Két újabb győzelem: Duna maraton és Borsodnádasd XCO Magyar Kupa
Kérem szépen, ha egy szekér beindul… Összesen 8 versenyt nyertem május eleje óta, ebből az utolsó ötöt sorozatban: két maratont (Crosskovácsi és Duna rövidtáv) és három XCO Magyar Kupát.
A Duna maraton csak az előkészületek miatt volt rettenetesen stresszes. Ugye két hete atomjaira törtem a 29″-es S-Works vázat és sokkal nehezebb volt pótolni, mint gondoltam. A magyar és az osztrák (!) Specialized disztributorok is csütörtököt mondtak, azt javasolták, hogy várjam meg a 2015-ös modellt – ami várhatóan januárban jelenik meg… Micsoda?! Észnél vagytok?!
Küldtem ajánlatkérő Emaileket Csehszlovákiába is és szerencsére egy komolyabb szlovák Speci Concept Store kereskedő fel tudott hajtani nekem egy új vázszettet Nitrán.
A Duna előtti pénteken reggel kipattantam tehát Nitrára és kora délutánra itthon volt az új váz! Egyetlen szépséghiba csak, hogy mivel a 2014-es karbon vázban már a vázon belül mennek a bovdenek, illetve hátul is átütő tengelyes a gyorszár, így egy csomó alkatrész nem volt kompatibilis. Az egész szombat rohangálással és barkácsolással telt – melyben a tesóm is aktív szerepet vállalt azzal, hogy a kedvenc kempingszékemben bóbiskolt amíg én szereltem – összeállt a bicaj néhány apró szépséghibával. A hátsó fék csöve csak fel lett „tixózva” a vázra, illetve nem raktunk fel első váltót. Úgy emlékeztem tavalyról, hogy a Dunán nincsen meredek emelkedő a rövid pályán, szóval talán is nem kell majd a kistányér erre a pályára.
Összeállt tehát a bicaj szombat délutánra, vasárnap reggel még feltettem ugyan egy „pali” első váltót is, de persze nem volt bekötve, csak amolyan láncvezető funkciója volt, hogy a buckáknál és ugratóknál ne repüljön le a lánc. A teleszkóp tunningra már egyáltalán nem jutott idő, gyakorlatilag úgy versenyeztem vele, ahogy kivettem a dobozból.
Maga a Duna maraton az elmebeteg rohangálós-szerelős előkészületek ellenére nagyon nyugis és sima volt. Mentem az elejével a Salamon toronyig, majd picit megúsztam, sok volt a Záray Laci (Merida), Palumby Zsombi (FEMAT-ZKSE) tempó. Viszont szépen összeálltunk Imre Szabival (Merkapt) és Mandzsu Marcival (Bike4life) és megkezdtük az üldözést. Az utólért középtávosok tényleg fegyelmezetten engedtek el, senki sem tartott fel bennünket, senki sem akart beleszólni a küzdelmünkbe. Olyan jó tempót sikerült kialakítanom, hogy lassan leszakadt Szabi, majd nem sokkal később Marci is. Éreztem hogy nagyon jól haladok és hamarosan be is bizonyosodott: először csak porfelhőket láttam magam előtt a kanyarokban, majd feltűnt két versenyző is. Hamarosan felértem Hacsi Ákosra (team3K), majd Dallos Kornélra (Tatanka Racing Team) is, sőt hamarosan el is hagytam őket. Ezzel a Master 1 futam vezető pozíciót is átvettem – amelyet már nem is adtam ki a kezemből. Abszolút 5. helyen értem be, mindössze 3:40 hátránnyal a győzteshez képest. Több, mint 8 percet kapott a második helyezett Master 2 ellenfelem Gyevát Feri, ez tényeg tekintélyes előny lett. Egy kis műhelytitok: ha lett volna váltóm, akkor sem váltottam volna le sehol a kistányérra. Ha Duna rövided akarsz nyerni, végig kell tudnod menni nagytányéron!
Következő hétvége, III. Decathlon-Borsodnádasd XCO Magyar Kupa. Végre megérkezett az első váltó is , lett kistányér – hát erre a pályára kellett is! Beszéltem egy pocakos-szemüveges (egyébként végtelenül szimpatikus) figurával, aki megtervezte a pályát, aki maga egyébként nem biciklizik, és nem is tudna végigmenni egy ilyen pályán. Na kapaszkodj meg, elővette ez ezévi XCO világkupa futamok (!) videóit és az alapján megkereste a legmeredekebb felfeléket a Mátéhegyi Ökoparkban és összekötötte őket a létező legmeredekebb lejtőkkel. Az eredmény – hogy is mondjam – katasztrofális lett. Egy ritmustalan, élvezhetetlen izompálya, már a pályabejárásnál is szakadt rólunk a víz, egekben a pulzus. Az átlagos XCO pályákon 150-170m a szintkülönbség körönként, Eplényre azt mondtuk, hogy egy brutális disznó XCO pálya, ott volt 200m a szint – itt pedig 270m körönként!
Az U15-17 futam alaposan megcsúszott, mert a hatalmas szint miatt a köridők szokatlanul megnőttek. Egy gyors technikai értekezleten sikerült „lealkudnunk” egy-egy kört a következő Master és Elit futamokból, ezzel javult valamelyest a helyzet. De akkor is gyilkos volt a pálya!
A Merida Master 2 gyorsvonat ezúttal a Salz-ra ment versenyezni, de hogy mégse érezzem magam biztonságban megjött helyettük Bokros „Manó” Manassé, aki ezt tartogatta „felhozó” versenynek az OB előtt. Tavaly ugye sorozatosan elporolt, mindössze az utolsó versenyen tudtam elverni, szóval természetesen tartottam tőle. Aggodalmam viszont alaptalannak bizonyult, az erős rajtot követően (én mentem idegből a Master 1 elejével, Hauser Tomival és Ibrányi Attival) hamar leszakadt és már az első körben komoly, kétperces hátrányba került. A célig tovább növeltem az előnyt, mely több, mint ötpercesre nőtt – ez is tekintélyes. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy még nem volt ebben az évben versenyterhelése, nekem viszont ez volt az idén a 16. versenyem és nekem is kellett vagy 4 CX futam az év elején a formába hozáshoz. Szóval Manó igen szép eredményt hozott ezzel a második hellyel, na hát kérem, igen kemény gyerek ő.
Az utóbbi három XCO Magyar Kupa győzelemmel átvettem a vezetést a Master 2 XCO Ranglistán, lévén csak egy verseny van hátra és én még egyet sem hagytam ki, ez már így is marad. A győzelemre esélyesek mindannyian „eldobtak” már legalább két futamot. Ez nagyon szép és persze büszke vagyok rá, ám az OB… Most hétvégén lehetőségem lesz megszerezni a negyedik Magyar Bajnoki címemet, 2001 után – immár 13 év elteltével a legutolsó Master 1-es címem óta. Persze ezt nem adják ingyen, mindenki ott lesz, aki erősebb nálam és mindenki nagyon szeretné ezt a címet.
Nézd meg a Duna és Borsodnádasd MK futam fotókat – óriási köszönet Máhr Attillának, Zoboki Attilának és Molnár Tibornak a pazar képekért!
2014 Duna maraton végeredmény: 
2014_duna.pdf (176 KB)
2014 Borsodnádasd MK futam végeredmény: 2014_borsodnadasd_xco.pdf (46 KB)