Tamási XCO Magyar Kupa 2017
Erős kétely maradt bennem a jól sikerült Underworld Kupa után: hogy fognak működni a lábaim a duplahétvégén, képes leszek-e elfogadható tempót tekerni vasárnap is. Megtettem, amit csak tudtam, pl. ittam egy izgi fehérje shake-et közvetlenül a szombati verseny után (Nitro Pure Whey, BioTech) mert pont Specziár Viktor javasolta egy régebbi versenyen, hogy ez a teendő többnapos versenyeknél. Mondjuk Viktor azt is mondta, hogy a fehérjét a sör helyett kell inni – de ez élből marhaság, ebből is lehet látni, hogy Viktor sem érthet mindenhez. Illetve alapos nyújtás meg hengerelés otthon, de hát ezeket eléggé gyűlölöm, különösen a hengert, mert az valójában önszadizás.
Szokás szerint kora reggel leértem Tamásiba, hogy pályát járjak, eléggé megdöbbentem a legmeredekebb emelkedőn és az azt követő máris szétfékezett, mély homokos, kanyargós, ördögien meredek lefelén, de a második körben már gond nélkül abszolváltam azt a trükkös DH-t is. Erre mi történik?! A célba visszaérve dühöng nekem Viktor, hogy amíg mi pályát jártunk, a technikai értekezleten a Master3-as szakik siránkozására a Master futamból kivették azt a meredek emelkedőt és lejtőt! De jó, hogy begyakoroltam, már reggel szakadt rólam a víz… Viszont így semmi komoly technikai elem nem maradt a pályában. Hogy fogok így nyerni?!
Héjja Attila (Superior MTB Team, a Master1 győztes)Tök aranyos hely egyébként ez a Tamási, csak sok a szúnyog! Ezt mondjuk ellensúlyozza kicsit, hogy a kávé meg nem sok: Takáts Mátéval begurultunk a városba egy gyors kávéra. Egy presszóban kikértem a két kávét meg egy ásványvizet, kérdeztem mennyi lesz, mondta a fickó, hogy – Háromhúsz. Mondom neki, a két kávé meg egy ásványvíz háromszázhúsz forint? Elég bamba képet vághattam, mert a figura elkezdett szabadkozni: – Bocs, nálunk 120 forint egy kávé, de két utcával lejjebb van egy másik boltunk is, ott csak 90 forint! OMG! Arra gondoltam, mikor a munkahelyen időnként elcsábulunk Láng Rudikával egy cortado-ra a mellettünk lévő kis olasz kávézóban, az négyszázötven… Egy.
Akárcsak a Várgesztesi XCO futam, ez is nagyon családiasra sikerült, a Master2 kategóriában pl. csak 5-en sorakoztunk fel a rajtnál. Vártam, hogy Dervis bég, vagyis Derva (Dervalics Gábor, FEMAT-ZKSE) is eljön megfingatni, de a spanjai azt mondták, inkább elment rokkerkedni egy esküvőre, ahol egész este a vőfény bajszát húzgálta.
Érdekes egyébként, hogy hiába csak öten álltunk rajthoz, ez mégis jóval keményebb verseny lett, mint az Underworld Kupa szombaton, ahol 70 fő versenyzett a futamunkban. Majdnem végig két emberrel hadakoztam, míg az UW-n gyakorlatilag egyedül mentem. Utánad már mindegy hányan vannak még, lehetnek sok-sok százan, vagy akár ezren is, mint egy maratonon, az már tényleg nem oszt, nem szoroz, nem is érzékeled verseny közben.
Tehát végül ez egy nagyon melós verseny lett! Specziár Viktor kb. ugyanúgy kezdett, mint az Underworld-ön, én pedig ugyanúgy beálltam mögé. Keményen megrugdosta az első emelkedőt, el akart szakadni de szerencsére nem volt túl meredek, simán tudtam tartani a tempót. És ekkor jött a bomba meglepetés: a második, leghosszabb emelkedőn Kiss András (BikeZone Gödöllő) meglószolt bennünket és éllre állt! Biztos vagyok benne, hogy nem csak nekem maradt tátva a szám, hanem Viktor is alaposan meglepődött. Nem elég, hogy megelőzött bennünket Andris, de kezdett elnyúlni is. Viktor egyenlőre nem akarta lekövetni, tartalékolt, én meg veszettül gondolkodtam, mi legyen:
– Menjek, ne menjek?!
