Nyaralás (telelés) Bali szigetén – Indonézia, 2016
Már rég megtanítottak a szörfös haverjaim, hogy nem nyáron, hanem tél elején kell elmenni szabadságra, mert ez a legjobb módja, hogy valahogy túlélő üzemmódban kibekkeljük a telet. Tökéletesen feltöltődve és csokibarnán, tele D vitaminnal máris sokkal közelibbnek tűnik a március. Egyébként is, mindenki nyáron megy, én nem is értem őket: a melegből elmenni még melegebbe?! – marhaság, én csak ücsörgök a hűs irodában (külön bónusz, hogy elég nagy csend van július-augusztusban körülöttem) és közben arra gondolok, hogy majd november-december tájékán mekkora flash lesz a tengerbe lógatni a lábam.
Ezt az idén még megfejeltük azzal, hogy a karácsonyi dilit is teljes egészében kihagytuk, no ez volt az igazán telitalálat! Persze a nagymamáknak ez nem tetszett annyira, de majd jövőre bepótoljuk a közös szentestét. Irány Bali, azt olvastam, ott elég pazar az időjárás és nem csak a levegő, de a tenger is finom meleg. És tényleg! Valójában pont a meleg tenger miatt választottuk Balit.
Fogalmam sem volt arról, hogy a sziget keleti-, déli-, vagy nyugati partja lesz inkább jó nekünk. A déli parton Uluwatu, vagy Nusa Dua környékén piszok drágák a hotelek, a keleti és a nyugati parton már inkább találsz megfizethetőket is. Szóval kitaláltam, hogy egy hét nyugaton (Badung, North Kuta, illetve pontosabban a KU DE TA Beach és a Potato Head Beach környéke), majd egy hét keleten (Sanur Beach) és készen is vagyunk. Ez így utólag egy piszok jó döntés volt, mert komoly különbségek vannak a két oldal között. Nem viccelek, mintha két külön ország lenne!
Először is a klíma: december Balin már esős évszak, de ez gyakorlatilag észrevehetetlen. A nyugati parton esténként esett egy picike kis eső, de az is langyos, szóval egyáltalán nem rohansz hanyatt-homlok az esernyőáruházba. A keleti parton meg jóformán csak egy-két esőcseppet észleltünk ebből az egészből. A hőmérséklet éjjel-nappal 28-32C között, szóval eszedbe se jusson hosszú ujjú pólókat, meg nadrágokat pakolni! Sima pólók, boardshort-ok, papucsok a bőröndbe és kész! Naptej és napszemüveg és tényleg semmi más!
Ebben az időszakban az uralkodó szél a nyugati – és időnként elég erős! Több okból is van ennek jelentősége. Az átlag turistáknak elsősorban a tenger minősége miatt: figyelj, a nyugati szél és a hullámok a szomszédos Jáva szigetről ide sodorják az összes eldobált szemetet! Az erős szél néhány nap alatt teljesen élvezhetetlenné teszi a partot: ahol előző nap felszabadultan ugráltál az erős hullámzásban és boldogan hagytad, hogy a nagyobb hullámok ledöntsenek a lábadról és átmossák az orrüreged ingyenes sókezelésként, ott másnapra hihetetlen mennyiségű műanyag szemét jelenik meg és csak azt veszed észre, hogy kekszes zacskók tekerednek a bokádra és műanyag poharak koccintanak a homlokodon.
A keleti oldalon viszont semmi sem jelenik meg ebből. Védett oldal, a szél elfújó (offshore), nem sodródik oda a mocsok hordalék. Viszont a parton nincs hullámzás sem, sokkal unalmasabb a gyerekeknek. Amolyan balatoni: egyáltalán nincs tenger feeling.
A sofőrünket Ketut Patrának hívják és a világ legmegbízhatóbb kisörege. Az erős nyugati szél másik fontos jelentősége a szörfösöket érinti. Tudnod kell, Bali igazi szörfös mekka! Az erős szél viszont nem jó a hullámszörfösöknek, mert össze-vissza töri a szép hullámokat és elrontja a szetteket. Helyettük meg karmester-hullámok jelennek meg – azok meg maximum csak hazavezényelnek a spotról.
Viszont ez a kifújt erős nyugatias szél tökéletes windszörfre. Azaz tökéletes lenne, ha lenne kultúrája errefelé a windszörfnek. De nincs. Nem is értem miért, Sanur Beach-en öt-hat napon keresztül olyan hibátlan szél fújt 5.2-re, de inkább 4.7-re, hogy minden ujjamat megnyaltam volna, ha ott lett volna a saját cajgom. De nem volt, így csak kibéreltem valami lomot egy órácskára (valami nagy mafla 122 literes Lorch deszka, meg egy 5.0 NeilPryde Solo monofili), üzembiztosan szeleteltem vele egyet, de végig az járt a fejemben, ohh istenem, mit össze tudnék itt ugri-bugrizni a sajátommal!
