, hogy most a Master2 futam nem az U19-esekkel ment, mint a Riczun, hanem az U17-esekkel. Belülről valóban érezhető a különbség, az U19-esek azért tényleg jobban bírják az izmosabb tempót. A Riczun előttünk végző Orosz Gergő és Hakk Bence pl. ma az elit felnőtt futamon is végig elmenésben voltak és Gergő összetett harmadik lett közvetlenül Peák Barna és Szöllősi Ferike mögött, 41.5 km/h átlaggal. Hakk Bence meg ötödik. Az U17-esek is képesek gyorsan menni, csak ők még nem bírják olyan sokáig.
Jobban szeretek az U19-esekkel zúzni, na!
Egyébként onnan is lehetett tudni, hogy nem valami erős az alaptempó, hogy egyszer csak a WU19-es Honos Csenge (KSI-Csepel SE) meglószolt bennünket… OMFG, némán zokogtam magamban. Kicsit olyan érzés volt, mintha a fenekemmel ennék egy banánt.
Ránézésre szerinted milyen ez a tempó?!Nagyon szerettem volna elszökni és tényleg mindent meg is tettem érte, minden vadabb menésre rámozdultam. Kövérebbnél kövérebb lószok váltogatták egymást. Varga Bálint (KONTENT-DKSI) és Gohér Misi (Kecskeméti Első Sor SE) volt a két legaktívabb, rendre megpróbálták újra és újra a lemenésben az elmenést. Egyértelműen láttam bennük a potenciált, így gondolkodás nélkül mentem velük minden alkalommal. Ők is robbantak rögtön, mikor én indultam.
A második körben, mikor épp Gohér Misivel próbálkoztunk, kicsit nézegettem hátrafelé: még jobb lenne, ha egy DKSI-s is felközlekedne hozzánk, mert akkor végre nyugton maradna a DKSI sor. Erre mi történik? Élete árán felcsatlakozik egy DKSI-s kissrác, nagy nehezen rávesszük, hogy vegye komolyan és menjünk hárman idegből – erre a maradék DKSI felhúzza ránk a teljes grupettót… Ezt nem nagyon értettük, talán a srácoknak tanulniuk kell még „olvasni” a versenyzést. (De az is lehet, hogy nekem kell tanulgatni, mert csak „nehezéknek, vasmacskának” küldték utánunk a kiscsákót… :)
Az első körben szinte észrevehetetlen volt Tomka Boáz (Dr. Bátorfi-Agria KTK), ám a második körben indított egy olyan erős elmenést, hogy abba már-már tényleg beleláttam, hogy jó lehet. Nagyon picike hiányzott ott is a sikerhez, de újra csak elvéreztünk. Boáz később a befutón bizonyította, hogy tényleg elég gyors, ő nyerte az abszolút sprintet. Én valahogy nem jól helyezkedtem az elején, középen találtam magam teljesen beszorulva. Kellett egy kis idő, amíg “kikéredzkedtem” szélre, onnan megindultam, de már nem tudtam az összes fiatalt lekapni.
A dobogón Pintér Attila (ViniBike KSE) és Páll János (KONTENT-DKSI)Nem volt rossz elképzelés folyamatosan szökdösni, mert a legkeményebb lószokra egy Master sem tudott jönni. Kalocsa Krisztián (KTC Budapest) volt talán az egyedüli Master, aki próbálkozott rajtam kívül, de nem volt igazán életképes kísérlete. Komolyabb elmenésekben csak én voltam a kissrácokkal. Ha bármelyik tényleg elment volna, akkor az én mesém is tovább tartott volna…
Ez a kép azért szuper kedves számomra, mert ezt a lányom, Letta csinálta. Még picit gyakorolni fogjuk a fontos pillanatok elkapását, de ez csak parányi hiba. :)Nagykettő pedig lehet épp azt fontolgatja, hogy a következő versenyen megfogad nyúlnak.
Vígh Attila fotói, nagyon szépen köszönöm!
IV. László Sándor e.v. 2017 (pdf): 
Laszlo_Sandor_ev_2017.pdf (478KB)