Az emelkedő végén megelőztem Viktort, mert kezdődött a technikás szakasz. Egész hamar felzárkóztam Andrisra és elégedetten láttam, hogy gyorsabb vagyok (lennék) nála a technikás kanyargós hullámvasút ösvényen. Mondtam is neki:
– Elmennék!
De nem engedett, igaz egynyomú volt az ösvény, csak úgy tudott volna elengedni, ha félreáll. De érezte, hogy tényleg gyorsabb lennék, egy idő után csak elengedett.
Kezdődött a következő emelkedő és eljött a verseny döntő mozzanata: Kiss András idegből visszaelőzött fölfelé! Nagyon rossz érzés fogott el, mert tudtam, ha ilyen tempóval végig tud menni, akkor itt ma nem leszek első! De Andris izmainak pH értéke elrendezte a dolgot: a verseny után elárulta a célban, hogy ennél a sprintnél borzalmasan túlvállalta magát és úgy, de úgy elsavasodott, hogy gyakorlatilag beledöglött. Drámaian visszalassult és két kör kellett hozzá, hogy nagyjából kiforgassa a savat a combjaiból és visszatérjen az ereje.
Természetesen Viktor, aki időközben felzárkózott ránk, is azonnal megelőzte Andrist. Szerencsémre lejtők jöttek, nem túl technikásak, de ahhoz elég, hogy picike előnyt szerezzek. A második kört úgy kezdtem, hogy Viktor még nagyon közel volt – nem támadó távolságban, de azért végig hallottam a zihálását, na meg a bicaja zaját az erdőben. Igyekeztem, de az emelkedőkön kicsit közelebb ért, a lejtőkön kicsit nőtt a távolság. De a trend mellettem állt, ha csak apránként is, de növelni tudtam az előnyöm!
A harmadik kört kezdve még láttam Viktort a célegyenesben visszapillantva, de utána már nem. Megnyugtatónak tűnt az előnyöm, de kicsit sem engedtem ki, a harmadik köröm pont ugyanolyan gyors lett, mint az előző és a negyedik is csak nagyon kicsit lassabb. A futam után megtudtam, hogy félelmem alaptalan volt, Viktor teljesen „elengedett” a harmadik körtől, olyannyira, hogy az időközben magához térő András is majdnem felért rá, nekik így igen küzdelmes volt a negyedik kör és a befutó!
Két verseny, két különböző győzelem, az egyik kevésbé melós de sokkal inkább ünneplős, a másik tipikus XCO: végig nagyon magas pulzus, végig nagyon intenzív és a végén megtapsolnak vagy húszan. Megkérdezhetnéd (akár), melyik áll közelebb a szívemhez, melyik jelent nekem többet. Na Kefe, jöjj és hazudj valami elfogadhatót!
Ha engem kérdezel, bármennyire is gáz, hogy csak öt induló volt, mégis nagyobb presztizsű ez az XCO győzelem. Persze még jobb lett volna, ha itt van Derva, Pityikusz, Klein Tomi meg Kőszegi Krisz, esetleg a két nagy öreg Vas Peti, meg Kis Józsi – akkor még keményebb csata lett volna, de úgy érzem, talán akkor is tudtam volna nyerni, mert ma elég jól forgott.
Ebben a pillanatban tudtam meg, hogy az idén
Ezzel máris megnyertem a 2017 évi XCO Magyar Kupa összetett ranglistát, ám
Egy fikarcnyi boldogságot sem érzek! Semmit!
Csak a szomoruság marad két ok miatt: Nagykanizsa a másik kedvenc pályám Csömör mellett, mert igazi épített XCO pálya. Imádom! Szóval szomorú vagyok, hogy elmarad. És végtelenül szomorú vagyok, mert a szemünk láttára sorvad el itthon az XCO szakág. Már az elmúlt években is nyomorult volt, most viszont már súlyos szívritmuszavarokkal küszködik.
Ha most nem nyúlnak a hóna alá, menthetetlenül kimúlik itthon az Olimpiai Cross szakág.
Máhr Attila és Zoboki Attila, istenek vagytok, köszönöm szépen a király fotókat!
Tamási XCO MK 2017 eredmények (pdf): 
2017_tamasi_xco.pdf (45KB)