Egyébként a hullámszörf tanulásom nem lett egy kimondott sikersztori. (Hogy óvatosan fogalmazzak.) Egyszer-kétszer sikerült felállni, néhány bénább kanyart bekarcolni, de számomra alapvetően az egész egy hatalmas, felnagyított szopcsi volt. A szörfözéshez először ugyanis be kell evezni. A nagy dög malacok (hullámok) folyamatosan az arcodba törnek, a nagyobbaknál be is kell buktatni a dekket a víz alá és minden ellened dolgozik. Az első egy óra alatt pl. kb. 20 métert sikerült befelé haladnom folyamatos evezés mellett, a hatalmas hullámok minduntalan visszatoltak. A vállaim, karjaim már rottyon voltak. Egy másik parton viszonylag könnyű volt bejutni, de ott meg 3-6 perceket ücsörögtünk a deszkán a szettekre várva 20-30 spori társaságában és persze mindenki azonnal rárabolt a jobb hullámokra. Úgy fogalmaznék: nekem nem teszett meg ez a sport, mert szerintem
a hullámszörfözés kb. olyan, mint a síelés felvonók nélkül.
Szóval nincs arányban a befektetett hosszú erőfeszítés, illetve a néhány másodperces élvezet. Vagyis maradok a windszörfnél. Mondjuk azért irigykedve néztem a reptéren a szörfösöket, a dekkjüket pikk-pakk a hátukra dobták és kész – próbáld meg az RR-re (Reptér Ready) pakolt windszörf cuccot (két deszka, három rigg) a hátadra dobni… Le is szakadna a gerinced apercen.
Kár ezért a szép Webber Afterburner-ért, de ha a reef-en leszúr a deszka orra, akkor ammen…Balin a közlekedés – látszólag – egy ipari káosz! Nincsenek távolságok, de olyan sűrű a forgalom, annyi a robogó, hogy csak 30-40 az átlagtempó. Talán egyszer láttam a taxi km. órát 60 km/h környékén – a sofőrünk padlón kihúzatta egy lejtőn hogy kikormolja a Koppány dobokat – de általában 40 a tempó. És hogy mennyi a robogó, te azt elképzelni nem tudod:
Bali az ötmillió robogó országa!
Szerencséjük van, hogy a 4-5 milliós lakosság, plusz a turisták a robogót választották fő közlekedési eszköznek, mert ha minden robogót autóra cserélnének, Bali azonnal beállna, mint a klinikai halál.
A közlekedési morál gyakorlatilag egybites: nincs elsőbbségadás szabály, folyamatosan hömpölyög a járműfolyam és csak megpöttyentik a dudát mindenhol, hogy „Vigyázz, most én is bekanyarodok!” De egyáltalán nem agresszívek, szépen csorognak befelé a kereszteződésbe és egyszer csak majd elengedi, beengedi őket is valaki. Amíg elférnek, a robogók az úton, a kocsik között szlalomoznak, mikor már nem férnek el, akkor a járdákon is, mikor már ott sem férnek el, akkor egymást előzgetik az éttermek asztalai között. De senki sem mérges és mindenki türelmes. Az említett dudák egytől-egyig csak egy rövid pöttyök, két hét alatt egyszer sem hallottam egy amolyan ízes, erélyes, magyaros „- Neked teljesen elment az eszed, te barom?!” típusú budapesti dudálást.
A közbiztonság bámulatos, tökéletesen biztonságban éreztük magunkat mindenhol. Szerintem sokkal inkább rendben van, mint itthon. Többször hagytam cuccainkat, értékeinket taxikban és csak kicsit aggódtam. :) Balin pontosan tudják, hogy a turistákból élnek és ezt tényleg nem akarják elcseszni. Bali gazdasága 70-80%-ban a turizmusból táplálkozik, de pont ezért azt se gondold, hogy Bali még mindig a 60-as években ausztrál szörfösök és európai hippik által felfedezett paradicsomi állapotú sziget.
Pontosan tudják, hogy kell bánni a turistákkal. Engednek alkudni, de már nem leszel a „nagykirály” a „megmondóember” a pénzeddel, már senki sem esik térdre, csak mert van a zsebedben egy kis euro, vagy dollár. Pláne nem a pénzváltók, nagyon észnél kell lenni, főleg a kis zugváltóknál.
