Underworld Kupa 2016 – kell pofon?!
Elég ritkán ígérnek be nagypofont futam közben, de a 2016-os UnderWorld Kupán ez is megtörtént. :)
A 2 km-es rövidke pályán 70 induló garantálta a folyamatos lekörözéseket és bizony sok helyen egynyomú ösvény, vékony sávok – szóval nem mindenhol fértünk el kényelmesen. A szűk pincében is folyamatosan előzgettünk, én mindig előre osztottam a lapokat: – A kanyar előtt jövök neked jobbról! – Rögtön a kanyar után menni fogok! – meg ilyenek.
Az egyik sporit annyira sokkolta ez az instrukció, hogy nagy igyekezetében feltekerte magát a narancssárga műanyag kordonra. Jó nagyot zakózott: előre szaltó fél csavarral, nagyon szép kivitelezés, de végül semmi komoly baj. Ahogy tápászkodott fel már mondta is:
– A rohadt életbe jobbról! Nincs olyan, hogy jobbról! Majd a célban jól pofán váglak jobbról!
Bár kicsit sem éreztem magam hibásnak – kb. vagy 4-5 méterrel előttem oldotta meg ilyen frappánsan az elengedésemet – de csak elnézést kértem tőle, miután elmentem mellette, hogy kicsit ápoljam a lelkét. Utána a többiek is mondták, akit pont ott voltak, hogy ők sem értik, miért rombolta le azt az ártatlan kordont, senki sem volt a közvetlen közelében… Befutó után, meg az eredményhirdetéskor szeretettel vártam hogy valaki odajön az „extra gratulációra”, de végül ez elmaradt valami miatt. Lehet addigra kisimultak az arcok. :)
Egy másik srác meg a hátsó szűk és vaksötét folyosó utáni hipercsúszós jobbosban (közvetlenü a szűk ajtó előtt) nyúlt el előttem, mint egy béka, meghallva azt az utasítást, hogy: – Nyugi, de közvetlenül az ajtó után elmegyek!
Nem zavart meg különösebben, hogy lefeküdt előttem, csak arra kértem meg, hogy húzza be a kezét ahogy elmegyek mellette, nehogy még azon is átmenjek – Ne tetézzük a bajt! :)
Az Underworld Kupa pálya tiszta merő CycloCross-os feeling olyan szempontból, hogy folyamatos fék-kanyar-kigyorsítás, és újra és újra csak fék-kanyar-kigyorsítás. Volt is két szaki akik valódi CX bringával indultak, de azért ezen a pályán esélyük sem volt. A technikai elemeket (rámpa és ugrató, szűk és meredek ösvények, stb.) azért sokkal óvatosabban lehet csak megoldani CX-szel, a bike-okkal viszont semmit sem kell elspórolni, idegből lehet közlekedni mindenhol.
Volt egy kis fejvakarás futam előtt, milyen nyomásra pumpáljuk a gumikat. Én a Rocket Ron-okat a szokásos 1.6 és 1.7 helyett most 1.7 és 1.8 barra fújtam, hogy az egyenesekben is bírjon haladni a cangesz. De meggyőződésem, hogy ennél egy dekával sem kellett volna többre fújni, mert akkor már sokat veszített volna a tapadásából a kanyarokban. Már pedig azokból volt elég… Brutál sodrósak voltak, eszméletlenül csúszott gyakorlatilag minden kanyar. Mondjuk nekem ez jó, nem nagyon zavar, ha brocizik a bicaj kigyorsításkor.
Tök nyugodt voltam a verseny előtt, annak ellenére, hogy négyen is bejelentkeztek a fenekem szétrúgására: elsősorban Krisz – az első hivatalos összecsapásunk egymás ellen versenyen – tehette, mivel az UW kiírásban egy évvel előrébb hozták a korhatárokat. Másodsorban Speciális Viktor, Berkes M. Jani és Imre Szabi, mind-mind biztos vagyok benne, hogy nagy becsvággyal és hatalmas elánnal készültek – rám. Rengeteget tanakodtam magamban, hogyan kellene megoldani ezt a versenyt. Eldurrantani a rajtnál és egész versenyen játszani a fanyulat? Vagy előre engedni őket 3-4 körre, fogják a szelet, aztán lebombázni őket? Egy valamit viszont pacekra tudtam: ahogy elkezdődik a lekörözés, nekem legelöl kell lennem! Nagyon könnyű beszorulni a lekörözöttek mögé, elmegy a kontakt az üldöző és üldözött között és ott elmehet az egész meccs is!
Ahogy beálltunk a rajthoz máris picit átkomponáltam a taktikát. Krisz mellettem állt az első sorban, de a másik három srác későn jöttek a rajthoz és csak 2-3 sorral később tudtak beállni. (A „későn” itt azt jelenti, hogy kb. 30 mp.-cel később, mint én…) Nem lesz baj, a 3 srác emiatt kicsit be fog szorulni, nincs mese, azonnal menni kell. Kriszt előreengedem a felvezető körben, addig „bemelegítek”. De már a célegyenesben, legelső púp előtt leváltom a spiccről, hogy mindenféle hibázási lehetőséget kizárjak.
A pincébe mindenképpen én megyek le először. Na, így lesz!
Tökéletesen végrehajtottam az eltervezett taktikát, hamar elnyúltam Krisztől és a grupettótól és máris nyílt egy kb. 10 mp.-es előny gyakorlatilag már a pince végére. Elmondom mi történt ezután:
végigmentem nyélen a versenyen és kész. :)
Nagyon szeretem ez a versenyt, tökéletesen megfelel nekem a karakterisztikája. A csúszós kanyarokat a legtöbb ember átkozza, a technikai elemek is csak a tapasztalt XCO-soknak természetesek, a többieknek inkább küzdelmesek, „csak-legyünk-túl-rajta”. Én annyira élveztem ezeket, hogy el sem tudom mondani, talán a képek visszaadnak ebből valamit. BTW: „friss hús” érkezett fotós oldalon: Farkas Milán (milanphoto.hu) készítette ezeket a képeket (az összest!) és tetszik, hogy picikét más a fotók karaktere, mint a szokásos. Köszi Milán!
A futam után kiderült, hogy Krisznek is beígértek egy verést a végére, ráadásul ott volt egy kis szájkarate is a pincében. :) Sajnos elkerülhetetlen a folyamatos lekörözés miatt a kellemetlen és veszélyes szituáció, elhaladás nagy tempókülönbséggel egymás mellett egy sötét pincében, szinte érintik egymást a kormyányvégek… Senkinek sem jó: a lekörözöttnek sem, ahogy a nyakára esnek, meg a lekörözőnek sem, mert a felfokozott lelki állapotban elég nagy stressz, ahogy feltartanak. Zsé (Pálmai Zsolt, Bikepont) még rosszabul járt, őt konkrétan felrakta a falra a lekörözött versenyző elhaladás közben, mert „nem tetszett neki” az előzés ténye. Plezúr a térdre, váltótörés, bicajcsere Zsénél a mérleg.
De alapvetően azért szépen elengedtek bennünket mindenhol. Legalábbis engem biztosan, köszönöm Urak! A szurkolók pedig… Kész vagyok teljesen tőlük, repítenek, szárnyalok, szavakkal ezt nem is lehet visszaadni. Nagyon köszönöm Nektek a szurkolást, végtelenül hálás vagyok érte!!!
Cséri Szilvinek jövök egy forró csokival a dobogós képért!2016 Underworld Kupa eredmények: 
2016_uw.xls (104KB) 
2016_uw.pdf (28KB)