Fésüs László fotói és blogja

Kedvenc fotóim és XCO, CX versenybeszámolók

Posts tagged ‘Duna’

Duna Maraton 2017 – kőkemény csapatás

Na most írj vicces beszámolót fafej! Ha ez is menni fog, tényleg nagy császár vagy! De nem, ez ma nem fog menni.

Ilyen áron talán már nem is akarok többé nyerni. Ez már tényleg messze túl volt a nagyjából „jóleső” versenyzésen. (Ha komolyan veszed, mondjuk nincs is olyan, hogy „jóleső” MTB versenyzés.) Az előző években, mikor a fiatalabbakkal robogtam: ők segítettek nekem felfelé, én meg segítettem nekik lefelé, meg síkon, de általában nem kellett totálisan széthajtanom a belemet. Ám tavaly világossá vált, ebben az évben pedig már tény, hogy két kíméletlen vérszívó is bejelentkezett, a legelső hibánál, vagy gyengeségnél azonnal mindketten fel fognak lépni elém a dobogóra.
Read more

Duna Maraton, 2016 július

Duna Maraton 2016, Fésüs LászlóFolyamatosan csökkenő előnnyel nyerem a Top Maratonokat, lassan sprintelnem kell majd a győzelemért. Kicsit para.
Az elmúlt három évben szinte már megszoktam a megnyugtató 6-8 perces fórokat, az pedig nem kevés, abba beleférne egy vázcsere, vagy akár egy teleszkóp nagy-generál is az egyik frissítőnél. Most a Dunán viszont már csak két perc előnnyel zártam. Pedig nem lassultam, valójában kb. életem formájában vagyok.

De sokan megerősödtek időközben, valahogy mindenki egyre többet edz. A Straván pont látszik, hogy ki mennyi melót tesz bele és ha azt látod, hogy a versenytársaid piszok sok melót tesznek bele, akkor neked „még piszokabb” sok melót kell beletenned, ha a spiccen akarsz lenni. Csakhogy ehhez roppant nagy motiváció kell, amit egyre nehezebb fellelni az idő múlásával.
Read more

UFO vagyok, vagy nem vagyok UFO?

2015-Duna-kSimán nyertem az Esztergomból rajtoló 2015-ös Duna Maratont, de nem is ez volt a legszebb az egészben, hanem, hogy hogyan! A szokásos első hosszú emelkedőn gyakorlatilag felértem az élbollyal (az utolsó néhány km-t közvetlenül Kádi Tomi hátsó kerekén, második pozícióban), csak Vaskapu környékén szakadtam le róluk kb. a 6. km körül. De ezúttal nem az a drasztikus „ledobtam a vasmacskát és leakadtam a pi…ba” leszakadás volt, hanem folyamatosan láttam magam előtt az élen álló 3 srácot egy-két kanyarral előrébb, végig az árnyas szerpentinen.

És azután jött a meglepetés: úgy a 11-12. km környékén visszaértem az abszolut élbolyra! Ilyen még nem fordult elő egyetlen korábbi Top Maraton versenyemen sem, rettenetesen feldobott a dolog. Az más kérdés, hogy ahogy becsatlakoztam azonnal éreztem, túl kényelmes tempót megyünk, hamar kifújtam magam és szivesen mentem volna egy ici-picit gyorsabban. Szóval komfortosnak éreztem a tempót – már amennyire komfortos lehet harminccal veretni egy dózerúton 34 fokos melegben, finom fehér szinű porban… Közben felért ránk a Master1-es Simonyi Andris (Bike4life) is, na ezt már nem tolerálták a srácok, a soron következő emelkedőt Földi Bence kezdeményezésére meglószolva ismét elnyúltak előlünk.
Read more