A nagyobb váltóknál persze nincs rizikó, de ők szarul váltanak, devizaközépen, vagy még annál is rosszabul. A zugváltóknál sokkal jobb árfolyamokat tudsz ledumálni, de ők meg simán betrükköznek. Kétféleképpen is próbáltak beforgatni több helyen: a lájtosabb módszer, hogy kialkudott árfolyamon elkezdte számolgatni a pénzstócokat – indonéz rúpia milliókat kell leszámolni már egy- kétszáz euró váltásánál is. Kellemetlen helyzet, előtted a pakli pénzek, figyelemmel kíséred az ő számolgatását, te is számolgatsz, egyszer csak bejelenti, hogy ennyi pénznél még kell egy kis commission-t is számolnia… A gyengébb idegzetű turista szerintem ilyenkor csak legyint: hát akkor vond le te kis szemét, csak legyünk már túl ezen a rém kellemetlen matekon.
A keményebb trükk már egyáltalán nem volt vicces. Kiszúrtam, hogy a kis váltó bódé mögött-alatt egy picike kiscsaj kucorgott, a váltó ember pedig a harmadik-negyedik, már mindkettőnk által átszámolt stócnál kitalálta, hogy azokat még egyszer át akarja számolni és azzal a lendülettel elkezdte maga felé húzni, majd a pult alatt számolni. Abban a pillanatban visszahúztam magamhoz az általam vitt euró bankjegyet és kedvesen-nyájasan megkérdeztem:
– Mi a francért akarsz pont velem baszakodni?!
Ránézett a félszigorú arcomra és kijelentette, hogy tulajdonképpen ő most nem is szeretné leváltani az eurómat. Aha, hát persze, az csak akkor lett volna üzlet neki, ha át tud pattintani. A visszahúzott és pult alatt számolt pénz valójában csak egy csere lett volna, a kiscsaj által közben előkészített másik paklira, amiben mondjuk javarészt hamis pénz, vagy újságpapírok is vannak. De ezt nem ettem meg. A következő hasonló sufniváltónál már eleve úgy kezdtem: Hé, kissrác, képes vagy úgy pénzt váltani, hogy nincs trükközés? Azt mondta igen és tényleg láttam a szemén, hogy üzletelni akar és nem levenni. Rendben is volt a dolog, pedig akkora stóc rúpiával jöttem el, amekkorával itthon autót venni indulsz el… Be se tudtam tenni a zsebembe, kínomban csak a markomban fogtam és a pólóm alá dugtam a hasamhoz. :)
Király hely Bali, de van egy rossz hírem: ha boros vagy, máris felejtsd el! A szabadságodon esténként szeretsz kiülni a teraszra, megkóstolni egy-két pohárka bort? A vacsora mellé nem sört, inkább bort szoktál választani? Válassz más desztinációt, ugyanis Balin könnyekben úszva fogod kifizeti a lőrét… Nem viccelek, még a helyi borok is brutál drágák (indonéz névtelen lokál chardonnay 6-8 ezer forint), a normálisabb ausztrál, újzélandi, vagy kaliforniai fehér borok meg mondjuk 10-14 ezer forint /palack a közértben(!). Ugye, hogy nem hangzik jól? Iszonyatos adó van a piákon, egy üveg kommersz Jim Beam vagy Sétáló (macska)Jancsi pl. 16-20 ezer forint. Szóval ne piálni indulj Balira. Egyedül a sört kapod viszonylag elfogadható áron: a helyi Bintang (Csillag) sör „csak” 4-600 forint az ábécében és 6-900 forint a vacsora mellé. Ja, ez a kicsi, a 33-as…
Ami viszont egyből az eszembe jut Balira visszagondolva, az a kedvesség az emberek arcán. Mindenki mosolyog és barátságos, egyetlen mogorva gyökszit sem láttam két hét alatt. Semmi türelmetlenség és a rosszindulatnak még szikrája sem! Ez hiányozni fog nagyon, mikor Budapesten figyelem a sok lefittyenő szájat. Ha próbaképpen átmosolygok valakire az autóból a lámpánál a reggeli csúcsban, vagy hülyének néznek, vagy bajkeverőnek, vagy ratyinzon kórosnak – esetleg mindháromnak egyszerre. Nagy kár ezért, mert ezt a kedvességet igazán imádtam Balin.
Én is elkövettem a szokásos mafla turista fotókat,
a Bali galériámat megtekintheted itt. Előre is bocsánat! :)