Veszprém CX Magyar Kupa, 2017
Szurkoltak már neked tízezres fordulaton üvöltő láncfűrésszel?! Ha már igen, akkor neked is biztos a hideg futkározott a hátadon, mint nekem a veszprémi CX futamon. Zoboki Peti (VKE-Nelson Pepperl+Fuchs) tövig húzott gázzal lengette az iparilag füstölő motoros fűrészt. Tök mindegy ilyenkor mennyire vagy nyélen, mennyire mész „csőben”, mennyire van kizárva a külvilág – na garantálom, ezt akkor is észreveszed, papa! Respekt nektek Peti, szurkolásból jeles!
Elég változatos volt a futamunk. Az elejétől a végéig folyamatosan cserélődtek a pozíciók. Tényleg izgalmas kis meccs lett ez! Nekem mondjuk nem kezdődött jól, mert hiába lettem harmadik a Ligetben, miután kihagytam a barcikai futamot, így nem volt elég pontom, hogy a rajtnál beszólítsanak az első sorba.
Tehát második sor, Németh Roland (Maxi-Bike) mögé helyezkedtem, mert tudom, hogy van rutinja, nem fog véletlenül hátrafelé elindulni a startpisztolyra. Lelki felkészítés gyanánt elég részletesen elmagyaráztam Rolinak, hogy mi fog történni: nagy valószínűséggel már az első kanyar előtt be fogom tenni mellé a bringámat, nem szabad majd megijedni: ha nincs para, akkor nincs összeakadás.
Nagyon jól is működött, pont elfértünk.
A fűre/tényleges pályára fordulva már hetedik voltam, az első visszafordítónál már negyedik, majd a szimpla akadályt bebunny-zva (beugorva) harmadik a szuperül rajtoló két U19-es srác, Szombati Marci (Telki Multisport) és Kanyári Boti (Vinibike) mögött. Volt egy kis előnyük, de úgy döntöttem, felugrok rájuk, hátha el tudunk nyúlni hármasban. Meglátjuk.
Elöl a két U19, már jó kis előnyük van, mégis egész hamar felpattantam rájuk.Néhány szűk kanyar és maxi kigyorsítás, máris a tarkójukra fújtattam. Utaztunk egy cseppet, de nem kellett sok idő, Specziár Viktor is felért ránk. Vissza-visszapillantva egyelőre elégedetten láttam, hogy Adame Laci és Bakter kissé lemaradva terelgetik be a cangájukat a visszafordítókba.
Most figyelj, egyszer csak Viktor ritmust váltott és úgy istenesen, amúgy „Spec Viktor módra” beforgatta. Már tényleg ezerszer versenyeztem Viktorral és pontosan tudom, hogy ez hogy működik: ilyenkor kicsit kiáll, belendíti, majd beül és a szeletelő sonkákkal olyan, de olyan megawattokat présel be, hogy elájulsz! Elképesztően be tudja forgatni az egyeneseket, nagyon tökös legény legyél olyankor, ha ott akarsz maradni a közelében!
Kapja rendesen az Ultegra.Persze azért ő sem bírja ezt nagyon sokáig. A receptje: vagy azonnal el tud szakadni és kiépít egy kis lélektani előnyt, amit utána jó eséllyel meg is tud tartani – vagy nem lesz előny, kifullad és onnan már azért nem várhatók akkora eszement ezerwattos lószok.
Hát most nem tudott elszakadni tőlem – mindenesetre Adame Laci és Bakter sem tudott közelebb kerülni, az biztos. Mikor kissé kifulladt és beestem mellé egy kanyarban, Viktor elé kerültem. De rögtön picit el is vettem a gázt, azért nekem is elég sok(k) volt ez a menés, ebből már én sem tudok csak úgy „továbbsprintelni”. Szóval vissza akartam engedni magam elé: erre rám ripakodott – hozzáteszem, teljesen jogosan:
– Menjél Kefe, te is menjél előre!
Igaz – Igaz! Kicsit összeszedtem magam és elkezdtem tempózni. A csiga, majd a körről-körre frissen ásott homokágy, majd vissza a rajtig; én verettem elöl. Ám a célegyenesben visszaadtam a gyeplőt Viktornak, mert úgy éreztem, úgy kicsit jobban haladtunk, mikor ő lendít.
Boti valahogy visszaért ránk, hármasban tempóztunk, Laci és Bakter valamelyest lemaradva. És akkor, a harmadik körben, pont a verseny felénél bekövetkezett a katasztrófa, leesett a láncom. Fogalmam sincs, hogy miért, sosem szokott leesni. Pláne, hogy 42-es, valójában egytányéros lánckerék, a versenyeken nem váltogatok az első váltóval, egytányéros üzemmódban használom a bringát. Kétségbeesve próbáltam még gurulás közben az első váltóval visszapofozni, hátha felveszi a lánckerék a láncot, de nem vette fel.
