Lakásfestéssel is fel lehet készülni egy CX versenyre!

By on

Ja, nem. Csak azt gondoltam, hogy lehet.

Hát ezért a teljesítményemért nem fognak újabb utcát elnevezni rólam, mondjuk Törökbálinton. (Budapesten már elneveztek egyet. Eredetileg Szentfésüs utcát akartam, de végül csak sima Fésűs lett belőle a III. kerületben, Csillaghegyen. Ráadásul még azt is elírták, mert én Fésüs vagyok… :)

Az évadnyitó KOMÉTA-NORTHWAVE Cross Challenge I. futamra nem hogy nem készültem fel rendesen, hanem kifejezetten nem készültem fel. Meg is bosszulta magát, mert elképesztően gatya voltam. A kanyarok, meg a technikásabb részek még csak-csak mentek, de az emelkedőkön úgy kerültek le a sporik, mintha én lennék a pályajelző bója.

A hét első felében döntöttem el, hogy el kellene indulni Törökbálinton, de a kiírás szerint csakis CX bicajjal lehetett. Nekem továbbra sincs cyclocross bringám és nem is tervezem a vásárlását, mert kicsinálja a derekamat. Ám ez a verseny más, elég jónak ígérkezett, szóval felhívtam Sós Sanyát, a főrendezőt, hogy mit javasol. Azonnal felajánlotta a saját CX bicaját, mivel ő úgysem fog tudni versenyezni, mert vélhetően csúcsra fog futni a kavalkád a 300 nevezőnek köszönhetően. Szóval megkaptam csütörtökön délután a bicaját, majd 10 perc múlva az első pályabejáráson

egész hamar, másfél kör alatt el is törtem a kölcsönbringát!

Pontosan ebben a kanyarban történt az eset.

Egy jobbos, laza talajú, tempós-sodrós kanyarban elment az első kerék, már csúsztam is a sóderbe. Semmi gond, kicsit lement a könyököm, de nem komoly, pattannék vissza a nyeregbe – ám a kormány csak úgy fityegett a bowdeneken!!! Közvetlenül a stucni alatt, a kormánycsapágy felett tört el a villanyak. Bánatosan bandukoltam vissza Sanyához vállamon a törött cuccal, bal kezemben a kormánnyal, de ő csak ennyit mondott:

– nem baj, van másik!

És tényleg volt, később a Superior irodában leszedett a falról egy zsír új, null kilométeres SUP karbon CX versenygépet és a kezembe nyomta! Már csak egy rendesebb gumi kellett rá, de Rozgonyi Sanyi harcostársam késlekedés nélkül a segítségemre sietett és kölcsönadott egy pár Schwalbe X-One papucsot. Péntek délután, közvetlenül a verseny előtti napon volt csak lehetőségem kipróbálni az új setupot.

Még egy szó erejéig visszatérve a villatörésre: alaposabban megfigyelve a törésvonalnak kb. csak fele volt fémes színű, a másik fele feketés, oxidálódott! (A tesómmal utólag megszakértettük a szituációt és bemondta a telefonba a tutit: valószínűleg már el volt repedve. Ha pedig tényleg így van, Sanya még hálás is lehet, hogy alattam tört el az a villa és nem alatta egy nagy lejtőn…
A királyoknak előevőjük volt, én meg előtörő vagyok Sanyának. :)

Jól rajtoltam szombaton, de Klein Tomi (Footstrong) és Filepkó Gabi (Szentendrei Kinizsi HSE) még jobban. Magabiztosan hagytam őket az élen menni, tudtam, hogy majd úgyis utolérem és lekerülöm őket, ahogy szoktam. Az első kör utolsó harmadában, mikor elkezdtek egymás után megelőzni a srácok, kezdtem izegni-mozogni a nyeregben, hogy most mi a franc van, nem pont így szoktak folyni a versenyek, sőt, konkrétan kurva nagy a baj! Nem hogy Keltát és Filit nem fogom utolérni, hanem máris négyen-öten megelőztek. Szabó bakter esett egy hatalmasat előttem egy gyors balosban, de pont ki tudtam kerülni, épp csak nem kellett bunny-hoppozni a bokája fölött. Nyugi Kefe, semmi baj, ők csak Master2-esek, nem őket kell megelőzni.

