X. Underworld Kupa – Verseny a föld alatt
Hagy kezdjem a fotósokkal. Nehéz szavakkal visszaadni azt az érzést, mikor már a verseny estéjén elküldi két-, majd másnap reggel még két profi fotós a zseniális képeit, hogy minél hamarabb kész lehessen a blogbejegyzésem. Ez bizony kényeztetés a javából – és mivel mindannyian imádjuk a kényeztetést: Attila, Feri, Milán és Peti (a felsorolás a koruk természetes alapú logaritmus-négyzetének sorrendjében történt), ezt nagyon nagyra értékeljük! ÓRIÁSIAK VAGYTOK!!!
Fülöp Mikiék a tizedik (!) UW-t rakták össze, ebből nekem ez volt a hetedik. Az első háromnál nem tudom épp merre kolbászoltam, a mai eszemmel elmennék azokra is. Annál is inkább, mert olyan a pálya karakterisztikája, mintha nekem találták volna ki. Elmondom miért gondolom így.
Mikor raktam össze a mostani S-Works Epic HT-t a dobozból, természetesen egy karbon kormány is kellett hozzá. A Probike-ban kezembe adta a jelenlegit Balázs Úr, hogy gondoljam meg, baromira olcsón tudja adni, mert valami idióta lefűrészelt belőle 2-2 centit, úgy meg keskeny lett neki. Kezembe vettem: nem is olyan keskeny ez, ilyen olcsón meg pont jó lesz nekem – na, tudod milyen jól jön ez a kicsit keskenyebb kormány az UW pincében a hátsó szűk átjárónál?!
Aztán ott a szint a pályán: gyakorlatilag csak egy nagyon rövid meredek, meg egy nem túl hosszú óvatosan meredek emelkedő – végig lehet rontani rajta, ’majd nyélen. Oké, felugrik a pulzus, de utána picit lehet pihenni.
(Úgy értem, majd a verseny végén…)
Már rég tudod, hogy Rocket Ron gumikat használok belső nélkül, elöl-hátul, 1.5 – 1.6 báron. Na ez is pont jó a pincében, szerintem nem csúszkálnak annyira veszettül. Kiszámíthatóan másznak oldalra, egyszer sem estem el, sőt, nem is csúsztam akkorát, hogy le kelljen tenni a lábam. Pedig tényleg csúszik az a pince, mint a takony, néhányan ismét le-, és újra lebontották a kordonokat.
Salsát táncol a lánc
És akkor azok a kanyarok a pincében:
– Lassan be, gyorsan ki!
Ezt is remekül kamatoztattam a versenyen, nem vettem agresszív féktávokat, nem akartam szédületes kanyarsebességet, csak arra figyeltem, hogy finoman kanyarodjak és minél hamarabb (csak nagyjából kerüljön egyenesbe a canga) a kanyarok után bumm, azonnal és késlekedés nélkül mehetnek a nagywattok! A kigyorsításokat tényleg nem spóroltam el és szentül hiszem, hogy végső soron ettől tudok egész gyors lenni a pincében.
Szóval, szumma-szummárum, nekem tetszik ez a pálya! A verseny előtt Specziár Viktor elsorolta az aktuális bajait, de van számológép a fejemben, azonnal osztottam mindent kettővel. Illetve hárommal. De még így is olyan sok baj maradt, hogy sejtettem, Viktor ma talán nem lesz olyan veszélyes ellenfél.
A rajtot jól kaptuk el, már álltam is előre, Viktor rögtön mögém. Úgy voltam vele, ma nem taktikázok túl sokat, megyek egy jó erős sajáttempót, a pince előtt pedig senkit sem engedek magam elé, oda elsőnek megyek majd le!
Sima ügy volt. Mondjuk hátul a Maglódi útnál kicsit beparáztam, mert túl szélesen fordultam, külső íven hozzáértem a kordonszalaghoz, abba meg beleakadt a pedál – na mondom magamban, most vagy zakó, vagy enged a szalag! Szerencsére engedett a szalag, hangos csattanással elszakadt, én pedig szabad lettem mint Willy, a kardszárnyú delfin. Pici extra watt a megtorpanás miatt és nem is került elém Viktor a pince előtt.
A pincében szorosan mögöttem szuszog Viktor. Egyszer csak a szűk átjáróhoz érve valami hihetetlen csörgés-csattogás mögöttem. Vajon Viktor bicaja tekeredett fel az átjáróra, vagy Viktor a bicajára? Netalán a kapu tekeredett fel Viktorra? Nem tudom, sötét volt, és egyébként sem mertem visszanézni a pincében, nehogy levigye a fejem az egyik dohos boltív.
Az első kör végére máris komoly előnyöm lett – ami nem csoda, hiszen aznap csak BuZso (Búr Zsolti, Vialand Racing Team) volt gyorsabb nálam és neki is csak 4 mp-vel volt fürgébb a leggyorsabb köre – szóval tényleg combos lett az első köröm.
A második kört is megtoltam rendesen, hadd sercegjen a combzsír! És mivel akkora előnyöm lett, hogy már nem láttam magam mögött senkit, ici-picit visszavettem és beálltam 4:53 – 4:56-os körökre.
Igen, lehetne világosítani ezen a képen. De akkor nem adná vissza, hogy tényleg kb. ennyi fény van lent a pincében!
Kerek perec megmondom:
Szívem szerint 5 perc fölötti körökre álltam volna be magamtól, de a szurkolók megakadályozták!!!
Nem viccelek, kicsit olyan transz állapotot okoz nálam a szurkolás, pl. a kanyar előtt elhatározom, hogy a kanyar után kicsit lassítok, ehelyett a kanyar után rám kiabálja valaki, hogy – Hajrá Kefe! És máris újra nyélen vagyok, újra beforog, újra ultra a pulzus és megy tovább a mókuskerék.
Szerintem egyedül, szurkolók nélkül, nem lennék képes
erre a teljesítményre egy órán keresztül.
Fantasztikusak vagytok mindannyian, akik szurkoltok nekem!!!
Elég is a szóból, imádom ezt a versenyt, nekem találták ki és életemben először kört adtam Viktornak. Tényleg nem volt jól, talán lázas is volt, meg minden baja volt – da azért akkor is jópofa volt meglátni a hátát az utolsó körökben. Elég kivételes dolog: hét éve öljük egymást versenyről versenyre, sose volt még lehetőségem kört adni neki, na!
Mivel 5 percen belüli köröket mentem, így az egy órás versenyidőbe belefért volna még egy 13. kör. Ám már nem volt kedvem hozzá, így a cél előtt lelassítottam, megvártam míg Fejes Miki, a szpíker visszaszámol 60:00-ig, majd beegykerekeztem…
…egészen pontosan majdnem Bak Feri lábára… :)
A dobogón Ladányi Miki (Merkapt Maraton Team) és Horváth Győző (Superior MTB Team), gratulálok Urak! – Fülöp Miki szelfizik velünk.És akkor ezek az aranykezű fotósok: Máhr Attila, Bak Feri (Firga bácsi), Farkas Milán (MilanPhoto.hu) és Molnár Peti. Mi lenne velünk nélkületek?!
MOFÉM Underworld Kupa 2019 eredmények (pdf): 
2019_uw.pdf (277KB)