Boti fantasztikus arc volt, még elég komolyan meg is tolt,
hogy hátha tényleg vissza tudom rakni menet közben a láncot. De nem ment fel.
Na így megy el egy meccs. :(Megállás, összesen 24 mp vacakolás. A vonat nem vár…
Igazi Fair Play volt Botitól a megtolás (köszönöm kissrác!!!), ám ezzel kicsi lendületet veszítettek Viktorral, így Adame Laci és Bakter felértek rájuk. De ezt én már csak távolról néztem.
Az elit futam alatt tökéletesen látható volt, a homokozó csak az országutisoknak jelentett gondot, a bikeosoknak nem.Nyél, a következő két köröm egyedül is pontosan ugyanolyan gyors volt, mint a vonatnak elöl. De persze így nem közeledtem egy dekát sem. Kezdtem elmorzsolgatni a könnycseppeket, hogy ezúttal nem állok dobogóra – de Viktor mégis csak elintézte nekem. Először feltekerte magát a homokozó előtt a szalagra, a nézők azonnal bekiabálták több helyen is, hogy
– Menjél Kefe, Viktor elesett!!!
Rögtön láttam, hogy tényleg sokkal közelebb van Viktor, de még mindig nem vagyok támadó pozícióban.
De az utolsó előtti kör végén, rögtön a technikai zóna után Viktor a nagy igyekezetében elintézte a versenyét, odaverte az első kereket valahol, defektet kapott és újra elesett. Valahogy így:
Fotó: Köves LajosA szurkolók azonnal bemondták én pedig ráforgattam még egy derekas nyelet, hogy mindenképpen meglegyen Viktor. Sajnáltam őt, tényleg borzasztóan kacsázott alatta az első kerék, esélye sem volt tartani a tempót. Hamar utólértem és onnantól már csak haza kellett bóklászni a harmadik pozícióban.
Két utózönge a lekörözött sporikkal kapcsolatban. Ugye, döbbenetesen erős a Master2 mezőny. A 46 befutott versenyzőből még a 15-20. helyen végzők (Klein Tomi, Szalay Béla, Fedor Pisti, Rónaszéki Pisti, Gelle Laci és Pásztor Laci) is csupa olyan arcok, akikről tudom, hogy „rendes igazi” versenyők, úgy értem nagyon sok versenyen indultak már, szóval van bőven versenyrutinjuk, tényleg tudnak bringázni, szisztematikusan és keményen edzenek. De még ők is elég jelentős hátránnyal érnek célba. Tehát mögöttük aztán tényleg óhatatlanul is rengeteg lekörözés van.
Már rég leszoktam arról, hogy csak odaböffenjek: „– Jobb!”, vagy „– Bal!” mert belezavarodhatnak a sporik, hogy most akkor merről jövök. (Mindig azt kiáltjuk, hogy ÉN merről fogok menni!) Ehelyett már régen komplett instrukció-szetteket mondok:
– Balról jövök, neked balról fogok elmenni!
Illetve mostanában a kanyarokban:
– Belső íven jövök! vagy pl. – Maradj ott, kívülről megyek!
Ezekkel elkerülhetők az összeakadások, nem emlékszem rá, hogy valaha is bárkivel komolyabban összeakadtam volna, bárki is elesett volna miattam.
Nem úgy Bakter (Szabó András Balázs), aki ezúttal a csapattársammal, Máté Jancsival akadt össze. Jancsi elesett, könnyebb sérüléseket és egy szép nyolcast (már-már kilencest) vitt haza. Vajon miért van az, hogy Adame Laci, Viktor, vagy én, sosem akadunk össze senkivel (úgy, hogy elessen), Bakternek viszont nem ez volt az első esete? Talán azért, mert Bakter egy kissé törvényen kívüli fiúcska. Ami rendben volt a lakótelepen, az utcán, amíg fiatalok voltunk – a debreceni Fényes udvarban pl. megszokott volt, hogy időnként hadakozunk egyet – de könyörgöm, azóta már Master2 korú lelkes, de teljesen amatőr sporik vagyunk, családdal, gyerekekkel, a futamok előtt és után sok-sok pacsival és jókedvvel.
Javulj már meg Bakter!
Pelikán Janival megszakértettük, hogy most szerencsétlen is voltam, meg szerencsés is, akkor ezek most kioltották egymást?! :)Veszettül szerencsések vagyunk, hogy ennyi lelkes profi fotós követ bennünket versenyről versenyre. Végtelenül hálás vagyok: Kaiser Erika, Bak Feri, Farkas Milán (milanphoto.hu), Máhr Atti és Zoboki Attila! Nagyok vagytok és borzasztóan sokat köszönhetünk nektek!!!