A kör végén viszont bekaptam a kemény gyomrost, mint Kokó annak idején Chacontól. Fazekas Jácint, a szpíker így köszöntött az első kör végén:

– És itt jön Fésüs László,
a Master3 kategória második helyén!

WTF?! Mi a franc van?! Bolond ez a Jácint, ez hülyeség, miért nem figyel oda?! Na mindegy, majd a következő körben remélem már nem beszél zöldeket!

A kedvenc képem. Adorján Bencével szenvedünk – én az erőmmel, ő meg a technikával, egy csomószor leesett a lánca verseny közben.

Barátom, már kitalálhattad, nem hibázott Jácint, hanem én lepődtem meg, de erősen. A célba érve kezdtem kérdezősködni, hogy ki lett az első M3-as?! Hamar kiderült, hogy Szilágyi Szabolcs (MASH Racing) fújta ki az orrom – nem kicsit – első éves Master3-asként. Ó, én nem is készültem fel belőle, fekete ló volt, nem is figyeltem rá a versenyen!
Megnyugtatlak egyébként, semmi sem változott volna, ha felkészülök és nézem őt, mert ugyanúgy agyonvert volna. Mindegy, hogy nézegetem, vagy nem nézegetem…

Kicsit úgy érzem, ellenem dolgoztak most a körülmények, de persze egytől-egyig mindent magamnak köszönhetek. Okulásként leírom magamnak, hogy el ne sikkadjon a valóság a következő versenyig.

  1. – Crosskovácsi óta gyakorlatilag nem edzek, csak pihenek, lidikézek. A verseny előtti két hétben lakásfestés volt nálunk, plusz rengeteget esett az eső. Én meg nem ültem fel a görgőre, mert ugyan, „hol van még Karácsony”?!
  2. – Hát, pipikém, máris itt van Karácsony, mert én már előre felvettem a karácsonyi sertésjelmezem: két kilót híztam egy hónap alatt. Ó de kellett!
  3. – Verseny előtti napon no szex! Ezt ahányszor megszegtem eddig, mindig pórul jártam.
  4. – Túlöltöztem. Ha nem fázol a rajtnál, máris feleslegesen túlöltöztél!
  5. – Ez egy elég brutális XCO-szerű pálya lett, nekünk a 45 percre 380m szintkülönbséggel – ez nekem most nagyon nem kedvezett. Síkon nem jött volna ki ennyire a pamut erőnlétem. (Egyébként maga a 45-50 perces futam sem kedvezett, mert tavaly a 30 perces M3 menetekhez szoktam. A Magyar Kupa futamokon is egy körrel kevesebb lesz majd nekünk, mint az M2-nek.)
  6. – A Schwalbe X-One gumik zseniálisak szárazon és híg sáron is, de most úgy ragadtak a puha nedves talajon, mintha éppen száradó Technokol rapidon hajtottam volna felfelé…
  7. – Január óta nem ültem CX bringán. (Mert nekem nincs.) Kefe, nem érted, hogy nem lehet kizárólag emlékezetből cyclocross-ozni?!
  8. – Szilágyi Szabi úgy ment ezen a versenyen, mint én régen, mikor minden klappolt. Nagyon kemény figura, piszok sokat edz (persze, hogy most egyből elkezdtem nézegetni a Straván.) Majdnem háromszor annyi km-e van az idén, mint nekem, másfélszer annyi szinttel így október végére.) Szóval fel kell készülnöm belőle a következő versenyekre, figyelnem kell, vége a „nyugis” versenyeknek, vagyis Vége Víg Andrásnak!

Csoda verseny volt ez egyébként, parádés rendezés, példaértékű pályakijelölés. Buzsóék egy óriási mezőre felvertek kb. vagy ezer karót és belga cyclocross hangulatú pályát varázsoltak nekünk. Egyébként is minden rendben volt a versenyen, a parkolótól az ingyen pizzán keresztül a bringamosókig. Szóval le a kalappal, köszönjük kedves Superior Csapat! Nagyok vagytok!

Gratulálok Urak!
Szilágyi Szabolcs (MASH Racing Team) és Tokaji Nagy Csaba (Footstrong)

Nagyon szépen köszönöm a fotókat Bak Ferinek és Farkas Milánnak!
Már hiányoztatok!