SuperCross CX második futam, Ózd Kupa
Október utolsó vasárnapja hűvösebb, de még mindig viszonylag barátságos időt hozott az EdDecor Ózd Kupára, a 8-9 fok számomra még elfogadható hőmérséklet versenyzésre. Óriás dilemmában voltam a verseny előtt, mivel pénteken átalakítottam az első kereket tubeless-re és még nem tudtam, hogy működni fog-e, vagy rakjak bele inkább belsőt a biztonság kedvéért. A futam előtt kanyarodtam néhány keményet a salakpályán, hogy lássam, le tudom-e fordítani a gumit a felniről. Nem tudtam, de mikor megnéztem a kanyarkodás után, rögtön be is paráztam, mert mintha fehér színű cseppek jelentek volna meg a gumi és a felni találkozásánál és ugye a defektgátló (Stan’s NoTubes) lötyi pont ugyanilyen fehér. De nem éreztem, hogy csökkent volna a guminyomás, szóval inkább vállaltam a rizikót és hagytam az egészet ahogy van.
Szerencsére már volt beszólítás a rajtnál, de mivel szűk volt a rajtkapu és sok az U19-es, csak második sorból tudtam rajtolni. Dina Dani (PCCC) mögé helyezkedtem, de nem volt szerencsés választás, mert ici-picit megtorpant a rajtnál, emiatt nem tudtam azonnal dinamikusan kilőni. Az első kanyarhoz csak 6-8. helyen érkeztem, ami nem ideális. Nem baj, maradtam Pityikuszon, Megyó pedig valahol mögöttem. Jó lesz így, akkor mehetünk!
Az U19 suhancok megint elképesztő sebességgel elkenték, ezúttal Zathureczky Márk húzta az elejét az első körben, akit pedig sikerült megverni az előző futamon. Úgy látszik most kipihente magát, nem volt versenye szombaton, mint két hete a Riczu Imre emlékverseny.
Az első kör végénél Pityikusz egyszer csak elterült előttem, mint egy béka. Nem tudom hogy tudott így elcsúszni a füves féktávon, de mivel közvetlenül a hátsó kerekén lógtam, fékeznem kellett, hogy ne gázoljam le, kicsit megtörte a lendületem. Elgurultam mellette, majd a többiek is, de lassítottunk, emiatt Molnár Tamás Gusztáv (Peloton SE) is felért ránk. Az első kört így első helyen zártam, 3mp-re Megyó, Molnár Tomi, majd kicsit késve Pityikusz. Az ózdi lokál itt gyújtotta be először a rakétákat, a kör végére vissza is zárkózott hozzánk.
A harmadik kör elején kulcsfontosságú mozzanat következett: Pityikusz éllre állt, mi pedig hárman egyszerre érkeztünk a stadion kijáratához. Megyót még beengedtem magam elé, azonban nagyon határozottan zártam az ívet Tominak, őt semmiképpen nem akartam magam elé engedni. Féltem, hogy ha ritmusváltás lesz elől és ő nem tudja azonnal átvenni, akkor én is megúszom vele együtt és egyedül már nem fogok tudni visszaérni az elejére. Nem voltam durva, vagy agresszív, de tényleg ellentmondást nem tűrve tettem be elé a kereket, mire ő engedett. Zseniális húzás volt, mert néhány kanyarral később Tomi tényleg kezdett lemaradozni, hálálkodtam magamban, hogy nem vagyok mögötte. Egy fél kör alatt összeszedett 10 mp hátrányt, azzal ő végleg le is maradt rólunk.
Szuper érzés volt, hogy nem szakadtam le az élbolyról, és hárman együtt haladtunk körről–körre, akár egy Zsuzsivonat. Végre meccsben vagyok a legelejével! A negyedik körben Pityikusz picikét visszavette a tempót – ez elég markánsan észrevehető a köridőkön a lenti XLS fájlban – mentünk egy 8 perces kört, amely 15 mp-cel volt rosszabb az előzőknél. Ezalatt úgy helyreállt a pulzusom, hogy már előre dörzsöltem a markom, bírni fogom a végéig és lekapom őket a finisben! Az ötödik körben Pityikusz megint odapörkölt és ezzel oda is vágta a lelkesedésem. Kibírtam, de már nagyon nem esett jól. Az utolsó kört pont úgy kezdtük meg, ahogy előtte az összes többit: kerekek a kerekeken, Pityikusz, Megyó és én. Már csak egy kört kell kibírni!
Az utolsó kör második felében a dupla akadály utánai kettős rézsű mászásnál Pityikusz maximális tempóra kapcsolt én pedig kezdtem kicsit megúszni. Elfogyott a kraft. Először csak 1-2 méter, majd 3-4m lett a távolság és én éreztem, hogy nem fogok tudni visszasprintelni rájuk. Lélekben elengedtem őket. Már nem nyomtam nyélen, csak haladtam tempósan, hogy a harmadik hely ne kerüljön veszélybe. Kb. 15 mp-et kaptam tőlük a végén, lehetett volna kevesebb is, de nem maradt motivációm, hogy csökkentsem a hátrányt.
Pamut voltam, nem küzdöttem, elfogadtam a harmadik helyet. Hálás voltam, a bringa és főleg a gumik bírták, majdnem végig meccsben voltam a „fiatalokkal”, szóval elégedett voltam a dobogós hellyel. Boldog voltam, hogy ezúttal Kis “bajnokok bora” Jocó, Vas „oroszlán” Peti, vagy Klein „Kelta” Tomi nem tudtak a közelembe kerülni, nem fenyegették a pozíciómat. Azt viszont nem értettem, hogy az U19-es kölykök hogy tudtak így elmenni tőlünk. Dina Dani ultrakemény volt aznap és leverte Márkot és a csehszlovák ficsúrokat is. Mi, dobogós Masterek is gyorsak voltunk, de ezek szerint mégsem voltuk torpedók.
Két hét múlva Veszprémben folytatódik a SuperCross Kupa, talán nekem kedvező, technikásabb pályával. Alig várom! A pódiumon Pityikusz és Megyó együtt viccelődött, hogy szépen kevergetjük a helyezéseket és hogy most majd én jövök, nekem kell feljebb lépnem. Srácok, úgy legyen, de kettővel!!!
Óriási köszönet Máhr Attillának, Molnár Tibinek és Vanik Zolinak a kiváló képekért!
Élvezetes LeBidon beszámoló a versenyről itt.
2014 SuperCross Ózd eredmények: 
2014_supercross15_ozd.xls (308KB)