VácCross 2018 – Cyclocross Magyar Kupa összetett győzelem!
Álomszerű!
A 2018-19-es CycloCross szezon előtt egyetlen DDR Deutsche Mark-ot (a fiatalabbak kedvéért: keletnémet márkát) sem raktam volna arra, hogy Magyar Kupa futamokat fogok nyerni. Sőt mi több, összetett ranglistát, na arra végképp nem fogadtam volna!!! Arra tettem volna csak, hogy el-elcsípek majd egy-két dobogót. Ehhez képest a 8 futamra jutott 4 győzelem(!) és további 2., 3., 5. és 8. helyezések. Parádés idény!
A verseny reggelén kiszámoltam a kötelező matekot: kieső futammal is számolva 5 pont előnyöm van Adame Lacival szemben. Az azt jelenti, hogy Laci csak akkor tudja megnyerni az összetett ranglistát, ha
1. megnyeri az utolsó futamot, vagy
2. előttem végez, de én nem jövök meg rögtön utána, hanem beékelődik közénk még valaki.
Specziár Viktor is volt olyan szíves és megszakértette nekem a verseny reggelén: semmi mást nem kell csinálnom, csak végigmenni Laci kerekén (ha épp nem az első helyen parkettázik) és befutni közvetlenül mögötte – pontegyenlőség lesz ugyan a végén, de én nyerek összetettben, mert több futamgyőzelmem van.
Kovács Attila (BikeZone) apuka végre Master1 dobogón végzett. Én kb. a 2. helyezett Cser Gabi tempójában mentem a köridők alapján – igaz, nem ment ma jól neki.Nagyon korán, már 8-kor kiérkeztem Vácra, mert éjszaka esett a hó, értelemszerűen piszok fontos a pályabejárás. Két-három kör alatt rájöttem, hogy itt rém gyors is lehetek ma, mert sorra hagytam el az embereket. A Schwalbe X-One gumik 2 báron úgy fogták a havas kanyarokat a fenekem alatt, hogy öröm volt érezni! Aztán a kis kápolna alatt egyszer csak kiment alólam mindkét kerék és úgy ráestem a jobb medencecsontomra, hogy majdnem elsírtam magam! Kőkeményre fagyott a talaj a vékony hóréteg alatt. Nem is tudtam azonnal felkelni. Akik látták, aggodalmasan kérdezgettek, van-e esélye az életben maradásnak…
És tényleg kiemelt figyelmet kaptam ma. :)Ok, szépen odavertem magam, mégis örültem a dolognak. Ellentmondásos? Nyilvánvalóan! Ha limiten mész, benne vannak az esések. Még Búr Zsolti (BuZsó) is lefeküdt előttem a budaörsi pályabejáráson az egyik kanyarban, ahogy „üldöztem”, ez azt jelenti, hogy tényleg határon próbált kanyarodni. Tényleg erre való a pályabejárás, aki sosem esik el, talán nem is próbál igazi limiten menni. Szóval örültem, hogy elcsúsztam, mert ráébresztett, hol a határ és nem szabad ennyit vállalnom majd a versenyen. Cefetül sajgó medencecsonttal, de elégedetten tekertem tovább.
A rajtnál Benkó Barbi (Ghost Factory Racing) lőtt ki a legjobban, úgy berakta a cangát elém az első kanyarban, hogy csak néztem ki a fejemből, nem gondoltam, hogy ilyen harcos lesz. Tetszett! Aztán a második-harmadik kanyarban lekerültem és elindítottam a mai projektet. Elhatároztam, hogy az elején max sebesség, nem fogok várni Adame Lacira. Ki tudja, mi történik majd hátul, ő dolguk. Szökni fogok mint a kissrácok Aszódról.
Működött! Azonnal kis előny, nem tudott senki a sarkamban maradni. Próbáltam fejben lemenni alfába (nem vicc!!!) folyamatosan nyugtattam magam, próbáltam visszafogni magam: ezen a csúszós pályán sokkal célravezetőbb a nyugodt, de jó ritmusú kanyarodás, mint idegesen, határon próbálni kanyarodni. Csak fűztem a cangát kanyarról kanyarra és nőtt az előnyöm! Első kör, sima első pozíció, 7-8 másodperccel követ az U19-es Gohér Misi és persze Adame Laci, aki hasonlóan pompásan ráérzett a pálya ritmusára.
