Mátra Maraton 2019, fully-val!
Először is óriási köszönetet szeretnék mondani Adorján Bencének, aki kölcsönadta a bicaját a vasárnapi futamra. Egy szerény S-Works Epic fully-t, SRAM XX1 eagle (1×12) szett wattmérővel, karbonkerekekkel, dropperrel. Azért volt szükség másik paripára, mert a saját cangám középcsapágyház gondokkal küszködik. Az egyetlen szépséghiba csak, hogy Bence bicaja kicsit nagyobb méretű, mint az enyém. Kicsit?! Totál lefagytam, mikor a Mátraszentistváni Síparkban az autóból kivéve a legelső spori, aki ránézett, megkérdezte: – Te Kefe, neked tutira XL-es méretű vázra van szükséged? Micsoda?! Bence úgy adta oda a bicaját hogy L-es a váz, én meg nem ellenőriztem a címkét… Mindenesetre onnantól kezdve úgy éreztem magam a bicajon, mint egy szobafestő-mázoló a létráján.
Most már mindegy, ezt dobta a gép, ezt kell végigforgatni. Azért még az utolsó pillanatban, közvetlenül a futam előtt megkérdeztem egy-két sporit, nem lenne-e kedvük egy bicajcseréhez – tulajdonképpen csak a rajtszámot kellene átrakni és kész. De senki sem ment bele. Nem is értem, szerintem nem elég rugalmasak a versenyzőtársaim. Srácok, ennél valamelyest nagyobb flexibilitást várok tőletek! :)
A rajt után azonnal egy elég erős sípálya mászással kezdődött a verseny, de ez engem egyáltalán nem zavart mert az XCO versenyek is egytől-egyig így kezdődnek. Meglódultunk rendesen, de azért különösebben nem ment magasra a pulzusom. Ahogy kilapult kissé a terep beálltam a szokásos második pozícióba Várhidi Zoli (Merida Maraton Team) mögé, majd ahogy az első lejtőhöz értünk, átvettem a pole-t. Mivel számomra ismeretlen Specialized Fast Trak gummancsokon verettem, így az első néhány sodrós kanyarban még lazábbra vettem a kanyarsebességet. (De azért nyél, mondjuk úgy, kisnyél.)
Ám még így is sok lett ez a kanyarsebesség a közvetlenül a hátsó kerekemen forduló Szegedi Gabinak. A verseny 11. percében, 4.65 kilométernél lévő hegyes jobbosban, egy pillanat alatt elmászott az első kereke és hatalmasat zakózott centikkel mögöttem. (Olyan 36-40-es tempóval estünk be abba a jobbosba.) Az o.úti versenyeken már megtanultam: ha bukás van, azonnal lószolni kell, ilyenkor lehet megszökni, elpattanni a többiektől, kihasználva a pillanatnyi zavart. Egy másodpercre hátranéztem, hogy nincs-e komolyabb sérülés, de láttam, hogy csak horzsolások lehetnek Gabinál, szóval akkor ing-gatya! Várhidi Zoli, Hauser Tomi (ProSport Team Košice), Pataki Barnabás (PCCC) jött velünk, illetve Specziár Viktor is felcsatlakozott nagy nehezen néhány sprint-km alatt az ellépő kisvonatra.
A lendületes enyhén lefelé zúzó szakasz után együtt érkeztünk a pálya közepén lévő erős mászáshoz, amely kicsit több, mint 5 perces volt: átlag 326 watt, 867 csúcswattot forgattam. Viktor ott azonnal le is akadt. Várhidi Zoli ment először tempót és én szinte éreztem, hogy most történni fog valami. Hauser Tomi és az addigra felérő versenyzőtársa, Peter Zivcák robbantottak hirtelen és csúnya nagy megindulást nyomtak a meredeken. El is tempóztak tőlünk Pataki Barnabással együtt.
A verseny kulcspillanata: Peter Zivcák, a későbbi abszolút győztes robbant és állva hagy. Mögöttünk Pataki Barnabás. Tirszin Jani (Nutrixxion) csodás fotója.Az azt követő nagyon meredek köves DH-n (ami a patakhoz érkezik és minden évben benne van a pályában) még utolértem a három srácot, fantasztikusan működött a fully kb. 2-3 centivel leengedett üléssel! Közben persze folyamatosan kerülgettük az utolért középtávosokat, nagyon nem volt vicces a tényleg technikás DH-n.
A pálya második fele kezdődött. Nem tudtam mitévő legyek, ugorjak fel teljesen a vezető trióra, vagy hagyjam őket? Nagyon erősen közlekednek! Hauser Tomi elit versenyző volt, nem is értem, mit keres rövidtávon… Várjam meg Zolit és menjünk együtt? Végül mivel nem távolodtak tőlem számottevően az élen, nagy levegőt vettem és felrugdostam rájuk a cangát, pontosabban Barnabásra tettem a kereket.
