2014 Mátra Maraton, rövid táv első hely
Augusztus utolsó napján következett a Top maraton végső állomása, a Mátra Maraton. Mivel a Top Maraton összetett már nem játszott, egészen nyugodtan készültem rá. Ez a verseny tényleg nagyon sima volt, két rossz előjel ellenére is. Az egyik az volt, hogy Kovács „Pék” Andris is rövidre nevezett, szeretett volna végre agyonverni egy versenyen. Másrészt, rögtön a Hosszú táv rajtja után odamentem a rajthoz, hogy szokás szerint elölről tudjak rajtolni – hát azt hittem elájulok: az egész rövid mezőny már benn szorongott a rajtnál! Ebben a szakmában nem lehet leghátulról rajtolni, mert az azonnali 3-4-5 perc hátrányt jelent, ennyi idő kell, amíg elrajtol 442 ember (pont ennyien rajtoltak aznap röviden és ebből 7. lettem abszolútban).
Szóval hátramentem a tömeg mögé, mert mostanában elkezdték 30 mp.-cel bűntetni a kordonon átlépő, oldalról beállókat. Hátraballagtam és a bicajt a fejem fölé emelve sűrű bocsánatkérések közepette elindultam a tömegen keresztül előre. (Szerencsére a 29”-esem is bőven 10 kg. alatt van, szóval elbírtam. :) A második-harmadik sorig tudtam így előre jutni, onnan viszont már képetlenség volt előrébb kerülni, mert nagyon sokan voltak. Tisztára mint egy Tankcsapda koncert, mikor próbálsz előre jutni egy kis pogózás kedvéért. Komolyan mondom, éreztem hogy egyre több ember ismer név szerint, vagy egyáltalán ismerős vagyok, szóval emiatt nem volt nagy morgás. Ha belegondolsz, ez egy igen-igen pofátlan dolog. Nem is szoktam soha ilyet csinálni, mindig időben odamegyek a rajthoz, hogy ne kelljen trükközni az első sorokért. De ez most így adódott. A tömeg inkább csak cukkolt, „Mi van Kefe, lekésted a bulit?”. A legtöbb versenyző még segített is, hogy előrébb tudjak kerülni, tudták, hogy mostanában általában „felférek” a dobogóra.
A tesóm ismét eljött motorral néhány haverjával megnézni a versenyem, ő segített a verseny előtti itatásnál. Nagyon fontos, hogy verseny előtt igyak egy csomó vizet, így nem száradok ki rögtön az elején, plusz egész sokáig nem kell innom. Másrészt teli (kis) kulaccsal tudok indulni. Ez azért fontos, mert a rövid maratonok olyan brutál intenzívek az élbojjal, hogy egyáltalán nincs idő frissíteni a hivatalos frissítő pontoknál. Hiába van általában 2 frissítő állomás is, többféle itallal és étellel, csak elrobogunk mellettük teljes gázzal.
Szeretem a Mátra maratont, mert ez messze a legtechnikásabb, legintenzívebb rövid pálya, ez hasonlít leginkább egy XCO versenyre. El is durrantotam az elejével, egész sokáig bírtam az élbojjal. A lényeget írom: pont mint Szegeden, most is Imre Szabival (Merkapt) és Kovács Attival (Bringabanda) mérkőztünk a pályán (mindketten Master 1-es „kissrácok”). Nagyon jót versenyeztünk, ezúttal Szabi, aki végül nyerte a Master 1-et erősebb volt, előttem végzett 22 mp-cel (végig látótávolságban volt). Atti pedig közvetlenül mögöttem érkezett. Picit elspóroltam a DH szakaszokon, nehogy valahogy elessek, mert másnap kora reggel repülnöm kellett Amerikába, Milwaukee-ba üzleti ügyben. Szuper volt a verseny, nagy fölénnyel (több, mint 7 perc) nyertem a Master 2 kategóriát Kovács Andris előtt, aki természetesen Rozika lányát is felhozta a dobogóra.
Ami viszont a legszebb, úgy alakult a verseny a többieknek (főleg Lászlófi Rudi ment kicsit gyengébbet a szokásosnál), hogy Top Maraton összetettben holtversenyben mégis felférek a dobogóra! Mindenképpen szeretném megemlíteni az urakat, akik előttem végeztek az idén: Gyevát Feri (Trek Nagykáta), Kisgergely Gyuri és Lászlófi Rudi is kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott, Top Maraton versenyt nem tudtak ugyan nyerni, de mindig dobogón, vagy dobogóközelben végeztek, gratula nekik! Ez egy technikai sport, szóval hiába nyertem hármat, örülök (tényleg örülök!) hogy én is felférhetek majd az év végi díjátadón a dobogóra harmadiknak, melléjük.
Csapattársam, Papp Dini viszont egy nagyon komoly küzdelem végén XCM Magyar Bajnok lett Master 2 hosszún, ezúton is gratulálok – nem is kicsi, hanem óriás gratula neki!
Az idei bringás galéria kiegészült a Mátra Maratonon készült fotókkal – óriási köszönet Máhr Attillának, Tirszin Janinak és Hostya Zolinak a pompás képekért!