A második körre reggel még azt terveztem, hogy magam elé engedem Lacit, de most újratervezés van: 7-8 mp előnynél nagy hülyeség lenne felengedni bárkit is! Finoman kanyarodtam és csak arra figyeltem, hogy a kanyarkigyorsítások tényleg maxon menjenek, ilyen csúszós talajon hatványozottan igaz, hogy
nem a kanyarsebesség számít,
hanem a kigyorsítás sebessége!!!
Hogy minél hamarabb rápakolhasd a nagykraftot újra és újra, a nagywattokat, már a kanyar háromnegyede körül.
A második körben volt egy kisebb kicsúszásom, de azonnal felpattantam és rúgtam tovább, minimális veszteség volt csak, mondjuk 4-5 másodperc. A köridőn egyből látszik ez és persze Misi és Laci is közelebb értek. Semmi baj, nyugi Kefe, de szedd össze magad,
elég volt, ma nem hibázhatsz többet!!!
Tökéletesen tiszta volt számomra, semmilyen hiba nem játszik a továbbiakban.
A harmadik körben arra lettem figyelmes, hogy egyszer csak eltűnt Laci és megjelent helyette Viktor az üldöző soron. Utólag mesélte el Laci, hogy az orbitális méretű dupla palánkon valahogy nem emelte elég magasra a bicajt, elakadt, a palánk kitépte a kezéből a cangeszt és Laci arra lett figyelmes, hogy nincs mire felugrani a palánk után. Semmi baj, visszaszaladt a bicajért. Illetve mégis van baj,
mert itt elment számára az összetett Magyar Kupa esélye…
Az utolsó körben már nagyon biztonságit mentem, fel is ért rám Gohér Misi és megelőzött. De most nem érdekelt semmiféle presztízs csata a fiatallal, csak hagytam menni és tempóztam a saját biztonsági zónámban. Hogy érzékeltessem, mennyire hihetetlenül fontos a maximális koncentráció, a kör végén már ki-kinéztem a szurkolókra (ismét fantasztikusak voltak!!!), sőt a legutolsó kápolna-lépcső felfutásnál ki is vigyorogtam – erre meg majdnem hasraestem a lépcsőn, utána majdnem beakadt a lábam a felugrásnál a nyeregbe és olyat kacsáztam, hogy majdnem felbucskáztam… Jó nagy baromság lett volna.
Beérkezés után lestem-vártam a beérkező ellenfeleket, Viktor szépen behozta a bicajt második helyen. Viszont a harmadik helyért a sprint igen-igen neccesre sikeredett, Bakter ismét megcsillogtatta a benne szunnyadó fullkretént. A hölgyolvasóknak elárulom, hogy ez a fajta viselkedés ugyan nem szokatlan a kerékpárversenyeken, de teljességgel szokatlan nálunk, a családias Master2-ben. A férfi olvasóknak pedig úgy mondanám, hogy ekkora hülye majmot rég láttam.
Bakter miután harmadik pozícióban elesett a befutóra, a célegyenesre fordító kanyarban, realizálta, hogy leesett a lánca. Úgy döntött, hogy nem bíbelődik vele, hanem befut inkább, betolja a madarat a célvonalra. Eddig OK.
Csakhogy mindezt úgy tette, hogy folyamatosan húzódott kifelé a célegyenesben, tolta ki a bicajt egyenesen Adame Laci elé, aki éppen sprintelt Maxival. Ahogy szorította ki Bakter Lacit, egyre kevesebb volt a hely – pont szemből láttam – Laci a végén egy az egyben a padkán sprintelt üvöltve, nagyon veszélyes volt a helyzet. Vagy nekimegy Bakternek, vagy a padkán esik el. Végül éppen csak, de elfért, nem esett el, de elég forró volt a pite! Sprinten nem haladunk keresztben, nem szorítunk le senkit, kizárólag egyenesen ér menni!
Összetettben Kefe – Adame – Maxi – Viktor – Bakter – Fili – Kelta – Jurcsi lett a sorrend, gratulálok az Uraknak, nagyok voltatok! Számomra meg volt minden ebben a szezonban, mint a tökös-mákos rétesben! Estem-keltem ugyan, de a végén sikerült felállni.
Jövő héten OB Miskolcon!
Kaiser Erika (#kaisererikaphotography), Farkas Milán (milanphoto.hu) és Bak Feri (Firga bácsi) fotói a postaládámban várakoztak már a verseny utáni reggelen! Ezt nevezem ötcsillagos kiszolgálásnak! Köszönöm Nektek és imádunk Benneteket!