Bírtam menni vele, de nagyon nem volt komfortos. És tudtam, hogy még nagyon sok szint van hátra!!! Végül csak elengedtem Barnabást. Nézegettem hátrafelé, mennyire közeledik Zoli. Közeledett ugyan, de nagyon lassan. Nem rossz a tempóm! De mégis, jöhetne már! Lassítani ezért nem fogok.
Felért rám nagy nehezen Zoli, de érzésem szerint túl nagy erőtartalékok árán. Végre elértük az aktuális csúcsot és jött a lejtő. Újra enyém lett a terep, beforgattam keményen az S-Works-öt! Ez a ’majd 4 km-es szakasz KOM is lett, közel 20 mp-cel voltam gyorsabb Hauser Tominál. Persze Barnabást újra utolértem, meg is előztem. Ám mint minden élvezetnek, ennek a lejtőnek is vége lett egyszer.
Kellemetlen 3.5 km következett, átlag 7% emelkedő Mátraszentimrére, benne a 400m-es, átlag 15%-os brutál mászással. Ahol viszont szurkolók és egy tökös dobos várt bennünket. Olyan ritmust dobolt, hogy libabőrös lettem és idegből nyomtam a pedált, mint vak a csengőt. Iszonyatos flash volt: überbrutál hangos dobpergés, óriási szurkolás, zseniális hangulat! Versenyrendezők: mostantól legyen kötelező ez a dobos minden versenyen!!!
Dobos for prezident!!!
A kálváriánk korántsem ért véget Mátraszentimrén, még tovább közel 10 km és a Mátraszentistváni Sípark egyik sípálya mászása volt hátra. Embert próbáló feladat a végére, szépen meg is rogytam a célba érkezve. Nem volt erőm sem Fejes Mikihez odamenni néhány (mikrofon)szóra, sem levezetni nem maradt kraft rögtön elindulni. Erős volt ez a rövidtáv a 43 km-el és 1200 szinttel – szinte már-már középtáv nekem.
Láttál már versenyezni? Na, pont így nézek ki, mikor rottyon vagyok.Abszolút 4. helyen végeztem, 3 percet kaptam csak Hauser Tomitól és 2 percet Barnabástól, illetve másfél percet adtam Zolinak. Ezzel persze megint simán nyertem volna a Master2-t is. Nagyon jól haladt a szekér! Meg kell hogy mondjam, fantasztikusan jól vizsgázott a fully a Mátra pályán, hiszen ez egy dobálós, döcögős, végig köves-sziklás pálya. Végig „beakasztott” Brain beállítással mentem, vagyis lock-olva elöl-hátul, aktív Brain-nel. Sokan szidják a Rock Shox Braint-t, ám a saját első teleszkópomon is kiválóan működik és ezen a bicajon is nagy hasznát vettem. Óriási könnyebbség volt, hogy a fully így is kirugózta az egyenetlenségeket, de kiállva a nyeregből merev-merev érzést produkált. Ha megkérdezed a véleményem, a saját merev bicajommal nem tudtam volna ezt a tempót produkálni! Én is nehezen hiszem el, amit verseny közben éreztem. De haladósabb volt a szokásosnál.
A másik okosság: én még soha nem mentem dropperes bicajjal és csodálatos magabiztosságot adott mikor a DH szakaszok előtt egy gombnyomással 3 cm-rel lejjebb tudtam tenni az ülést. Azért be kell hogy valljam, az én M-es méretű, merevfarú S-Works-öm, a maximumra kihúzott 400mm-es üléscsővel elég para tud lenni a kőkemény, nagytempójú, tényleg limiten menő sziklás lejtőzéseknél. Megoldom persze, csak nem mindegy, hogy fékcsíkos-e utána a bringásnadrág, vagy patyolattiszta marad…
Azt hiszem ezen a képen látszik leginkább,mennyire nem az én méretem ez a canga. Olyan, nagy ló! :)
Szóval szumma-szummárum, felfelé is, lefelé is king volt a fully! Azt hiszem el is döntöttem, a következő vázam egy fully lesz.
Csak persze nem XL-es… :)
Gratuláció Boros Gyulának és Ódor Janikának!Bakó Judit (CrossKovácsi), Tirszin Jani (Nutrixxion), és Máhr Attila: nagyon szépen köszönöm Nektek a fotókat!
XVIII. Mátra Maraton 2019 eredmények (pdf): 
2019_matra_maraton.pdf (1.8MB)